"A legjobb fegyver a legveszélyesebb, ha fordítva sül el" – tartja a mondás, ami tökéletesen igaz lehet a fejlett világ jegybankjaira a nem is olyan távoli jövőben. Ezek az intézmények, élükön a nagy hatalmú elnökökkel sikeresen kezelték a pénzügyi és gazdasági válságot akkor, amikor a fiskális politika, vagyis a költségvetés képtelen volt választ találni a bajokra. A legnagyobb jegybankok elnökei – Fed, Bank of England, EKB, Bank of Japan – olyan ismertségre és népszerűségre tettek szerint, mint a rocksztárok, könnyen lehet azonban, hogy elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor ideje lenne ismét háttérbe vonuln – írja a Pénzügyi Szemle Online blogja.

Most még úgy tűnik, hogy az amerikai jegybank leköszönő elnöke például úgy vonul be a történelembe, mint az ember, aki egymaga megálljt parancsolt a pénzügyi válságnak. A 0 százalékra levitt kamatok, a bátor pénznyomtatás és a 0 százalékos alapkamat hosszú távú ígérete lehetővé tette, hogy az USA pénzpiaca és reálgazdasága elkerülje a totális összeomlást és növekedésnek induljon. Az eurózónát kis túlzással Mario Draghi egyetlen mondattal mentette meg, amikor 2012 júliusában megígérte, hogy az EKB minden tőle telhetőt meg fog tenni annak érdekében, hogy megmentse az eurót – írja a blog.

Ezek a lépések rövid távon vitathatatlanul megmentették a pénzügyi rendszert, senki sem tudja ugyanakkor, hogy hosszú távon milyen hatásokkal járnak, arról nem is beszélve, hogy amint haladunk előre az időben, az újabb és újabb jegybanki lépések egyre kisebb pozitív hatást fejtenek ki. Raghuram Rajan, az indiai jegybank közelmúltban kinevezett elnöke úgy látja, hogy előbb-utóbb minden népszerűség, különösen a túlzott népszerűség visszaüt. Ahogyan a befektetői szakmában gyakran előfordul, hogy az ünnepelt sztárok néhány éven belül csúfos bukást szenvednek, úgy a fejlett világ jegybankjaival is könnyen megeshet, hogy rövid úton kikerülnek a most még ünnepelt sztár szerepéből – írja a blog.