A hagyományos fogyasztási termékekből összeállított inflációs kosár árindexe (CPI), amelyet a brit jegybank hivatalosan használ a pénzügypolitikai döntéshozatalban, a brit statisztikai hivatal keddi bejelentése szerint 3,2 százalékkal volt magasabb februárban, mint a tavalyi azonos hónapban.

Januárban 3,0 százalék volt az éves infláció Nagy-Britanniában, és az elemzői előrejelzések átlaga februárra 2,6 százalékig lassuló tizenkét havi drágulási ütemet valószínűsített.

A másik, általánosan használt inflációs mutató, a kiskereskedelmi árindex (RPI) – amely tartalmazza a lakossági ingatlanszektor költségeit is – stagnált az előző hónaphoz mérve, jóllehet a piac ebben az árszegmensben már negatív adatot várt. A konszenzus mínusz 0,8 százalék volt, tekintettel arra, hogy a meredek jegybanki kamatcsökkentések nyomán csökkentek a jelzálog-törlesztések is. A februári éves RPI-mutató így is a legalacsonyabb volt 1960 óta, és szakértők szerint előbb-utóbb mindenképpen a deflációs zónába süllyed.

A Bank of England (BoE) – az euróövezeten kívüli legnagyobb EU-gazdaság, Nagy-Britannia jegybankja – fennállása óta először kvantitatív enyhítésbe kezdett, vagyis új pénzt áramoltat a mély recesszióval küszködő reálgazdaságba annak felélesztése végett. Az új pénzből a BoE az ilyen jellegű pénzügypolitikai eljárások hagyományaitól eltérően nemcsak állami, hanem vállalati kötvényeket is vásárol.

A kvantitatív enyhítéssel teremtett új pénz nem hitelből ered, hanem a gazdaság pénzellátásának felduzzasztására szolgál ténylegesen új likviditással, azzal együtt is, hogy a "bankóprés" nem indul be, és fizikai valójában nem jelenik meg új bankjegytömeg a forgalomban.

Az egyébként inflációveszélyes módszert súlyosan recessziós időszakokban szokás alkalmazni, főleg olyankor, ha a gazdasági visszaesést deflációs kockázat is kíséri.

A brit fogyasztói infláció meglepő gyorsulása azonban kérdéseket vethet fel szakértői körökben azzal kapcsolatban, hogy szabad-e folytatni a jegybanki pénzteremtés politikáját.

Mervyn King, a Bank of England kormányzója – aki törvény alapján levélben köteles magyarázatot adni a pénzügyminiszternek, ha az infláció bármely irányban 1 százalékpontnál nagyobb mértékben eltér a kormány által megszabott 2 százalékos éves céltól – Alistair Darling pénzügyminiszternek küldött szerdai levelében a font gyengülését említette a váratlan inflációs adat fő okai között.

King kiemelte, hogy a font az utóbbi másfél évben átlagosan 28 százalékkal gyengült a főbb külföldi valutákhoz képest. Az inflációs számokban nagy valószínűséggel ez jelent meg, mivel a legnagyobb drágulási nyomás az importtermékekben mutatkozik, írta a jegybanki kormányzó.