A tanács hétfői közleményében rámutat, hogy az idén a fogyasztói infláció 3-4 százalék között mozgott, míg az alapvető inflációs folyamatot és a hosszabb távú kilátásokat általában jobban tükröző maginfláció az elmúlt hónapokban 2 százalék alatti szinten stabilizálódott. A fogyasztói árak maginflációt meghaladó emelkedése mögött elsősorban az olaj és a nyersélelmiszer termékek árnövekedése állt.

A forintot hidegen hagyta

A piaci várakozásoknak megfelelő 25 bázispontos alapkamat csökkentés nem okozott változást a forint árfolyamában a bankközi devizapiacon. A kamatcsökkentés bejelentése előtt a forintot 245,70/75-ön jegyezték az euró ellenében, és az árfolyam a döntés után sem változott. A forint 12,98 százalékon állt az ingadozási sáv erős oldalán.

A tanács szerint az idei év alacsony maginflációs mutatóit részben olyan egyszeri tényezők is magyarázzák, mint az EU-csatlakozás miatt élesedő importverseny és a kiskereskedelemben megfigyelhető átalakulási folyamat. Ezek a hatások nem okoznak tartósan alacsonyabb inflációt, ugyanakkor a jövő évre valószínűsíthető keresletnövekedés, valamint a minimálbér-emelés növelni fogja az inflációs nyomást a gazdaságban.

A hosszabb távú makrogazdasági kilátásokat továbbra is bizonytalanság övezi a Monetáris Tanács szerint. Bár a folyó fizetési mérleg hiánya idén valamelyest csökkenhet a tavalyihoz képest, a külső eladósodás növekedése nem tekinthető fenntarthatónak.

A testület felhívja a figyelmet arra: az egyensúlyi kockázatok csökkenésének alapfeltétele egy olyan fiskális politika, amely biztosítja, hogy 2006-ban a bejelentett adóbevétel-kieséseket figyelembe véve is mérséklődjön az államháztartás finanszírozási igénye. Ez önmagában is olyan jelentős költségvetési kiigazítást feltételez, amely kizár minden további rövid távú adócsökkentést.

A nemzetközi befektetői környezet kedvezően alakult, továbbra is élénk a kereslet a kockázatosabb pénzügyi eszközök iránt. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a tanács a javuló inflációs kilátásokkal összhangban fokozatosan csökkentse a jegybanki alapkamatot. A magas globális kockázatvállalási hajlandóság esetleges csökkenése azonban előtérbe állíthatja a magyar gazdasággal kapcsolatos fundamentális kockázatokat - olvasható a Monetáris Tanács közleményében.

Nyeste Orsolya, az Erste Bank elemzője elmondta, hogy a piacról már a múlt hét végén eltűntek az agresszívebb, 50 bázispontos vágást feltételező várakozások, így minden a "forgatókönyv szerint alakult". Ugyanakkor Nyeste Orsolya úgy vélte: a kamatvágási tendencia lassulását, fokozatos lezárását jelentheti, hogy az MNB a korábbiaknál hangsúlyosabban mutatott rá a későbbi inflációs kockázatra.

Trippon Mariann, a CIB Bank elemzője azt emelte ki, hogy az MNB közleménye továbbra is a pozitív inflációs folyamatokat és a kedvező nemzetközi befektetői klímát említi, mint a kamatcsökkentés fő indokait, és ez megegyezik a korábbi közleményekben foglaltakkal. Ugyanakkor ő is felhívta a figyelmet arra, hogy a közlemény komoly kockázati tényezőként értékeli az egyensúlyi kockázatokat, továbbá utal arra, hogy a maginfláció illetve az infláció idei csökkenése mögött részben egyszeri okok állnak, és elképzelhető, hogy jövőre nőni fog az inflációs nyomás a gazdaságban.

A CIB, és az Erste Bank elemzője is úgy vélte, hogy - mivel a mostanival együtt az idén összesen már 350 bázisponttal mérsékelte a jegybank az alapkamatot -, az év végéig már lényeges limitáltabb a további monetáris enyhítések tere. A legoptimistább változat szerint még 50 bázispontos csökkentésre kerülhet sor, az évet így 5,50-5,75 százalékon zárhatja a kamat.