Az elmélet szerint a természeti katasztrófák nemcsak pusztulást hoznak, hanem akár fel is lendíthetik az érintett terület gazdaságát. A katasztrófa-gazdaságtan képviselői szerint az újjáépítés érdekében mozgósított erőforrások ösztönzik a gazdaságot és a fejlettebb technológiák alkalmazását. A bírálók szerint azonban az elmélet gyenge lábakon áll, s pláne nem működhet az olyan szegény országokban, mint például a nemrég földrengéssel sújtott Haiti.

A Szecsuán tartományt 2008 májusában megrázó földrengés számlájára nemcsak kővé és porrá zúzott városok, összeomlott hidak, áttört védőgátak és legalább 80 ezer halott írható, hanem – bármilyen ellentmondásosan is hangozzék – egy nem elhanyagolható pozitívum is: a kínai gazdaság élénkítése. A kínai kormány – egy hónappal a szerencsétlenség után közzétett – meglepő nyilatkozata szerint az erőteljes újjáépítési erőfeszítések és a kínai gazdaságba pumpált dollármilliárdok messze felülmúlták a katasztrófa által okozott károkat.  Becslésük szerint a földrengés haszna a gazdasági növekedés 0,3 százalékos növekedésében mérhető, amely ugyan kicsi, de nem elhanyagolható része volt Kína 2008-as 10 százalék körüli GDP-növekedésének.

Haiti a földrengés után. Itt nem várható fellendülés

AP

 Bár az elemzők hagyományosan szkeptikusan kezelik a kínai gazdasági növekedésről szóló hivatalos adatokat, az egyik közgazdasági irányzat hívei éppenséggel elméletük újabb igazolását láthatták a kínai földrengés gazdasági hasznát bizonygató közleményekben. Néhány közgazdász ugyanis azt állítja, hogy az olyan súlyos természeti katasztrófák, mint például a hurrikánok, a földrengések, az árvizek és a vulkánkitörések – a széleskörű pusztítás ellenére – akár fel is pörgethetik a gazdaságot. Az újjáépítési munkálatok ugyanis gyakran korábban nem látott mértékű erőforrásokat vonzanak a katasztrófa sújtotta régióba. Az elpusztult régi gyárak, utak, hídak vagy éppen repülőterek helyébe új, modernebb és hatékonyabb infrastruktúra épül, ami hosszú távon ösztönzőleg hat a gazgdaság fejlődésére.

„Ha valami elpusztul, nem feltétlenül a régit építik fel újra, hanem a fejlettebb technológiákat  alkalmazva hatékonyabb megoldásokat vezetnek be” – érvel Mark Skidmore, a Michigani Állami Egyetem közgazdásza. Skidmore szerint tanulmányok bizonyítják, hogy a kaliforniai és alaszkai földrengések növelték a helyi gazdasági aktivitást, ahogy azt is, hogy a hurrikánokkal és viharokkal gyakran sújtott országokban magasabbak a növekedési ráták.

A témában kiadott viszonylag kevés komoly publikáció egyike még 1969-ben jelent meg „A természeti katasztrófák gazdaságtana” címmel. Ebben a tekintélyes Védelmi Elemzések Intézetének (Institute for Defense Analyses) két kutatója, Douglas Dacy és Howard Kunreuther főként az 1964-es nagy alaszkai földrengés hatásait tanulmányozta. Arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy a katasztrófa nyomán az alaszkai gazdaságba ömlő pénzek, a nagyvonalú kormányzati segélyek és kölcsönök révén sok alaszkai lényegesen jobban élt a tragédia után, mint előtte.

Bár a szerzők rengeteg gyűlölködő hangú levelet kaptak a könyv megjelenése után, a katasztrófák lehetséges gazdaságélénkítő hatásának gondolatát azért sikerült elültetniük a közgazdászok fejében. „Elég viágos adatok támasztják alá az elméletet” – magyarázta Gus Faucher, a Moody’s Economy.com tanácsadó cég makroelemzője. Faucher szerint a Florida partjainál 1992-ben tomboló, 40 milliárd dollárnyi kárt okozó Andrew hurrikán távozása után egy évvel – az újjáépítési munkálatoknak köszönhetően – látványosan megnőtt a foglalkoztatottak száma az államban. Az 1994-es Northridge-i földrengés pedig a segélyek, kölcsönök és befektetések révén segített kihúzni a gazdasági pangásból Los Angeles körzetét.

A szecsuáni földrengés borzalmas pusztítása. A gazdaság jól jött ki belőle

AP

A Katrina hurrikán azonban – Faucher szerint – kivételnek bizonyult, mivel nem hozta meg – a „katasztrófa-gazdaságtan” hívei által várt – gazdasági megújulás.Az elemző szerint ennek az az oka, hogy túl sok helybeli költözött máshová a tragédia után, mivel a kormányzati segítség csak lassan érkezett meg, a biztosítók pedig szintén csak lassan voltak hajlandók fizetni a károsultaknak.

Az elmélet bírálói szerint a „katasztrófa-gazdaságtan” képviselői túlságosan leegyszerűsitik a gazdaság szerteágazóan bonyolult rendszerét és annak csak bizonyos szeleteivel haljlandóak foglalkozni. Fő ellenérvük, hogy a katasztrófák sújtotta területekre összpontosított erőforrások nagy részét más régiókból kell elvonni, ahonnan azok nyilvánvalóan hiányozni fognak. A katasztrófák hosszú távú előnyeit hangsúlyozó közgazdászokat azonban ez nem hozza zavarba, hiszen szerintük a haszon elsősorban abból származik, hogy az elavult struktúrák helyébe újak és hatékonyabbak lépnek. Szóval a lényeg – Joseph Schumpeter közgazdász híres szavaival élve – a „kreatív pusztítás”.

Skidmore 2002-es kutatása szerint ezek a hosszú távú előnyök még évtizedekkel később is kimutathatók. A közgazdász 89 országban vizsgálta a katasztrófák és a gazdasági növekedés összefüggését több mint 30 éves időtávban. Arra a következtetésre jutott, hogy az időjárási katasztrófák, mint például a hurrikánok vannak a legjobb hatással a gazdaságra, sőt minél gyakoribbak, annál jobb. A kutató azt találta, hogy a több időjárási katasztrófával küzdő nemzetek gyorsabban növekszenek, mint a „klímaháborúknak” kevésbé kitett országok. Ennek szerinte az lehet az oka, hogy az időjáráselőrejelzési rendszerek egyre jobbak, így egyre kevesebb emberéletet követelnek az ilyen természetű katasztrófák, miközben a geológiai katasztrófák, mint péládul a földrengések sokkal inkább meglepetésként érkeznek.

Az USA neves műszaki egyeteme, az MIT közgazdászai szerint a katasztrófák gazdaságfellendítő hatásának elmélete meglehetősen gyenge lábakon áll és megtévesztő is. „Mivel az elpusztult javakat nem vonják le a GDP-ből, az újonnan előállított értékek viszont növelik a bruttó nemzeti összterméket, ezért a katasztrófák utáni növekedési adatok megtévesztőek” – hangsúlyozza Kristin Forbes. Ráadásul a szegény országok – mint például Haiti – jóval sérülékenyebb gazdaságainak sokkal nagyobb károkat okoznak a katasztrófák, mint az USA erős gazdaságának, s az újjáépítésekre fordított erőforrások sem hasonlíthatóak össze.