A jegybank monetáris tanácsa január 25-én az alapkamatot 6 százalékra mérsékelte, amire nem volt példa 2006 kora nyara óta. A gazdaság növekedésének sokat segítene, ha a kamatvágás folytatódhatna, de hogy erre lesz-e lehetőség, arról a gyorsan változó körülmények miatt megoszlanak a vélemények. A januári kamatvágás után a nemzetközi és hazai elemzői vélemények egyértelműen amellett voltak, hogy a mérséklés folytatódhat, de az elérhető kamatszintben nem volt egyetértés.

Akkor már a hetedik hónapja tartott a meredeken felrajzolt kamatpálya, s a várakozások egyértelműen azt mutatták, hogy 5,5 százalékig nem lesz megállás. Csakhogy a pozitív befektetői hangulat megváltozott, amit először a dubaji ingatlanfinanszírozási nehézségek, majd osztrák bankpiaci problémák, majd legvégül a görög államháztartási egyensúly megbillenése miatt gyülekező fekete felhők borúsra változtattak. S annak ellenére, hogy a sikeres dollárkötvény kibocsátással az idei külső finanszírozási problémáinkat nagyjából elrendeztük, a magyar gazdaság megítélése mégis romlott.

Ez leginkább abban mutatkozott meg, hogy február elejére a pénzpiacokon fizetendő magyar országkockázati felár öt havi csúcsára emelkedett. S ebben még az sem nyújthat vigaszt, hogy ezzel sem mértékben, sem irányban egyáltalán nem lógunk ki a térségből, mi több az eurózóna-tag Görögország felára messze rosszabb a mienknél. Mivel a választások közeledtével az országban akár csak pár hónapos távlatban is várható gazdaságpolitika mikéntjéről semmi biztosat nem lehet mondani, a kamatmérséklés lehetőségeit illetően is elég nagy a bizonytalanság.

Simor András, a jegybank elnöke. Vágna, ha tudna

Dudás Szabolcs

 A januári kamatvágás után a legfontosabb nemzetközi elemzőközpontok elég nagy szórással adták meg a 2010-re várható minimális alapkamat-szintet. A Moody’s szerint a magyar gazdaság 2010 közepéig recesszióban marad a szigorú költségvetési politika és a maga hitelköltségek miatt. De a magyar adósság iránt érdeklődés meglehetősen erős a tőkepiacokon, így az ország onnan is képes lesz finanszírozni magát. Így a jegybanknak felesleges lenne túlságosan magas alapkamattal magához édesgetni a befektetőket. A Moody’s előrejelzése szerint ezért az alapkamat még az idén további 1 százalékkal 5,0 százalékra fog esni.

A Magyarországgal szemben egy ideje igen pozitív várakozásokat megfogalmazó Bank of AMerica – Merrill Lynch (BoA-ML) bankcsoport londoni részlege szerint a magyar alapkamat 2,5-4,5 százalék közötti sávban lenne a legjobb helyen az idén. A merészségük azonban a valószínűségek kézbevétele után 4,5 százaléknál megáll ugyan, de így is a legmerészebb jóslat az övék. Ezt pedig azzal támasztják alá, hogy 2011-ben a magyar gazdaság biztosan gyors növekedésnek indul. A Barclays Capital 5,0 százalékot valószínűsít, a JP Morgan pedig 5,5-öt.

Hogy a kamatvágásokra mikor kerülhet sor, abban nagyobb az egyetértés: a választások után. Ezt a véleményt erősíti, hogy Csáki Csaba, a monetáris tanács tagja egy korábbi Reutersnek adott inerjúban kijelentette: „A Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa határozottan lazító üzemmódban maradhat, de a kamatcsökkentés tempója valószínűleg lassabb lesz, valamint az áprilisi választások miatt szünet is lehet a vágásokban.”

Csáki szerint a 25 bázispontos lépések „kézzelfogható alternatívát” jelentenek, de nem zárható ki nagyobb lépések sem. A szakember kifejtette, hogy a lazító ciklus ugyan nem áll le, de addig csak kisebb lépésekről lehet szó, amíg a világban lezajló pozitív változások nem indokolnak még alacsonyabb kamatszintet.

A hazai elemzők közül Suppan Gergely, a Takarékbank makroközgazdásza szerint abban az esetben, ha az új kormány is hiteles fiskális politikát folytat, és előáll egy hiteles euróbevezetési menetrenddel, az alapkamat szembe is mehet a trendekkel, és akár tovább is csökkenhet.”

Az Equilor elemzése szerint az infláció oldaláról valószínűleg még hosszú hónapokig nem lesz indokolt az alapkamat esetleges szinten tartása, vagy emelése, tekintve, hogy az MNB számára meghatározó időtávon (12-18 hónap) az infláció bőven a jegybanki 3 százalékos célkitűzés alatt alakulhat.

Fürjes Szabolcs, a Raiffeisen elemzője a romló nemzetközi hangulatra hívta fel a figyelmet. Szerinte a politikusok a görögök nyakába varrják a borúsabbra fordult piaci helyzetet. Az európai államok ugyanis vonakodnak kisegíteni társukat, mert a saját makrogazdasági helyzetük sem nevezhető kielégítőnek. Az európai politikusok nehezen tudnák megmagyarázni választóiknak, hogy miközben Görögországnak segítséget nyújtanak, otthon emelik az adókat, megvonnak kedvezményeket, csökkentik a nyugdíjakat, stb., azaz igyekeznek kivonni az állami pénzeket a gazdaságokból. Míg korábban a politikusok számára sok lehetőséget kínált a válság a népszerűség növelésére (állami mentőcsomagok, a „bűnös bankok” kisegítése, munkahelyek megmentése állami tőkeinjekciókkal), ma a jelentős mértekben emelkedő államháztartási hiány miatt olyan intézkedéseket kellene) bevezetniük, amelyek a népszerűség csökkenésével járnak. Ezt pedig nem szívesen vállalják.

A Magyar Nemzeti Bank épülete. Kivárnak

hvg.hu

 Az MNB ebben a hangulatban csak még óvatosabban nyúlhat az alapkamathoz, s egyre valószínűbb, hogy a monetáris tanács a következő időszakban a kivárás mellett teszi majd le a garast. Annál is inkább, mert az csak a választások után válik tisztává, hogy az új kormány hogyan kíván együttműködni a jegybankkal. A Népszabadságban a minap Surányi György, aki korábban maga is vezette az MNB-t, hosszú elemző cikkben fejtette ki, hogy a hibás monetáris politika is hozzájárult a gazdasági válság magyarországi elmélyüléséhez. Azaz a jegybanki szakértők körében korántsem egységes a jelenlegi MNB-vezetés teljesítményének, illetve irányvonalának megítélése. De, hogy ennek lehetnek-e politikai következményei a választások után, az teljesen homályos. Az pedig különösen nehezen prognosztizálható, hogy a kamatpolitikára az MNB körüli csatározások (ha lesznek) milyen hatással lehetnek.

Végül érdemes felidézni a monetáris tanács helyzetértékelését, amelyet az utolsó kamatcsökkentés után bocsátott ki. A testület szerint az inflációs cél 2009-ben ugyan nem teljesült, de a tavalyi inflációs folyamatok markáns változást hoztak a korábbi időszakhoz képest, mert megtört az előző évekre jellemző „inflációs tehetetlenség”, elérhető közelségbe került az inflációs cél. Ráadásul a mély gazdasági visszaesés következtében mérséklődő kereslet jelentős dezinflációs hatást fejt ki, egyúttal csökkenti a magas infláció beragadásának kockázatát is.

A monetáris tanács úgy ítélte meg, hogy a nemzetközi pénzügyi környezet alakulását övező bizonytalanságok a korábbiaknál kisebb mértékű kamatcsökkentést tesznek lehetővé. Az inflációs és reálgazdasági kilátások alapján indokolt további kamatcsökkentésre akkor kerülhet sor, ha azt az ország kockázati megítélése lehetővé teszi.

Simor András jegybankelnök szerint jelenleg ellentétes irányú hatások alakítják a hazai gazdaságot, a külföldi kereslet élénkülése mellett a belföldi fogyasztás továbbra sem bővül. A tartósan gyenge belföldi kereslet pedig idővel oda vezethet, hogy a magyar gazdaság a régiós átlagnál jóval lassabban tud majd kilábalni a válságból. Az elnök ezek fényében pontosan fogalmazta meg a döntéshozók előtt álló dilemmát. Szerinte alapvetően az ország kockázati megítélésétől függenek a további kamatcsökkentések. Magyarországnak az eddiginél jóval alacsonyabb kamatszintvonalra lenne szüksége, a nemzetközi tőkepiacok hangulata azonban továbbra sem kedvez az erőteljesebb lazításnak.

MZ