A válság előtti években Közép-Kelet-Európa gazdasági növekedésének alapjait a nagyarányú külső forrásbevonás jelentette, vagyis a régió országai nagyrészt a külföldi pénzeknek/hiteleknek köszönhették növekedésüket. Magyarország élen járt ebben a folyamatban, vagyis rekord mértékben adósodott el a külföld felé, azzal az "aprócska" szépséghibával, hogy a vizsgált időszakban a legkisebb összesített gazdasági növekedést érte el – mutatott rá Giday András, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara közgazdásza tanulmányában, melyet a Pénzügyi Szemle Online blogja szemlézett.

Magyarország az új EU-tagállamok gazdasági mutatóit vizsgálva három rekordot is tart, ami magyarázatot adhat arra, hogy miért vált ennyire súlyossá a krízis hazánkban. Először is, Magyarország építette fel a legnagyobb külső adósságot a GDP arányában, vagyis az arányokat tekintve hazánk tartozik a legtöbbel a külföldnek. Másodsorban Magyarország összesített gazdasági növekedése volt a legalacsonyabb a válság előtti években (2002-2008), vagyis az eladósodást nem kísérte a növekedés gyors tempója. Harmadszor, Magyarország fizetőeszköze mutatta a legkisebb reál, tehát inflációval korrigált felértékelődést az euróhoz mérten (2004-2011 közötti időszakot vizsgálva), vagyis a reálfelértékelődés hazánkban csökkentette legkisebb mértékben a külső eladósodásból fakadó terheket.

Azon túl, hogy ebben a három gazdasági, illetve pénzügyi mutatóban csúcstartók voltunk a válság előtti és alatti években, még egy téren sikerült megszerezni az első helyezést: Magyarország volt az az ország, amely minden oldalon eladósodott, vagyis az állam, a kereskedelmi bankok, a háztartások és az önkormányzatok egyaránt súlyosan eladósodtak.

Ezen statisztikák ismeretében már érthető, hogy miért mi magyarok vagyunk azok, akik az egyik legjobban megszenvedjük a válságot. Sokkal jobban eladósodtunk a külföld felé, mint a versenytársaink, a létező összes gazdasági szereplőt eladósítottuk az országban, ezeket a pénzeket-kölcsönöket azonban nem tudtuk a növekedés szolgálatába állítani.