Örülne Ön, ha regionális szemétlerakó, radioaktív hulladékkezelő, netalán egy gigaradar épülne a települése határában? A kérdésre ki-ki a saját megítélése szerint válaszolhat, ám kétségtelen, hogy miközben a települések jelentős része minél messzebb űzne magától ilyen egységeket, vannak olyan falvak, városok, amelyek éppenséggel örömmel fogadtak, fogadnak be ilyen létesítményeket, .

A cégek lobbizása, a gazdasági előnyök reménye segített az ott lakók meggyőzésben, vagy vannak más indokok is, amelyek miatt egyes falvak máshol utált intézményeket fogadnak be? Megnéztük, mi motiválta az érintetteket.

Bátaapáti

A legismertebb ilyen település talán Bátaapáti. A Tolna megyei falu nevéről sokaknak ugrik be ugyanis, hogy itt működik a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft. A név mögött egy 2012-ben átadott, 68 milliárd forintba kerülő radioaktív hulladéktároló áll, ahová a Paksi Atomerőműben keletkező, kis és közepes radioaktivitású anyagokat helyezik el véglegesen.

A bátaapáti lerakó 50 helyinek ad munkát, ezzel szinte alig van munkanélküliség a településen

Stiller Ákos

A térségben már jó ideje folytak a kutatások, hogy itt lehetne megvalósítani az atomerőműben keletkező radioaktív hulladék egy részének betárolóját, a helyiek pedig 2005-ben nagy többséggel rá is bólintottak a tervre, népszavazáson hagyták jóvá a projektet. A projekt társadalmi elfogadottságáról a Figyelő már ekkor úgy írt, hogy a projekt menedzselése jó példa arra: kellő körültekintéssel, pénzzel – több régiós település társulása éves szinten több száz millió forintot kap – és kitartással a helyi lakosság meggyőzhető egy olyan beruházásról is, amely a tájékozatlanok szemében nagyobb kockázatokkal járhat.

"A helyi lakosok teljesen elfogadhatónak és biztonságosnak tartották a tárolót, ezért is döntöttek a népszavazáson nagy többségben amellett, hogy támogatják a beruházást" – fejtette ki a hvg.hu-nak Darabos Józsefné polgármester. Egyben hozzátette, hogy nem utolsósorban az anyagi támogatások is sokat nyomtak a latban, hiszen ezek a település előnyére válnak. Emellett közel 50 helyi dolgozik a radioaktív hulladéktárolóban, ez pedig közrejátszik abban, hogy a településen a polgármester szerint mindössze 4-5 százalékos a munkanélküliség. Ráadásul a közmunkaprogrammal Darabos Józsefné szerint minden olyan embert tudnak foglalkoztatni, aki beleesik ebbe a kategóriába.

A tárolónak köszönhetően a polgármester szerint a tavalyi évben EU-konform játszóteret tudtak építeni, megoldották a településen a vízelvezetést – Bátaapáti egy völgyben fekszik, az utóbbi években többször is elmosta a lezúduló csapadékvíz a települést. Darabos Józsefné elmondta, tervbe vették a közösségi ház felújítását is, illetve egy horgásztavat is létesítenének. Ez is azt mutatja, hogy biztonságos a tároló – fejtette ki a polgármester.

Királyszentistván

A Veszprém megyei településen a helyiek többsége népszavazáson bólintott rá (szintén) 2005-ben, hogy Királyszentistván mellett regionális hulladéklerakó épüljön (a létesítmény 2010-ben készült el). Érdekesség, hogy 2001-ben is volt egy véleménynyilvánító népszavazás, és akkor elutasították a létesítmény megépítését.

A hulladékkezelő felépítéséért cserébe a lerakót megvalósító konzorcium azt ígérte, hogy Királyszentistvánnak és két szomszédos községnek – Papkeszinek és Vilonyának – biztosítja az összesen 100 millió forintot kitevő támogatást, illetve e három falu három évig ingyen szállíthatja a szemetét a lerakóhelyre, további három esztendőre pedig csak fele díjat kell fizetniük. A település akkor azzal is számolhatott, hogy évente mintegy 30 millió forint iparűzési adóbevételhez jut, a létesítmény pedig 15-20 főnek biztosít munkahelyet.

Pusztazámor

A helyi lakosok 1993-ban népszavazással járultak hozzá, hogy az ország legnagyobb regionális szilárd hulladékkezelő központja létesüljön Pusztazámor mellett. A hulladéklerakó a főváros és a Pusztazámor környéki települések hulladékelhelyezési gondjaira nyújt megoldást. A beruházásnak köszönhetően a sajtó folyamatosan úgy emlegette Pusztazámort, hogy ennek köszönhetően vált lehetővé a településen a vidéki átlagot meghaladó, fejlett községi infrastruktúra kiépítése.

Medina

Míg a Zengőre és a Tubesre tervezett NATO-lokátort a civil tiltakozás, illetve egy pécsi elutasító, ám eredménytelen népszavazás elkaszálta, a Magyarország területén telepítendő harmadik ilyen – milliárdos – létesítményt a 800 lelkes Tolna megyei Medinán építteti fel idén január végére a Honvédelmi Minisztérium (HM). A létesítmény területén már most is radarállomás működik (bár a szovjet radar telepítésekor a helyiek véleményét nyilvánvalóan nem kérték ki). Vélhetően a helyiek többsége emiatt sem tiltakozott a létesítmény felépítése ellen, másfelől pedig a HM 100 milliós fejlesztési összeget ad a településnek a radar befogadásáért cserébe, illetve oktatási bázist hoz létre a településen.

A radar mintegy 470 millió forint értékű fejlesztést hozott eddig a falunak – fejtette ki Vén Attila, Medina polgármestere, aki egyben megerősítette: a pénzügyi előnyök, illetve már a radarállomás ottléte is közrejátszott abba, hogy a helyi lakosok többsége nem ellenezte a beruházást. A polgármester elmondta, hogy a HM-beruházásnak köszönhetően fel tudták újítani a főteret, az önkormányzat épületét, korszerűsítették a fűtést, így nem használnak a középületekben földgázt, hanem venyigével fűtenek, amiből rengeteg van. Emellett van egy vendégházuk is, amelyet nem reklámoznak, mégis tömve van.

A medinai lokátor – a településen a radarért kapott fejlesztési pénzekből hosszú távra terveznek

ORFK / H. Szabó Sándor

A minisztérium által biztosított forrásokat, melyből idén érkezik meg az utolsó 25 millió forintos részlet, igyekeznek hosszú távra befektetni, például a helyi turizmusra és vendéglátásra is fókuszálnak. Épp most állítunk össze különböző programcsomagokat, amelyekből a hozzánk látogatni szándékozók válogathatnak – fejtette ki Vén Attila. Számítanak a "radarturizmusra" is, azaz arra, hogy lesznek olyanok, akik a felépült radar miatt látogatnak a településre.

Vén Attila elmondta, rengeteget jelentenek a fejlesztési pénzek: "ha bejövök a faluba, mindig büszkeség tölt el, látva a sok ültetett fát, a rendezett területeket. Pár fiatal is költözik vissza a faluba, emellett egy német család is fontolgatja a házvásárlást". A településen a munkanélküliség a polgármester szerint az országos átlag alatti, "még napszámost sem találunk", alig van olyan, akinek ne lenne munkája.

És ahol nem jött össze

A 2000-es évek második felében több településen is népszavazást tartották arról, hogy épüljön-e biomassza-erőmű a környéken. A szabolcsi Cégénydányádon 2008-ban az emberek 60 százalékos népszavazási részvétel mellett rábólintottak a tervezett erőműre (ám abból végül nem lett semmi), a békési Medgyesegyházán viszont ugyanebben az évben a helyiek többsége elutasította a 40 milliárdos szalmatüzelésű erőmű felépítését, így abból nem is lett semmi. Szerencsen sem lett szalmatüzelésű erőmű, bár a helyiek itt az erőmű létesítésére szavaztak 2010-ben, mégis inkább az UNESCO állásfoglalása volt a mérvadó, amely féltette a tokaji borvidéket, mint világörökségi helyszínt.

Gyöngyösön az indiai Apollo Tyres tervezett még 2008-ban gumiabroncsgyárat létrehozni, ám a helyi politikai helyzet eszkalálódása (az akkor ellenzékben lévő Fidesz környezetvédelmi indokokra hivatkozva népszavazást kezdeményezett a 200 millió eurós beruházás ellen) miatt a cég ügy döntött, nem itt építik fel létesítményüket, és még a referendum előtt elállt a beruházástól. Nyergesújfalun a Holcim új, 350 millió euróba kerülő cementgyára ellen voltak megmozdulások, helyi környezetvédők többször is tiltakoztak a felépítése ellen, illetve a régió települései népszavazásokon utasították el a létesítését. Nyergesújfalun ugyanakkor eredménytelen volt a népszavazás, a helyi képviselőtestület zöld utat adott a beruházásnak, ám az építőipari válság miatt a cég csak a távolabbi jövőben tervezi felépíteni a gyárat.

Egy kakukktojás: Püspökszilágy

A Váctól nem messze lévő, pár száz fős Pest megyei településen is működik egy radioaktív hulladéktároló,ám ez még a szocializmus idején, 1976-ban lépett működésbe – központi döntés volt, hogy ide kerül a tároló – és a paksi erőmű, illetve orvosi célra használt radioaktív hulladék elhelyezésére szolgált. 2005-ben a tárolómedencék megteltek, ám később a hulladék tömörítésével tovább helyet nyertek. De azért a helyiek 2002-ben egy regionális hulladéklerakó megépítését már elutasították.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!