A szakértő cikkében további előrejelzéseket is megfogalmaz. Eszerint a költségvetés finanszírozásában a döntéshozók rég nem látott kihívásokkal szembesülnek; a részvénypiacon, a forint árfolyamában és a hozamgörbében - döntően a nemzetközi piaci hangulat miatt - továbbra is magas volatilitás várható; a forint az euróval szemben a hektikus devizapiaci hangulat ellenére jól tartja a 255-265-ös árfolyamsávot.

Pásztor Csaba szerint a nemzetközi pénzügyi intézmény- és közvetítőrendszer az elmúlt évtizedek legsúlyosabb válságát éli meg. Az elemzők a gondok legfőbb forrásaként főként az ingatlanpiaci, azon belül a sub prime zavarokat említik. A szerző úgy véli: még ennél is súlyosabb gond a pénz- és tőkepiaci likviditási válság, aminek fő oka a bizalmatlanság térhódítása. 

"A pénz a szereplők között megakad, a közvetítő rendszerben sokkal lassabban forog, mint korábban. A vállalatok, de főként a hitelintézetek és jelzálogbankok korábbi tőkepiaci kibocsátásaik lejáratait csak részben - ha egyáltalán - tudják pótolni/megújítani, a likviditás tovább szűkül, a pénz ára drámaian növekszik. A bankrendszerből a gazdaság - a vállalatok és a lakosság is - kevesebb pénzhez és drágábban jut. A piacok legújabb fejleménye, hogy már például az újonnan csatlakozott EU állami kibocsátók is nehézségek elé néznek, amennyiben nyilvános tőkepiaci forráshoz kívánnak jutni" - olvasható az elemzésben.

A bankok eddig mintegy 180 milliárd dollárnyi veszteséget vallottak be, s becslések szerint még 200-250 milliárd dollárnyi veszteség leírása/céltartalékolása jöhet, s az ingatlangondok az USA mellett más országokban - Spanyolország, Anglia, Írország, a balti államok, Hollandia - is  megjelentek - mutat rá az MKB igazgatója. A bankok mérlegében ráadásul világszerte nem csak az ingatlanbuborék kidurranása okoz veszteségeket, a hitelkártya adósság, a fogyasztási hitelek, az autófinanszírozás területén is nő a fizetésképtelenség, a csökkenő gazdasági aktivitás növeli a vállalati csődök számát, amit ugyancsak megéreznek a bankok.

A jegybankok a törvényhozásoktól arra kaptak mandátumot, hogy az áremelkedéseket kordában tartsák. Az infláció elleni harc legfontosabb eszköze a kamat, aminek segítségével a pénzmennyiséget/a pénz árát szabályozzák. Növekvő inflációs nyomás esetén kamatot kell emelni, likviditást kell szűkíteni. Ehhez képest a FED - növekvő áremelkedés mellett - az elmúlt fél évben 3 százalékkal csökkentette a kamatot és dollár tízmilliárdokat nyom a piacra. "Törvényi mandátum ide, törvényi mandátum oda ...: ma nem az infláció letörése a jegybankok legfontosabb feladata - sokkal inkább egy recesszió, a pénzügyi rendszer összeomlásának megakadályozása" - írja Pásztor Csaba.

Az ECB kamatpolitikájában hasonló hangsúlyeltolódás még nem  következett be, jelzésértékű ugyanakkor, hogy erősödő inflációs nyomás mellett továbbra is 4 százalék az irányadó kamat. Pásztor Csaba úgy véli: az infláció világszerte jelentkező növekedése a régióban is érezteti hatását, az inflációs kritérium nem teljesítése - Csehország és Szlovákia kivételével - hosszú évekre késleltetheti a tagországok euróövezeti csatlakozását.

A monetáris hatóságok a szakértő szerint valószínűleg a régióban is kénytelenek lesznek az infláció elleni küzdelem mellett a versenyképesség árfolyamágon történő javításán is elgondolkozni. Elképzelhető, hogy a GDP-arányosan 10-20 százalék közötti fizetésimérleg-hiányok finanszírozása lanyhuló FDI és ingatlan-beruházások, a bankrendszer szűkülő likviditása, finanszírozhatósága mellett a helyi pénznemek paritásainak változtatását követeli meg (le kell értékelni, esetleg ezt a piac kényszeríti ki).

A szakértő szerint a hazai magas piaci volatilitásban is a nemzetközi piaci fejlemények játszották a legfontosabb szerepet. A külföldi intézményi befektetők hónapok óta mérséklik a magyar kitettséget úgy részvény-, mint kötvényoldalon - írja Pásztor Csaba. Amíg a hazai befektetők ellentételezni tudták a külföldi eladásokat, a kötvény- és részvényárfolyamok csak moderáltan estek. 

Speciális magyar fejlemény, hogy a hazai nyugdíjpénztárak a magasabb részvénykitettség elérése érdekében - ami a 2008. január 1-je óta érvényes szabályozás eredménye - 200 milliárd forint összegben szállnak ki a magyar állampapírokból - teszi hozzá. Az állampapírok iránt mind a belföldi, mind a külföldi érdeklődés szűkül, a hozamok emelkednek. Az államháztartás finanszírozására/refinanszírozására a mozgástér a jelenlegi illikvid tőkepiaci helyzetben külföldről, idegen pénznemekben szűkül. Az "A" hitelminősítésű szuverén országok kockázati felárai számottevően kiszélesedtek, egyes kibocsátásokat még magas felárak mellett sem jegyeznek le.

A forint árfolyamára nézve nem jó jel az államháztartás finanszírozásának/refinanszírozásának új keletű gondja, a piaci likviditás beszűkülése, a költségvetési hiány háromnegyedét finanszírozó külföldiek kockázatkerülése - állapítja meg Pásztor Csaba. Nagy kérdés, hogy a körülmények nyomása alatt az MNB változtat-e (erre egyáltalán rákényszerül-e) és mikor az inflációkövető monetáris politika irányvonalán, az inflációs pálya alakításakor milyen mértékben veszi figyelembe a megváltozott külpiaci feltételeket.

A magyar bankrendszer a szakértő szerint nemzetközi összehasonlításban rendkívül stabil, megfelelő szinten tőkésített, az eszközportfolió jó, a bankokkal szembeni bizalom töretlen. A stratégiai tulajdonosok nagy szerepet vállalnak a hitelintézetek finanszírozásában, s amíg ők likvidek, nincs gond a hazai érdekeltséggel sem.