A korrupciós bűncselekményekről – természetüknél fogva – köztudott, hogy óriási látenciával rendelkeznek. A bűncselekmények e csoportja nagy arányban marad rejtve, vagyis nem kerül a hatóságok tudomására, melynek többek között a felek közötti érdekegység, érdekközösség az oka.

A korrupcióban mindig legalább két személy veszt részt, akik tevékenységét szoros és titkos (gyakran konspiratív) együttműködés jellemzi. A cselekvésük indítéka szükségletek kielégítése, valamint előnyszerzés. A korrupció feltárását az is hátráltatja, hogy legtöbbször nincs közvetlen sértett vagy áldozat, és ez mind a megvesztegetett, mind a megvesztegető számára kedvező helyzetet eredményez.

Honnan tudjuk, hogy korrupt?

A hazánkban elkövetett korrupciós bűncselekmények (vesztegetés, befolyással üzérkedés, 2012. január 1-jétől a befolyás vásárlása) kiterjedtségének megismerésére három forrás együttes vizsgálata adhat teljes képet. A kiinduló forrásnak mindenképpen az Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztikát tekintem. Másodlagos forrás az ún. érzékelések, szubjektív benyomások mérésére vonatkozó kutatások. Harmadlagos megismerési módszerként a tényleges tapasztalaton alapuló kutatásokat említeném.

Inzelt Éva

szerző Inzelt Éva jogász, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Kriminológiai Tanszékének egyetemi tanársegédje. Doktori disszertációját a fehérgalléros bűnözés kriminológiai kérdései témában írja. Kutatási területe a fehérgalléros bűnözés, a korrupció és a gazdasági bűnözés.

A kriminálstatisztikai adatokból látszik, hogy az elmúlt 10 évben 500 és 1000 között mozgott a korrupciós bűncselekmények száma, és ez az összes ismertté vált (regisztrált) bűncselekménynek (2009: 394 034, 2010: 447 186, 2011: 451 371) csak néhány ezreléke. A korrupciós bűnözés dinamikáját tekintve nagy eltérések tapasztalhatók évről évre, ami a kis statisztikai halmazokra általában jellemző tulajdonság. Fontos hangsúlyozni, hogy a kriminálstatisztikából a vesztegetések valós mértékét megismerni nem lehet.

Az adatok a magyarországi kriminális korrupció minimumáról adnak számot, azonban ezen esetek részletes feldolgozása elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy képet kapjunk arról, hogy a büntető igazságszolgáltatás milyen korrupciós esetek kezelésére képes. Emellett rendkívül fontosak a látenciakutatások ezen a téren. A magyarországi vizsgálatok többsége a korrupció látens részével foglalkozik, ezen belül is az emberek szubjektív érzékeléseivel és nem a konkrét tényekkel, tapasztalásokkal.

A bűnös tíz százalék

A bűnügyi statisztika adatai alapján a rendőri korrupciót nézve megállapítható, hogy az ismertté vált (regisztrált) korrupciós bűncselekmények (konkrétan a vesztegetés és a befolyással üzérkedés) körülbelül tíz százalékát rendőrök követik el (lásd a táblázatot). Ez igen magas aránynak tekinthető, főleg, ha arra gondolunk, hogy a rendőrség alapvető feladata a bűnmegelőzés és a bűnüldözés.

Azért, hogy megtudjuk, milyen szituációkat és élethelyzeteket takar a fenti számsor a 2010. évben vesztegetés és befolyással üzérkedés miatt jogerősen elítéltek ítéletei közül 104-et (nem a teljes minta a 2010. évből) feldolgoztunk egy kutatószeminárium keretében.

Forrás: Legfőbb Ügyészség

A korrupciós esetek egy csoportja a közúti ellenőrzésekhez köthető (igazoltatás és előállítás elkerülése, gyorshajtás és ittas vezetés súlyosabb következményeinek „megúszása”). Erre példa, amikor valakit annak ellenére nem állítanak elő, hogy kereskedelmi mennyiségű zárjegy nélküli cigarettát találtak nála. Egy másik, tipikusnak mondható eset, amikor személyi sérüléssel nem járó közúti balesetnél a vétkes gépjárművezető saját maga helyett egy helyszínre érkező „barátot” tüntetett fel vezetőként a jegyzőkönyvben, mert neki nem volt érvényes jogosítványa. De ide sorolható az is, amikor egy rendőr elintézte, hogy a külföldről behozott adózatlan gázolajat szállító „csempészt” ne igazoltassák.

Pénzért, szexért, barátságért

Egy másik gyakori korrupciós helyzet a nyomozás során felmerülő adatok, információk lekérdezéséhez, kiadásához vagy éppen törléséhez kapcsolódik. Ilyen, amikor a körözési rendszerből törölnek valakit, vagy elintézik, hogy a forgalomból kivont gépjármű forgalmi engedélyét visszaadják, a jogosítvány bevonási idejét csökkentsék. A harmadik korrupciós szituáció a rendőrségi ellenőrzések befolyásolása – volt olyan eset, amikor kiadták a szórakozóhelyeket érintő razziák időpontjait.

Az előnyt a legtöbb esetben pénzért "váltották meg", az összeg 10 000 és 900 000 Ft között szóródott. Néhány esetben az ellenszolgáltatás nem volt több a baráti kapcsolatok erősítésénél, egy esetben volt szexuális ellenszolgáltatás. Egyes ügyekből arra is fény derült, hogy vannak olyan városok, ahol az emberek tisztában vannak azzal, hogy ki az a rendőr, akit meg lehet keresni és fel lehet hívni, amikor valamilyen szívességre szorul az ember a hatóságokkal való "nem várt" találkozás eredményeként.

A rendőri korrupció rejtve maradt részére irányuló látenciakutatások száma sajnos elenyésző Magyarországon. 1996-1997-ben Kránitz Mariann folytatott egy vizsgálatot Korrupt-e a közutakon bírságoló rendőr? címmel. A 251 válaszadóból 174 fő válaszolta azt, hogy valamilyen rendőri intézkedést foganatosítottak ellene. A kutatás egyik érdekes eredménye, hogy az esetek harminc százalékában a szabálysértő nem kapott nyugtát az általa lerótt helyszíni bírság elismervényeként. Ezekben az esetekben egyértelmű, hogy a rendőr zsebre tette a pénzt.