A szakember "A közép-kelet-európai régió vízi közműveinek fejlesztése és fenntartása az EU támogatásával" című konferencián beszélt az MTI-nek. A tanácskozáson a térség országai, Bulgária Románia, Szlovákia, Horvátország továbbá Ausztria, Németország, valamint Csehország szakemberei vettek részt. 

Kovács Károly beszélt arról, hogy Magyarországon a rendelkezésre álló forrás mintegy 20 százalékát használták fel eddig. A fejlesztési projektek száma 450-500-ra tehető, amelyeknek legkésőbb 2015 végéig be kell fejeződniük. Magyarországon a csatornázottság mértéke mintegy 70 százalékos, a vezetékes ivóvízzel ellátottság pedig mintegy 97 százalékos. 

A víziközmű-beruházások megvalósításához 80-85 százalékos támogatást vehetnek igénybe a fejlesztők - elsősorban az önkormányzatok. A fejlesztések eredményeként várhatóan 2015. végére Magyarországon a csatornázottság mértéke eléri majd a 85-90 százalékot. Ebbe beleértendő a biológiai szennyvíztisztítás is. 

A szakember jelezte, hogy a csatornázottság mértéke és a csatornával ellátott lakások aránya között jelenleg mintegy 10 százalékos eltérés tapasztalható. Ez annak tudható be - közölte - hogy sok településen az emberek egy része annak ellenére, hogy megvolna a lehetősége, nem köti rá lakását a csatornahálózatra,  mivel drágállja. 

Kovács Károly szerint akkor lehet gazdaságosan működtetni egy csatornahálózatot, ha a beépítettség nem túl ritka, mivel a ritkán lakott településrészeken általában nem mindig kifizetődő a csatornahálózat kiépítése. A szakember szerint akkor rentábilis a csatornahálózatra csatlakozás költsége, ha háztartásonként átlagosan 1 millió forintból megoldható. Most azonban vannak Magyarországon olyan települések, ahol háztartásonként akár az 1,5-2,0 millió forintot is eléri. 

A MASZESZ alelnöke arról is beszélt, hogy az elmúlt években jelentősen visszaesett Magyarországon a vízfogyasztás, ami szintén drágítja a vízi közművek működtetését. Ennek az az oka, hogy ugyanazt a szolgáltató rendszert tartják fenn a vízi közműveket működtető társaságok, mint korábban. Ugyanakkor van olyan település, ahol a korábbi fejenkénti, napi 200 literes fogyasztás  100 literre esett vissza. Így a díjak jelentős mértékben emelkedtek, esetenként megduplázódtak. Ezért a szolgáltatók költségeiben jelentős mértékű az eltérés. A legolcsóbban és a legdrágábban szolgáltatók költsége között akár hússzoros különbség is lehet. 

Magyarországon nagyon sok szolgáltató működteti a víz- és csatornaszolgáltatást, számuk mintegy 400. Közülük 300 szolgáltatóra a szolgáltatásnak kevesebb mint 5 százaléka jut. Továbbbá probléma az  is, hogy a vízhálózat jelentős mértékben elöregedett, általában 30-40 éves. Ezért a hálózati veszteség átlagosan 20 százalékos, de van olyan település, ahol a veszteség mértéke 40-50 százalékot is kitesz. Magyarországon jelenleg mintegy 40-50 ezer kilométer a csatornahálózat hossza, míg a vízhálózaté 100 ezer kilométerre rúg.

A tanácskozásról készített sajtóközlemény szerint Kling István vízügyekért felelős helyettes államtitkár a konferencián ismertette, hogy a víziközmű-törvénytervezetet várhatóan még ebben a hónapban véglegesítik, ezt követően kerül a nyilvánosság, valamint az Országgyűlés elé.