Tulajdonképpen összeomlott az arany árfolyama idén nyáron, ami felveti a kérdést: kidurrant a korábbi spekulatív lufi, vagy ennyire gyorsan javulnak a kilátások a világban? – teszi fel a kérdést a Pénzügyi Szemle Online blogja. Az arany mindig is egy speciális befektetési termék volt, a befektetők ugyanis egy fajta biztosításként tekintenek a nemesfémre. Akkor vásárolják, ha államcsődök, háborúk, hiperinfláció vagy pénzügyi Armageddon fenyeget, és eladják, ha úgy tűnik, hogy stabilitás, nyugalom és növekedés várható az elkövetkezendő időszakban. Kenneth Rogoff, a Harvard professzora szerint az aranyár mostani összeomlása sem jelent mást, mint hogy elhárultak a korábban divatos katasztrófaszcenáriók veszélyei, és a befektetőknek már nincs szükségük a biztonságos menedéket kínáló aranyra.

Ha ugyanis az eurózóna nem omlik össze, az euró megmarad, a Fed pénzpumpája mégsem taszítja hiperinflációba a világot, és elmarad a sokak által vizionált évtizedes gazdasági depresszió, akkor miért is tartaná valaki a pénzét aranyban? Kenneth Rogoff szerint nem volt semmi meglepő abban, ahogy az arany árfolyama az aggasztó hírek nyomán 1900 dollárig emelkedett, mint ahogy az sem nevezhető meglepetésnek, hogy a viharfellegek elvonultával a jegyzés 1300 dollár alá zuhant. Bár tény és való, hogy az arany árfolyamába jelentős spekulatív tényező épült be a válság alatt – amikor már orvosok és ügyvédek is veszik, akkor tudni lehet, hogy tetőfokán a spekuláció –, a nemesfém árfolyamát a következő években is sokkal inkább a gazdasági kilátások fogják mozgatni, és nem a spekulatív vételek.

Ezek a kilátások pedig a további megnyugvás felé mutatnak, ami az emelkedő kamatok és visszatérő infláció mellett rossz előjel az aranyár emelkedésében bízó befektetők számára. Érdekes egybeesés ugyanakkor, hogy a fejlett kötvénypiaci hozamok épp akkor kezdtek el emelkedni, amikor az arany zuhanásnak indult, írja a blog. A befektetők tehát szállnak ki a klasszikus menekülőeszközökből, ami igencsak biztató előjel a hazai frankhiteleseknek, a harmadik számú tipikus menekülőeszköz ugyanis a válság alatt pont az alpesi deviza volt.