A német statisztikai hivatal adatai szerint a bruttó bérek tavaly átlagosan 2,6 százalékkal emelkedtek, ami 0,6 százalékponttal meghaladja a 2 százalékos inflációt. A reálbérek a tavalyi 0,6 százalékos emelkedést megelőzően 2011-ben 1 százalékkal, 2010-ben pedig 1,5 százalékkal nőttek az egy évvel korábbihoz képest.

A reálbér növekedése ösztönzi a fogyasztást, ami gazdasági növekedést eredményez, de nem ez az egyedüli hatás, amely az euróövezeti válság enyhülése irányába hat - emelik ki szakértők. Fontosabb, hogy a folyamat, amely várhatóan idén is kitart, hozzájárul az övezeten belüli egyensúlytalanságok csökkentéséhez. Ezt mutatja az óránkénti munkaköltség alakulása is: Németországban tavaly 3,3 százalékkal emelkedett a munkaköltség, míg az euróövezet egészében csak 2 százalékkal. A válságot leginkább megszenvedő déli régióban, például Spanyolországban és Olaszországban jóval az átlag alatti növekedés ment végbe, ami a növeli az országok versenyképességét.

Számos szakértő szerint az euróövezeti válság nemcsak a válságba került tagállamokban követett hibás politika következménye, kialakulásában Németország is szerepet játszott a bérnövekedés korlátozására törekedő politikával, amelyet azért alkalmazott, hogy versenyképességi előnyre tegyen szert.

A német szakszervezetek mellett működő Hans Böckler alapítvány gazdaságkutató intézetének egy tanulmánya szerint 2000 és 2010 között az euróövezeti tagországok közül Németországban nőttek a bérek a legcsekélyebb mértékben. A tagországok többségében évente átlagosan 3 százalékkal, egyes államokban pedig 4 százalékkal emelkedett a bérszínvonal, Németországban viszont csak 1,7 százalékkal.

A béremelkedés visszafogását a szakszervezetek is támogatták, mert azt remélték, hogy ennek révén csökken a munkanélküliség. A politika német szempontból tekintve bevált, hiszen a 82 milliós országban történelmi mélyponton, 3 millió körül van a regisztrált munkanélküliek száma, és a német gazdaság az euróövezeti recesszió mellett is bővül.