A Polgári Szemle nem kifejezetten energetikai szaklap, ám évek óta rendszeresen közli Petz Ernőnek, a paksi atomerőmű nyugalmazott vezérigazgatójának e témakörben születő gondolatait, melyek nyilvánosan észlelhető reakciót eddig nemigen váltottak ki. A legfrissebb lapszámban megjelent "Mi van, ha mégsem igaz?" című írása azonban kiverte a biztosítékot. Az Energiapolitika 2000 Társulat például, ahol Petz alapító tag és korábban alelnök is volt, egyenesen egy MTI-hez eljuttatott közleményben határolódott el a szerzőtől.

Hogy mit írt Petz Ernő, az atomenergia-termelés egykori élharcosa, ami így felháborította eszmetársait? Ez utóbbival kapcsolatban érdemes Petzet pontosan idézni: "Az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy az atomerőművek építésével és üzemeltetésével az ember már a képességei határát kísérti, ezért jó lenne még idejében abbahagyni." Petz szerint ezt igazolják a biztonsági előírások, a betartatásukra léterhozott szervezetek, és ezt bizonyítják az erőművekben lévő többszörös biztonsági rendszerek. "Csak mindezekkel együtt lehet (?) garantálni a nukleáris biztonságot" – írja Petz, aki szerint az előírások és követelmények most Fukusima után újra szigorodni fognak. "Úgy gondolom, hogy a kockázat túl nagy, és haszontalan minden egyéb kockázattal az összehasonlítás" – összegez a paksi atomerőművet 1991 és 1994 között irányító Petz Ernő.

Hasonló megállapítást idehaza az atomenergetikai szakmán belülről még nem tett senki. A hvg.hu-nak nyilatkozó Kaderják Péter odáig jutott, hogy az atomerőmű építése állami beruházásként túl nagy kockázatot jelent, az energetikai államtitkár, Bencsik János szerint pedig a politikának egyelőre pusztán a paksi reaktorok üzemidő-hosszabbításáról kell gondolkodni, minden más nem aktuális.

Miközben a fukusimai katasztrófa óta Amerikától Franciaországig, Japántól Németországig jó néhány szakember, illetve elemző világgá kürtölt Petzéhez hasonló állásfoglalást, Magyarországon még az atomenergia jövőjéről sem nagyon alakult ki nyilvános diskurzus.