A hatalmas, aranyszínű Buddha szobráról is nevezetes, sajátos megvilágítású, különleges hangulatú étteremben ültünk le beszélgetni a mindig mosolygós, az immáron magyarul sem zavarba jövő, szíriai születésű séffel a gyerekkoráról, családról, szakmáról. A tegezés neki természetes, így ezen az interjúban sem változtattunk.

Csíki Sándor

hvg.hu: Heten vagytok testvérek, mesélted már, hogy harminc fős nagy családban nevelkedtél.Volt valaki a családban, akiből korábban szakács lett?

O.K.: Igen, az egyik testvérem, aki három évvel idősebb, mint én. Az arab, libanoni, levantei konyhát műveli Szíriában, Damaszkuszban.

hvg.hu: Emlékszel még rá, hogy édesanyád milyen ételeket készített a legtöbbször?

O.K.: Persze. A szír nemzeti eledeleket, a hummuszt, a padlizsánkrémet, a grill ételeket, a joghurt szószt.

hvg.hu:  Már gyermekkorodban is főztél?

O.K.: Nem, nem főztem. Persze, néha segítettem hagymát, burgonyát pucolni, salátaleveleket mosni, de nem főztem.

hvg.hu: Mi volt az első ételed, amit önállóan készítettél?

O.K.: Fried calamari, vagyis  sült tintahal . Jól emlékszem. Tizenöt-tizenhat éves lehettem, még tanuló, amikor a konyhára friss tintahal érkezett. A séf mondta, hogy meg kell tanulnom a tintahal tisztítását, elkészítését és meg is kell ennem! Korábban soha nem láttam tintahalat, de megcsináltam és megettem. Akkor kezdtem el megszeretni a tengeri herkentyűket, halakat. Ma nagy  kedvenceim.

hvg.hu: Damaszkusz után hol, merre dolgoztál ?

O.K.: Kizárólag külföldön. Először Szaud-Arábia fővárosában, Riádban, az ottani Four Season szálloda olasz éttermében. Riád után a dubaii Four Season következett, ahol négy esztendőt töltöttem. Aztán szerelmes lettem, s ez hozott Magyarországra… Egy évet voltam a Costesben és a budapesti Four Seasonban is dolgoztam, mielőtt a Buddha-Bar séfje lettem.

hvg.hu: Amikor még tanuló voltál, tervezted, hogy egyszer majd külföldre mész dolgozni?

O.K.: Igen, Egyfolytában. Mindig is azt terveztem, hogy Szírián kívül élek majd. Amikor először külföldre utaztam, a legidősebb bátyám azt mondta, hogy soha nem fogok visszatérni. Igaza lett.

hvg.hu: Gondoltad valaha is, hogy Magyarországra jössz?

O.K.: Nem. Soha. Szíriában Magyarország nem egy népszerű uticél. A szíriaiak számára Európát London és Párizs testesíti meg. De nem ezért, az én álmom ugyanis az volt, hogy az Egyesült Államokba megyek. De aztán az élet úgy hozta, hogy az útirány alaposan megváltozott...,magyar feleségem lett.  

hvg.hu: Te Magyarországon élsz, és továbbra is itt képzeled el az életedet. Az a bizonyos nagycsalád, a Szíriában élő rokonaid, soha nem akartak Európába jönni?

O.K.: Nem, nem akartak. Szíria a szülőföldjük, ott vannak otthon, ott születtek és ott is akarnak meghalni.

hvg.hu: Neked viszont ez lett a második hazád, és nagyon népszerű is vagy Budapesten. Imádják a vendégek, hogy mindig új ízekkel leped meg őket. Most éppen mire készülsz?

O.K: Most mutatjuk be az új őszi-téli étlapunkat, amelyen lesznek izgalmas új fogások, el kell jönni megkóstolni. Október végén nyílik a Buddha-Bar libanoni étterme, egy, a libanoni konyhát jól ismerő szír séffel, történetesen a bátyámmal, aki lám, mégis csak idejön. Ezeken kívül, a Párizsi udvarban kialakításra kerülő új ötcsillagos szálloda is új feladatokat, kihívást jelent.

hvg.hu: Ha nyitnál egy saját éttermet, milyen konyhát vinnél?

O.K.: Közel-keleti konyhát, sok tengeri étellel. Bisztró stilusút. Egyszerű ételek lennének,friss halakkal, zöldségekkel, friss húsokkal, szép, de nem komplikált tálalással, jó ízekkel és nem nagyon drágán.

hvg.hu: Milyen stílusú lenne a berendezés?

O.K.: A Közel-Keletre emlékeztető tárgyak, képek lennének benne. Nem szeretem a nagyon bonyolult éttermi stílust. A belső egyszerű lenne, de szép, akárcsak az evőeszközök, tányérok. Száz százalék, hogy tartozna hozzá látványkonyha is. Sok zöld növény lenne benne és az étterem úszna a természetes fényben. Szeretem a kerteket, szeretem a természetet.

hvg.hu: Vagyis, ide varázsolnád a Közel-Keletet. Elég határozott elképzelésed van. Szóval, akkor mikorra is tervezed egy saját étterem megnyitását?

O.K.: Remélem, a következő öt évben el tudok indítani egy kis éttermet, maximum harminc-negyven székkel, kiváló minőségű ételekkel.

hvg.hu: Lennének borok is?

O.K.: Igen. Magyar borok.

hvg.hu: A magyar borok közül melyik az, amit szívesen iszol?

O.K.: Nem tudom, hogy új-e, vagy nem, de mostanában nagyon szeretem a Pálffy Pince (Köveskál) furmintját.

hvg.hu: Hogy értékeled a munkásságod? Mit gondolsz, a csúcson vagy már?

O.V.: Áh, nem. Séfként soha nem lehetek a csúcson. Mindig fejlődni kell.

hvg.hu: Úgy tűnik, ezt a fejlődést itt képzeled el.

O.K.: Hét esztendeje élek Budapesten. Itt van a családom, feleségem, gyermekeim. Itt van az otthonom. Szeretek itt élni.

hvg.hu: Tartod-e a kapcsolatot a budapesti szír kolonia tagjaival?

O.K.: Csak nagyon ritkán, esetlegesen.

hvg.hu: Mit gondolsz a szíriai és magyar nép közti távolságról?

O.K.: Én nem érzékelem a távolságot. Nézd, őszintén, szerintem a magyarok éppolyan kedvesek, mint a közel-keleti népek. Mi nagyon melegen vendégszeretőek vagyunk, szívesen látjuk a vendéget. Akárhol dolgoztam Magyarországon, engem is mindenki kedvesen fogadott, éppúgy, mint a Közel-Keleten.  Ezt a meleg fogadtatást Nyugat-Európában nem tapasztaltam. Nem tapasztaltam azt a segítőkészséget sem, amit Magyarországon megszokhattam. 

 hvg.hu: Amikor megérkeztél, mi volt számodra a magyarok legmeglepőbb, legfurcsább szokása?

O.K.: Az ivás. Az, hogy itt mindig isznak. Nekem ez nagyon érdekes szokás volt.

Csíki Sándor

Búcsúzóul Osama megosztotta velünk az otthoni, igazi szír hummusz receptjét:

  „A csicseriborsót előző nap beáztatom, majd másnap szódabikarbonátos vízben 3-4 órán át, puhára főzöm. A megfőtt csicseriborsót leszűröm, turmixgéppel pürésítem. A csicseriborsón kívül, kell hozzá tahini (olajjal kikevert szezámmag püré) is. A jó hummuszhoz 70 százalék csicseriborsó és 30 százalék tahini kell. A hummuszt kevés extra szűz olívaolajjal, citromlével, sóval ízesítem, de őrölt köménnyel és paprikával is fűszerezhetjük. A tálalásnál a pürébe egész, főtt csicseriborsó szemeket is teszek, és még kevés olívaolajjal megöntözöm. Pitával fogyasztjuk.”

Természetesen a pitát is ő süti. Szerinte csöppet sem nehéz, hiszen csak: „liszt, tej, víz és só kell hozzá.  Ebből gyúrjuk a tésztát, amit kerek pita alakra kinyújtunk és 200°C-os sütőben 6 perc alatt készre sütjük”.

 Névjegy

• Kora: 35 éves
• Született: Észak-nyugat Szíriában, a Damaszkusztól kétórányira fekvő, s napjainkban polgárháború sújtotta, 53 ezer lakosú, hajdanán még békés, csendes Khan Sheikhoun városában.
• Iskolák: a szakács iskolát Damaszkuszban végezte
• Szülei: mezőgazdasággal foglalkoztak
• Felesége: magyar
• Gyermekei: Jázmin és Mark-Malaz
• Kedvenc étele: shakriya (bárány fokhagymás joghurt szószban)
• Első munkahelye. Sheraton, Damascus
• Jelenlegi munkahelye: Buddha-Bar, Budapest
• A Buddha-Bar stílusa: ázsiai fúziós
• Beosztottak száma: 25