A lap információi szerint a rendkívüli "krízistalálkozóra" szeptember 26. és 28. között került sor Frankfurtban, és azon a kormány, a szövetségi jegybank (Bundesbank), a bankfelügyelet és jó néhány magánbank magas rangú képviselői vettek részt. Az újság birtokába került jegyzőkönyv arról tanúskodik, hogy a bankok helyzete jóval drámaibb volt, mint azt mostanáig gondolták.

A tanácskozás közvetlen célja az volt, hogy a müncheni ingatlanfinanszírozó Hypo Real Estate (HRE) pénzintézetet megmentsék az azonnali csődtől. A péntektől vasárnapig tartó ülés résztvevői épp ezért mindenekelőtt arról tárgyaltak, hogy a müncheni banknak milyen formában nyújtsanak segélyt, illetve abban ki milyen összeggel vegyen részt. Josef Ackermann, a Deutsche Bank és Martin Blessing, a Commerzbank elnöke annak a nézetének adott hangot, hogy a HRE csődje az egész német bankrendszer összeomlásához vezetne. Mindketten azt mondták, hogy amennyiben a kormány nem járul hozzá a mentőakcióhoz, a következő hét elején valamennyi német pénzintézet "lehúzhatja a rolót". Sokan úgy vélekedtek, hogy Németországban súlyosabb helyzet alakulhat ki, mint az amerikai beruházási bank, a Lehman Brothers néhány nappal korábbi csődje után az Egyesült Államokban.

Végül az a megállapodás született, hogy a müncheni pénzintézetet 35 milliárd eurós támogatással mentik meg, s a segélycsomagban az állam, illetve a magánbankok egyaránt részt vesznek. Egy héttel később azonban az összeget 50 milliárd euróra kellett emelni. A HRE-t azóta az állami garanciavállalás, illetve a közvetlen segélynyújtás feltételeként részben "államosították", amit Peer Steinbrück pénzügyminiszter a tavaly szeptemberi válságtalálkozó során még a leghatározottabban elutasított.

A jegyzőkönyvből kitűnt: a HRE megsegítésével kapcsolatos  végleges döntést Angela Merkel kancellár és Peer Steinbrück pénzügyminiszter együttesen hozta meg.