Nyilvánosságra került a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) 2011. augusztus elseje és november harmincadika között készült jelentése , amely 18 magánnyugdíjpénztár adatainak elemzésével, valamint öt magánnyugdíjpénztár helyszíni vizsgálatával azt kutatta, hogy a pénztárak hogyan gazdálkodtak az általuk visszaadott portfóliókkal.

A Kehi-vizsgálat eredménye teljes terjedelmében abban a jelentésben olvasható, melyet Fazekas Sándor előterjesztésében a kormány nyújtott be a parlamentnek pénteken. A jelentés része még Matolcsy György Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmi miniszteri biztosnak idén áprilisban írt összefoglalója a nyugdíjpénztárak működéséről. 

Közel negyven oldalon

A függelékek nélkül 39 oldalas Kehi-jelentés négy területre koncentrál: elemzi a magánnyugdíjpénztárak működési költségét, befektetési tevékenységét, informatikai, valamint vagyonkezelői tevékenységét. Vizsgált hosszú távú tendenciákat és a gazdálkodás szempontjából a kritikus évek jellemzőit.

A Kehi az eredményességgel kapcsolatban megállapította, hogy az állam nem definiált semmilyen referenciaindexet, azt a pénztárakra bízta, és amiatt sem büntetett, ha a pénztárak hozamszintje az általuk vállalt refernciaértéket nem érték el. A Kehi szerint a vizsgált időszakban az 51 portfólió közül 35 átlagos hozama nem érte el a saját referenciahozam átlagát sem.

A Kehi a rövid lejáratú magyar állampapír index (RMAX) átlagos hozamnövekedéséhez (2001-2010 között átlagosan 8,6 százalék) viszonyítva is vizsgálta a portfóliók teljesítményét: ebből az derült ki, hogy jobban jártak volna az ügyfelek, ha ezt a pénzt kockázatmentes diszkont kincstárjegyekbe fektették volna, miután egyetlen pénztár hozama sem érte el a RMAX átlagát.

Megkaptam!

MTI / Beliczay László

A Kehi megnézte azt is, hogy milyen értékpapírokba fektettek a pénztárak: itt az derült ki, hogy különösen a csoporttagként működő pénztárak esetében jellemző a saját értékpapírba történő befektetés, ami részben hozzájárulhatott ahhoz, hogy a visszalépéskor a reálhozamok jelentős része nagyon alacsony volt (427 ezren egyáltalán nem kaptak reálhozamot, 67 ezeren tízezer forint alatti összeget kaptak.)

A Kehi a jogalkotó több hibáját is felemlegeti. Először azt a döntést, amely alapján eltörlölték azt a korlátot, hogy legfeljebb a pénztári eszközök felét fektethessék a pénztárak részvénybe, amit az átállás fokozatosságának a megszűntetésével a Kehi szerint tovább tetéztek. A fokozatos átállást lehetővé tevő 30 százalékos korlátozást ráadásul 2007-ben, a válság kitörésének idején helyzeték hatályon kívül, ami abszolút kedvezőtlen időpontban ösztönözte a pénztárakat részvények vásárlására.

Költségek: magasak, de jogszabályt nem sértenek

A vagyonkezelési díjak szabályozásával kapcsolatban is hibázott a jogalkotó a Kehi szerint, amikor hatásvizsgálat nélkül a kezelésére átadott vagyon 0,9 százalékában határozta meg a vagyonkezelési díj maximumát – erről később bebizonyosodott, hogy kétszerese a díjak piaci átlagának. A vagyonkezeléssel kapcsolatban a Kehi azt is megállapította, hogy a költségek alacsonyabbak lehettek volna, ha valódi verseny alapján bízzák a pénztártagok a vagyonkezelést egy szolgáltatóra. Három pénztár esetében a pályáztatási kötelezettség ellenére nem volt pályáztatás. Viszont ahol volt, ott a vagyonhoz viszonyítva a kezelési díj százalékos aránya nagyjából fele lett a nem versenyeztetett vagyonkezelők számára ugyanilyen jogcímen elszámolt költségeknek.

A vagyonkezelési díjjal szemben a működési költségek maximumát a kezdettől fogva jogszabály írta elő, de ez – főleg a nagy pénztáraknál – lehetőséget adott a pazarló gazdálkodásra – írja a Kehi. A szektor működési költségei ráadásul nem transzparens módon jelentek meg. A magánnyugdíjpénztárak által megbízott, nyilvántartást és tagtoborzást végző pénztárszolgáltatók elszámolási rendszere ezt legtöbbször nem tette lehetővé. Nem volt tételes elszámolás, bizonyos költségeket (például az önkéntes pénztárak adminisztrációs tevékenységét egyes esetekben) tévesen a magánnyugdíjpénztáraknál írtak le.

A Kehi  jelentése megállapítja, hogy a kisebb pénztárak takarékosabban működtek, mint a nagy pénztárak. A működési tartalék képzésére előírt jogszabályokat, illetve belső szabályokat betartották,de szinte teljes egészében kimerítették a törvényileg maximális és a működési tartalékban rendelkezésre álló összeget.

A Kehi elnöke, Gaál Szabolcs Barna május 4-én jelentette be, hogy az AXA, az Erste és az Aegon magánnyugdíjpénztár működése miatt feljelentést tettek. A Magyar Nemzet akkort azt írta, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) az Aegon nyugdíjpénztárral szemben ötmilliárd forint értékre elkövetett hűtlen kezelés gyanújával folytat nyomozást. Az Erste és az AXA magánnyugdíjpénztára ügyében pedig a budapesti V. és XIII. kerületi ügyészség dönthetett a nyomozás elrendeléséről.

A Kehi jelentése korábban nem volt a nyilvánosság számára hozzáférhető, bár a lényeges kijelentéseit a hivatal vezetője újságírók előtt elmondta. Így derült ki, hogy az öt részletesen vizsgált pénztár esetében a kockázatmentes befektetések hozamához képest, éves átlagban az Aegon portfóliója 4 milliárd forinttal, az Allianzé mintegy 2 milliárd forinttal maradt el, míg az AXA befektetéseinek hozama 3,2 milliárd forinttal, az ING befektetéseinek hozama 3,882 milliárd forinttal, az Erste magánnyugdíjpénztára vagyonának hozama 0,428 milliárd forinttal volt kisebb.