Az IMF közgazdászai felvetették az egyszeri, nettó vagyonra kivetett 10 százalékos adó ötletét, mellyel elegendő bevételre tehetnének szert az eladósodott európai országok ahhoz, hogy az adósságszintek visszatérjenek a válság előtti értékekhez. Már maga az ötlet is masszív felháborodást keltett a kontinensen, és az IMF is kézzel-lábbal cáfolt, Kenneth Rogoff, a Harvard közgazdász professzora szerint ugyanakkor teljes mértékben jogos a felvetés – írja a Pénzügyi Szemle Online blogja.

Kenneth Rogoff ugyanis hangsúlyozza, hogy a történelem során számtalanszor előfordult már – elsősorban háborúk és adósságválságok után –, hogy a pénzszűkével küzdő és végzetesen eladósodott államok egyszeri vagyonadót vetettek ki. Ezek az adók csakis akkor lehetnek "sikeresek", ha a kivetésük meglepetésszerű, vagyis képtelenség előre felkészülni, és a vagyont menekíteni, illetve elrejteni, továbbá a gazdaságpolitika hiteles, és az emberek elhiszik, hogy valóban egyszeri és megismételhetetlen az új adó. Ez a titka a sikernek, a gyorsaság és hitelesség.

A probléma épp itt van, hiába teljesül ugyanis papíron, hogy a nettó – vagyis hitelek nélkül számolt – vagyonra kivetett mindössze 10 százalék helyre tudja billenteni az államadósságot, a gyakorlatban a bevétel kevesebb, az adminisztratív költség pedig jóval több szokott lenni a papíron kikalkuláltnál. Rogoff hangsúlyozza, hogy nincs az a hatékonyság, mellyel teljesen váratlanul be lehetne vezetni az adót, egészen biztosan lesznek olyanok, akik átcsúsznak a résen.

Emellett a gazdaságpolitika sem lehet teljesen hiteles, vagyis az adó után az emberek már készülnek majd az újabb adóra, ami csökkenti a megtakarításokat és rontja a gazdaság hatékonyságát. Emellett itt van még az adminisztráció és a korrupció problémája, vagyis igen nehéz és költséges a társadalom minden egyes tagjának vagyonát megbecsülni – gond az is, hogy a vállalkozások értékét hogyan becsülje fel az állam –, ami visszaélésekhez vezethet. Végezetül, az államra jellemző, hogy ha hamar sok pénzhez jut, akár a GDP 8-10 százalékához, akkor a pénzek egy része "elfolyik", vagyis végső soron nem az államadósság törlesztésére fordítódik, hanem valami egészen másra. Ezzel együtt el kell ismerni, hogy a történelem során többször előfordultak már egyszeri vagyonadók, így bár nyilvánvalóan népszerűtlen, mégis jogos és megfontolandó az IMF felvetése.