Juncker eddig három mandátumot töltött az eurót bevezetett országok pénzügyminiszteri tanácskozása élén. Bár a poszt veszít jelentőségéből, hiszen a jövőben az eurócsoport kormányfőinek értekezletét Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke vezeti, de a jelenlegi válságkezelés "napi" ügyeit továbbra is a miniszterek viszik.

A Le Monde szerint az utódlás kérdése megosztja az eurózóna északi, illetve déli országait. Az északiak - Németországgal az élükön - a lehető leggyorsabban, még március vége előtt szeretnék rendezni az ügyet. Ők olyan személyiséget keresnek, aki képes az eddigi megszorítások és reformok továbbvitelének felügyeletére, aki megnyugtatja a piacokat. A "tripla A" - azaz a legjobb - adósbesorolással rendelkező északi államoknak már meg is van a saját jelöltjük: Jyrki Katainen finn kormányfő, volt pénzügyminiszter.

Csakhogy a déli eurózóna-tagok hallani sem akarnak róla, mert az adósságválság kezdete óta Finnország egyike volt a bajba került déli államokkal szemben a legkeményebb álláspontot hirdető európai országoknak. Márpedig ez a hajthatatlanság félelmet kelt azokban, akik (mint például a spanyolok, vagy az olaszok) azt szorgalmazzák, hogy a megszorításokkal ne öljék meg a gazdasági növekedést. Azonban a délieknek egyelőre nincs saját, a többiek számára is elfogadható jelöltje: az ugyanis nyilvánvaló, hogy az illető nem jöhet olyan országból, amely maga is pénzügyi segélyen él (mint például Görögország, vagy Portugália.)  

A Le Monde szerint lenne egy politikus, aki kibékíthetné a két tábort: Mario Monti olasz kormányfő, pénzügyminiszter, aki Silvio Berlusconit váltotta tavaly novemberben az olasz kabinet élén, s azóta számos reformot vezetett be a hazai pénzügyek rendezésére. A lap úgy tudja, Herman Van Rompuy a színfalak mögött kérleli is őt a tisztség elfogadására. "Ez jó kompromisszum lenne" - mondta egy magas rangú diplomata, hozzátéve: Montira hallgatnak mind a franciák, mind a németek, s az eurózónán kívül is van hitele.  

Monti egyelőre nem nyilatkozott, de egyes források szerint habozik, hogy a miniszterelnöki-pénzügyminiszteri tisztség mellett vállaljon-e még egy posztot. Ez a dilemma megoldódhat a 2013-as olasz választásokkal. Így azután a Le Monde szerint nem lehet kizárni, hogy addig meghosszabbítják Juncker mandátumát.