Nyaraló kiadó!

Jön a nyaralási szezon, így érdemes tisztában lenni azzal, hogy az alkalmi szállást kínáló magánszemély milyen minőségben adhat szállást turistáknak. A szálláshelyet szolgáltatóként kiadni engedéllyel lehet csak, s ügyelni kell az idegenforgalmi adó befizetésére. Utóbbit a települési önkormányzat rendelete szerint személyenként és megkezdett vendégéjszakánként (legfeljebb 300 forint), vagy a megkezdett vendégéjszakára eső szállásdíj arányában (legfeljebb 4 százalék) kell megfizetni. Ha valaki nem egyéni vállalkozóként végzi ezt a tevékenységet, akkor előfordulhat, hogy egészségügy szolgáltatási járulékot is kell fizetnie. Az Adózóna cikksorozata végigveszi a nyári nyaraló kiadásával kapcsolatos kérdéseket.

Mit gondoljunk a luxuscikkek után fizetendő áfáról?  

„Vannak, akik szerint az lenne méltányos, ha az általános forgalmi adó érzékenyebb lenne, vagyis a létfenntartáshoz szükséges cikkek után alacsonyabb, a luxuscikkek után viszont magasabb áfát kellene fizetni. Ön mit gondol?”- áll azon a kérdőíven, amelyet a nemzeti konzultáció jegyében került a postaládákba. Az Adózóna szakértője nyílt levélben reagált a miniszterelnök kérdésére. A szerző szerint, ha elfogadjuk, hogy "minden megszerzett forinthoz egyenesen arányosan társul a személyi jövedelemadó-elvonás mértéke, akkor a méltányos és igazságos közteherviseléshez valóban arra lenne szükség, hogy a jövedelemelköltéshez kapcsolódó általános forgalmi adó mértéke legyen differenciált attól függően, hogy ki (alacsony, átlagos vagy magas jövedelmű adófizető) és aránylagosan mire (létfenntartási- vagy luxuscikkek, avagy egyéb, az előző két kategóriába nem sorolható cikkek) költi jövedelmét".

Vagyonosodási vizsgálat alá vonhatják a kölcsönnyújtót? 

A közelmúltban jelent meg a hír, hogy a Kúria (volt Legfelsőbb Bíróság) egy vagyonosodási vizsgálat ügyben olyan döntést hozott, hogy kölcsönnyújtás esetén a kölcsönnyújtót is vagyonosodási vizsgálat alá kell vonni. A NAV szóvivője erre reagálva azt nyilatkozta, hogy eddig is így jártak el, vagyis a Kúria megerősítette az adóhatóság gyakorlatát. Az igazság ezzel szemben az, hogy megváltoztatta az eddigi adóhivatali eljárást. 

Ha táppénzt kapsz, nem kell adót fizetned, ha nem kapsz, akkor igen?

Felettébb furcsa szabályozásra akad az, aki egyéni vállalkozóként megbetegszik, és nem tudja személyesen folytatni tevékenységét. Ha főállású és betegsége ideje alatt táppénzben részesül, akkor ezen időszakra mentesül mind az egyéni járulékok, mind pedig a szociális hozzájárulási adó megfizetése alól. Viszont ha betegsége ideje alatt nem kap táppénzt, akkor ezen időszak alatt is meg kell fizetnie az említett közterheket, holott sokkal rosszabb helyzetben van, mint az, aki betegsége ideje alatt táppénzt is kap. Ha valaki veszi a fáradtságot, s még tovább tanulmányozza a járulékfizetési szabályokat, további érdekességet talál. A szabályok szerint, ha valaki egyéni vállalkozói tevékenységét heti 36 órás munkaviszony mellett folytatja, vagy közép-, illetve felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, akkor mégiscsak mentesül az egyéni járulékok megfizetése alól azon időszakra is, amikor keresőképtelen és nem részesül táppénzben. Ha azt keresnénk a szabályozásban, hogy ez a mentességi szabály vajon érvényesül-e azoknál, akik társas vállalkozás tagjai, akkor bizony azt találjuk, hogy nem -  nekik ilyenkor is meg kell fizetniük az egyéni járulékokat. A jogalkotói szándék ellentmondásosságáról szól az Adózóna csütörtökön megjelenő cikke.