A gazdaság fellendítését célzó mennyiségi enyhítés tavaly szeptemberben indított harmadik körében a Fed havi 85 milliárd dollár értékben vásárol hosszú lejáratú értékpapírokat.

November 11-én az amerikai CNBC televízió honlapján, ugyanaznap a Wall Street Journal véleményoldalán, tíz nappal később a Dow Jones kiadó által működtetett MarketWatch internetes oldalon jelent meg a közkeletű rövidítéssel QE3-ként emlegetett Fed-programot bíráló cikk.

Az írások közös mondandója szerint az eszközvásárlások, noha ez a bevallott céljuk, nem hatnak a reálgazdaság szintjén, megrekednek a tőkepiacon. A WSJ honlapján a Fed egy volt illetékese egyenesen "a Wall Street minden idők legnagyobb bújtatott kimentésének" nevezi a Fed likviditásbővítő programját. A MarketWatch cikke szerint immár a QE az a behemót, amely "túl nagy, semhogy elbukjon".

Az érvek szerint az amerikai háztartások középjövedelme a válság előtt elért, évi 56 ezer dolláros csúcsról 2011-ig alig 50 ezer dollárra esett, és idén ősszel is csak 52 ezer dollár körül volt. Ezért a háztartások fogyasztása jelenleg alig több mint a fele a 2005-ös szintnek, és csigalassúsággal növekszik. Az elkölthető reáljövedelem 2013 első kilenc hónapjában mindössze 0,9 százalékkal nőtt éves egybevetésben.

A munkanélküliség, noha lefelé araszol, még mindig meghaladja a 7 százalékot. Számítások szerint 5,6 millióval marad el a munkahelyek száma a recesszió előttitől. Legutóbb Charls Plosser, a Fed philadelphiai részlegének elnöke figyelmeztetett: a jegybank munkahelyteremtő képessége korlátozott.

A kis megszakításokkal öt éve folytatott mennyiségi enyhítő programoknak köszönhető GDP-növekmény a Fed becslése szerint is elenyésző, független szakértők szerint szinte nem is mérhető. 

A gond az, hogy nem működik az átviteli csatorna a monetáris politika és a reálgazdaság között. A bankok még mindig úgy ítélik meg, hogy túl kockázatos a fogyasztóknak és a vállalatoknak hitelezni, ezért a pénz- és tőkepiacokra viszik a többletlikviditást. Ez jól látszik az árfolyamokon, a csúcsokat döntő tőzsdemutatókon. A Fed attól tart, hogy a pénzpumpa leállítása is ugyanígy meg fog látszani. 

Az amerikai bankokban hitelezésre rendelkezésre álló pénztömeg októberben történelmi csúcsot döntött, elérte a 2300 milliárd dollárt. A lakosság hitelfelvétele azonban, tekintettel a gyenge jövedelmi irányzatra, reálértékben stagnál a Fed statisztikája szerint.

A vállalatok összes tartozása a második negyedév végén mindössze 2 százalékkal haladta meg reálértékben az egy évvel korábbit - minek vennének föl hitelt, miért növelnék különösebben a beruházásokat, ha az emberek úgysem vásárolják meg, amit termelnek. Márpedig, ha a fogyasztás nem nyer, a gazdaság nem fog győzni, hiszen az Egyesült Államok GDP-jének több mint 70 százalékát adja a lakosság fogyasztása keresleti oldalon.

A csapdahelyzetből egyelőre nemigen látszik kiút. 

A bírálók egyike, a MarketWatch cikkírója megoldást javasol. Szerinte infrastruktúra-fejlesztésbe kellene pumpálni a pénzt, új utakat, hidakat, csatornarendszert és iskolákat kellene építeni. A szerző emlékeztet, hogy az amerikai mérnökök szakmai szervezete idei jelentésében nagyon alacsonyra értékelte az Egyesült Államok infrastruktúráját, "D+" osztályzatot adott rá.

A szervezet számításai szerint a következő hét évben összesen 3600 milliárd dollár értékű új beruházásra lenne szükség. Az efféle álmokból azonban gyors az ébredés a legutóbbi statisztikák láttán: a korábban elszabadult államháztartási egyensúlyhiány, a már permanens alkotmányos és pénzügyi válsággal fenyegető közadósság mérséklése végett az amerikai kormányzat idén már olyan ütemben csökkenti kiadásait, mint a koreai háború vége (1953) óta soha.