Az ételek fényképezése költséges lehet (Das Fotografieren von Essen könnte teuer werden) címmel közölt cikket a minap a tekintélyes német napilap, a Die Welt. Az utóbbi időben gyakran szóba kerülő – rovatunkban is többször szerepeltetett – témával, az ételpornózással foglalkozik a negyedmilliós példányszámot is meghaladó lap pénzügyi szakértője, Daniel Eckert. Mindenekelőtt stílszerűen arra hívja fel a figyelmet, hogy a büntetési tételek „lédúsak” lehetnek, vagyis mélyen a pénztárcájába kell nyúlnia annak, aki ellen az ételfotózás miatt peres vagy peren kívüli megegyezéssel járuló eljárást kezdeményeznek.

A Német Szövetségi Bíróság kiterjesztette a szerzői jogvédelmet az éttermekben elkészített ételekre is, mivel a séfek iparművészeti tulajdonának tekintik. Különösen a Michelin-csillagos éttermekben vonhat az ételpornó szigorúbb megítélését maga után, ha a séf vagy az étterem nem járul hozzá a bármilyen fotós eszközzel, de főként az erre a célra igénybe vett okostelefonokkal, iPadokkal történő lesifotózáshoz. Nemcsak a híres étteremkalauz csillagos minősítése számít, vitathatja, tilthatja a fotózást bármely étterem tulajdonosa, szakácsa, s adott esetekben például a különleges ételkompozíciókra – mint a távol-keleti konyha tányér remekei -- is kiterjedhet az iparművészeti tulajdonjog érvényesítése, ha azt védendőnek tartja készítője/alkotója.

AFP / Ana Arevalo

Persze, amikor a séf, vagy az étterem beleegyezését adja – ezt a szakértő szerint a későbbi vita elkerülése vagy a váratlan következmények miatt is tanácsos kikérni –, akkor bátran készülhet az étvágygerjesztő, vendégcsalogató vagy irigylésre méltó, és még az étterem ázsióját is növelő ételfotó. Ezután pedig a felvételek tömegesen terjeszthetők a legnépszerűbb internetes közösségi oldalakon (Facebook, Instagram, stb.).

Igaz, arra még Németországban sem nagyon akadt eddig példa, hogy az ételpornó miatt vita, netán büntetés történt volna. Megítélésünk szerint az ilyen eset nyilvánosságra kerülése a kekeckedő étterem, séf számára inkább hátrányt jelenthet a potenciális vendégkör tekintetében, mint előnyt, amire a megbüntetett vendégtől számíthat a büntetési összeg leperkálásával.

A vitás eseteknek, ha netán történik ilyen, kisebb, néhány száz eurós anyagi kihatása lehet, ha a peren kívüli megegyezést keresi az ételpornós. Viszont bármilyen bírósági per már euróban mért négyjegyű összeg kifizetésére kötelezheti az elmarasztaltat a magas perköltségek miatt Németországban. Nincs garancia arra sem, hogy előbb vagy utóbb precedenst teremthet egy ételfotós bírósági ügy, s akkor hirtelen megnövekedhet az ellene fellépők száma.

Hasonlóan néhány nyugat-európai országhoz (különösen Franciaország – a szerk.) és az USA-hoz, már van olyan német vendéglátóhely, ahol kikerült a következő felírat: „Kérjük, az étteremben ne instagramozzák az ételt!”. Az ételfotózás sajátos formáját használta ki egy idősotthon lakója, a 63 éves Jürgen E., a közösségi oldalára rendszeresen kihelyezte, mivel etetik az intézményben lakókat. A fényképeket ironikus megjegyzésekkel kommentálta, az oldala rövid idő alatt olyan látogatott lett, hogy a további hírkeltésnek elejét véve, el akarták távolítani az idősotthonból, csak a közvélemény nyomásának engedve mondtak le a szándékról. A Jürgen E. által inspirált internetes közösségi oldalnak ma már majdnem 35 ezer kedvelője van.

Mint mindennek, az ételfotózásnak az ellenkező oldala is igaz Németországban is. Sok étterem és séf támogatja a lauenburgi Mario Scheuermannt gasztrobloggert, akit még a konyhába is beengednek, hogy ott fotózza le az ételt, ha véletlenül nem optimálisak a fényviszonyok az étteremben. A blogger így szenvedélyesen hódolhat az ételfotózásnak. Még a politikával foglalkozók között is akadnak olyanok, akik művelik az ételfotózást és élvezik az ételeik képeinek a megosztását, terjesztését az interneten, ilyen az SPD Baden-Württembergi kommunikációjával foglalkozó Christian Soeder, aki ismert mint különböző gourmet-blogok társszerzője.