A Molnár és Fiai nevezetű pincéje egyre több díjnyertes, érmes bort jegyez egy olyan bortermő vidékről, amitől idáig nem éppen visszhangzott a borvilág. Erről és a megfordult trendekről is kérdeztük a borászt, aki hypos vödörrel a kezében, segédmunkásként kezdett egy boros vállalkozásnál, ahol főállásban most kulcsember.

hvg.hu: Egyre többet hallani Abasárról és az ottani borokról. Önnek mikor, hogyan indult a pincéje?

M.G.: 2011-ben kezdtük el egészen piciben. Elővettük a régi eszközöket, mert arra gondoltunk, elég nagy már a birtokméret, közel 30 hektár, és nem lábon kéne eladni szőlőt, hanem meg kellene próbálkozni saját borral. Az első évben néhány ezer palackot töltöttünk csak meg, de mivel jöttek az elismerések, aranyérmek, ezen felbuzdultunk, és nagyobb fordulatszámra kapcsoltunk.

Molnár és Fiai pincészet

hvg.hu: Milyen versenyeken kaptak aranyat a boraik?

M,.G.: Helyi és országos borversenyeken is. Büszkék vagyunk arra, hogy kiemelkedően szerepeltünk  az Országos Takarékszövetkezeti Borversenyen, a Magyar Bormustrán, az Újbor és Sajtfesztiválon. A Vinagorán, a helyi, borvidéki borversenyen, de a Debreceni Borozó tesztjein is magas pontszámot kaptak a boraink, a best buy kategóriát már sokadszor nyerjük meg.

hvg.hu:Miért, mennyibe kerülnek a borok?

M.G.: Kollégák előtt néha szégyellem kimondani, de ezer forint körül áruljuk a borainkat. Az olaszrizling, az Irsai Olivér és a szürkebarát állandó slágertételeink. Vannak persze olyan fajták, amelyeket lehetetlen borként értékesíteni, ezért inkább szőlőként adjuk el őket. Ilyen például a leányka.

hvg.hu:Móron el szokták adni.

M.G.: Hát, az a királyleányka, de én a „sima” leánykáról beszélek, ami egyébként szép bor, de legfeljebb egy-két ezer palack fogyna el belőle. Annak viszont kifejezetten örülök, hogy egyes fajtákból, például a kékfrankosból, különösen az abból készült rozéból minden mennyiséget el tudunk adni. Jelenleg 4 ezer mázsa szőlőt termelek, de a cégünk a partnerektől még vásárol szőlőt. A végén lesz 7-8 ezer hektoliter bor, aminek a nagy részét még kénytelen vagyok lédig eladni a pincében, illetve fröccskocsmákba, sőt, Csehországba, Ausztriába, Németországba, Olaszországba is, mert jelenleg a megtermelt mennyiség csupán 4-5 százalékát, mintegy 40 ezer üvegnyi bort palackozunk le. Amíg nem ismer jobban a piac, Istenkísértés lenne többet palackozni. 

hvg.hu: Jól értjük, megfordult a trend, most már mi szállítunk az olaszoknak bort?!

M.G.: Így van, mi tudunk olyat szállítani, ami nekik nincs, mert az olaszoknak nemigen van illatos fajtájuk, és a Mátrai Borvidék főleg ezekről a borokról híres. 

hvg.hu: Amikor a Mátrai Borvidékre terelődik a szó, a borértők jó része Gyöngyöspatára, Gyöngyöstarjánra, s a Mátrai Tőkésekre gondol. Mi jogosítja fel Abasárt arra, hogy regionálisan vagy akár országosan ismert bortermő hely legyen?

M.G.: Abasár mindent tud, amit a most felkapott, ismert mátrai dűlők tudnak. A Sár-hegy déli fekvése, a jó vízellátás, a vastag termőréteg és a 300 méter tengerszint körüli területek sok pluszt adnak a kiváló klímához. Az abasári rizling ásványossága, különleges ízvilága a régión túl is kedveltté teszi a borainkat. A síkvidékhez képest 4-5 mustfok különbség is lehet az abasári borok javára! Nem hiszem, hogy lenne olyan mátrai község, ami annyi borelismerést szerzett volna az elmúlt 2-3 évben, mint Abasár. Erről egyébként bárki meggyőződhet akár most december 12.-én is, amikor kilenc pince újborait lehet végigkóstolni az abasári Borrendelőben.

hvg.hu:Mindezek ellenére a Molnár és Fiai szinte kizárólag reduktív borokat készít. A piac nem kényszeríti ki a nagyobb testű, hordós borokat?

M.G.: Hordós rizlingünk tavaly 4 csillagos lett a Nemzeti Borkiválóság Programban – a régió (Bükk, Eger, Mátra) egyedüli boraként a fehérborok kategóriájában, a 2015-ös Magyar Bormustrán pedig aranyérmes lett – ennek ellenére nem viszik, holott csak 2-300 forinttal kerül többe a reduktív rizlingnél. Mindenki azt mondja, nagyon szép, nagyon gyönyörű, csak piaci szemmel nem kell senkinek. Ma Magyarországon reduktív bort lehet mennyiségben eladni, fajtamegjelöléssel pedig két bor a nyerő: az Irsai Olivér és a rozé. Az összes többinél valamilyen trükköt kell bevetni. Ha valaki megkóstolja a rizlingszilvánit, azonnal beleszeret, de, sajnos, nem kóstolja meg. Müller-Thurgauként már jobban fogyott, mióta pedig – nagyobbik kisfiam után – elneveztük Zsom-bornak, felpörögtek az eladások. Abasárral is így vannak az emberek. Eleinte legyintenek, de ha eljönnek ide, megismerik a helyi adottságokat, a hegyet, a teraszos művelést, rögtön beleszeretnek.

Molnár és Fiai Pincészet

hvg.hu: Ön a Danubiana gyöngyösi telephelyvezetőjeként is működik, így jól tudja, sok minden múlhat a névválasztáson: Jon Josh nevű pezsgőjük például hogyan kapta ezt a nevet?

M.G.: Eleinte Gyöngyös Estate néven futott Angliában, de hát a britek nehezebben veszik meg azt, amit nem tudnak kiejteni, így az angol akcentusú „dzsondzsos”-ból lett a Jon Josh. Jobban is fogy azóta. Most a cserszegi fűszerest igyekszünk lefordítani.

hvg.hu: Sok sikert kívánunk, de ha már Danubiana: az ottani és a családi pincészeti munka nem üti egymást?

M.G.: Nagyon odafigyelek arra, hogy ne legyen érdekellentét. A magam számára nem készítek olyan fajtákból bort, amelyek a Danubiana számára kulcsfontosságúak, illetve tudatosan kerülöm azokat az áruházakat, piacokat, ahol a munkaadóm jelen van. Kötetlen munkaidőben vagyok, reggel hattól éjfélig bármikor dolgozhatok, nagyjából ezt is teszem, menet közben irányítom, intézem a saját cégem ügyeit is. Hálás vagyok a Danubianának, 1997-ben segédmunkásként kezdtem, hypós vödörrel a kezemben súroltam a mustgyűjtő aknát, és a létra minden fokát végigjárva kerültem egyre feljebb. Szeretek itt dolgozni, a saját pince inkább afféle hobbi, vagy inkább már-már megszállottság.