A tanulmány azt vizsgálta, hogy a befektetők miként értékelik a saját kockázati szintjüket, mit tartanak magas vagy alacsony kockázatnak, és mely befektetők tartják fontosnak a kockázat és a megtérülés közötti kapcsolatot. Azt is áttekintették, hogy a pénzügyi tanácsadók vajon képesek-e segíteni a befektetőknek megérteni a kockázat koncepcióját, és megtalálni saját kockázati szintjüket.

A kutatás azt találta, hogy miközben a befektetők és a pénzügyi tanácsadók tárgyilagosnak látszanak a volatilitás válság alatti megítélésében, a krízis élménye hosszú távú benyomást gyakorolt a véleményükre a különféle befektetési javakhoz kapcsolódó kockázati szintek megítélésénél, de arra is, hogy miként gondolkodnak a kockázatok kezeléséről.

A tanácsadók és az ügyfeleik többsége is kockázatellenessé vált, s erőteljesebben érdeklődnek a lehetséges kockázatok mibenléte felől, amely más befektetési stratégiákat vagy termékeket eredményezhet. A vállalati befektetők pedig az elmúlt tíz év gyakorlatához képest kiszélesítik a befektetési portfoliójukat annak érdekében, hogy megosszák a kockázataikat. A magánbefektetők az invesztíciót azonban még nem mindig fogadják el hosszútávú tevékenységnek, inkább csak az elszenvedett veszteségeiket látják, s igyekeznek elkerülni azokat a területeket, amelyeken odaveszett a pénzük.

A jelentés fő következtetései:

1. Csak a befektetők kisebbsége véli, hogy a pénzügyi válság annyira rossz volt, amennyire csak lehetett. Csak a 14 százalék válaszolta ugyanis, hogy az árfolyammozgások túlléptek minden várható határt. A 28 százalék szerint ugyanakkor belül maradtak a várható volatilitáson. A 41 százalék a piaci mozgásokat csak szokatlannak minősítette, de semmiképpen sem a lehető legrosszabbnak.

2. A befektetők csak most realizálják, hogy a válságban nincs biztonságos menedék. A megtapasztalt hatalmas kockázat az összes befektetési termékosztályban ráébresztette a befektetőket, hogy a korábban oly biztonságosnak tartott invesztíciós formák, mint készpénz vagy a tárgyi eszközök sem nyújtanak tökéletes védelmet.

3. A kontinentális Európa tanácsadói úgy hiszik, hogy az ügyfeleiket erőteljesebben érintette a válság, mint hitték volna. Tíz tanácsadóból kilenc úgy vélte, hogy a válság és a recesszió néhány személyes célkitűzés elérést lehetetlenné vagy igen nehézzé tette a tipikus klienseik körében. Eközben a magánbefektetőknek és a vállalati tanácsadóknak csak a kétharmada vélekedett így.

4. A brit magánbefektetők sokkal nyitottabbak a kockázatokról való megbeszélésekre annak érdekében, hogy elérjék befektetési céljaikat, mint a kontinentális Európában lakók. Másképpen fogalmazva a szigetországiak sokkal kevésbé kerülik a kockázatokat, mint a többi európai befektető. A britek közel kétharmada erősen egyetértett azzal, hogy hajlandó igen nagy kockázatot vállalni, ha ezzel magas megtérülést érhet el. A kontinensen a kockázatvállalók aránya éppen fele akkora.

5. A brit befektetők hisznek abban, hogy őket a válság hatásai kevésbé érik el, mint a kontinensen lakó kollégáikat. A brit befektetőknek csak kevesebb, mint negyede mondta, hogy nyilvánvalóan jobban szenvedett a válság hatásaitól, mint várta volna. A kontinensen ugyan ez az arány 43 százalékos volt.

6. A céges befektetők a válságra válaszul tovább diverzifikálták befektetési portfóliójukat. A befektetők szerte Európában sokkal óvatosabb politikát folytatnak a válság hatására. Ez a folyamat Britanniában (háromötöd) sokkal erőteljesebb, mint a kontinensen (kétötöd). A befektetők az utóbbi negyedévekben igyekeznek sokkal szerteágazóbb invesztíciós formákat választva mérsékelni a kockázataikat. A befektetőknek több mint fele változtatta meg hosszú távú politikáját a válság hatására.

7. A befektetési kockázatokat újra kell definiálni, és a befektetői várakozásokat újra össze kell hangolni a piaci körülményekkel. Sok tanácsadó úgy véli, hogy az ügyfelei még mindig megalapozatlan várakozásokat táplál, s azt hiszi, hogy van teljes válság elleni védelem. A szakemberek kétharmada úgy véli, hogy a befektetési stratégiák és termékek (függetlenül azok alacsony vagy magas kockázatára) kijelölését újra kell gondolni a pénzügyi válság fényében.

„Meglepődtünk, mennyi befektető mondta, hogy a pénzügyi válság idején tapasztalt árfolyam ingadozások csak ’szokatlanok’ voltak, sokkal inkább, mint egy életben egyszer tapasztalhatóak. Ugyanakkor most e befektetők a legkülönbözőbb befektetési osztályokban érzékelnek kockázatokat, ami arra mutat, hogy a válság hosszútávú nyomot hagyott az őket érő hatások észlelésében. Ez talán annak a kifejeződése, hogy a befektetők ráébredtek: nincs biztonságos befektetés, s azzal, hogy távol tartják magukat bizonyos befektetési területektől, a kockázatot még nem kerülik el. Ugyan nem lehet kiküszöbölni, de például diverzifikációval kezelni lehet a kockázatot, s jobban meg is lehet érteni” – foglalta össze eredményeiket Monica Woodley, az EIU vezető kutatója.