„Egy tenyésztő barátom mondta, hogy ő megnézette a számláit és megérte. Ezért kezdtem bele, de mivel mindig volt egy kis rossz érzésem a számlák miatt, az elején eldöntöttem, hogy ha már megyünk, menjünk végig” – meséli Csatári József gazdálkodó. Néhány hete kapta kézhez a Szegedi Járásbíróság másodfokú ítéletét, ami több mint 3 millió forintot ítélt meg neki az EDF Démász Hálózati Elosztó Kft.-val szembeni perben. Korábban az áramszolgáltató elosztócége már fizetett egy kisebb részt, a kettő együtt, plusz a félmilliós kamat (amit ugyancsak megítélt neki a bíróság) több mint 5 millió forintot jelentett.

A térségben egykor nagy embernek számító Csatári még a parlament mezőgazdasági bizottságát is vezette kisgazdaként, de rég felhagyott a politikával. A nagy nyilvánosságot is kerüli, és állítja, nyugodtabb élete van azóta, hogy bő egy évtizede már csak azzal foglalkozik, amihez igazán ért. 1971 óta csirkézik, az egykori Előre MgTSz romjaiból kinőtt gazdaságát a minnesotai egyetemen tanult, ugyancsak gazdálkodóként dolgozó fiával viszi. Van szántójuk, némi növénytermesztés is zajlik, de a fókuszt rég a 140 ezer csirkére és a libatelepre tolták. Csatári a Hungerit baromfi-feldolgozó beszállítója, a kunfehértói farmon nevelt csirkéinek zöme Svájcban kerül asztalra.

A családi gazdaságként működő egyéni vállalkozásban a csirketelepet gázzal fűtik, a rendszer ahol csak lehet gépesített. „Sok német technikát használunk, de még így is sok áramot fogyasztunk” – panaszkodott a gazdálkodó. A perről eleinte nehezen beszél, mondja: korábban semmi baja nem volt az áramcéggel. Az auditálás azonban olyan eredményt hozott, amire egyáltalán nem számított.

Nem csak az számít, mennyit mutat az óra

MTI

„Nem gondoltam volna, hogy ekkora költséget a számla egyetlen sorában el lehet dugni, de azt se, hogy ha évente közel 1 millió forintot indokolatlanul kifizettettek velem, és ez kiderül, akkor nekünk volna még bármi ügyünk egymással” – magyarázta a gazdálkodó. Azzal vont mérleget, hogy becsapták. És bár az EDF az első körben kifizetett kétévnyi különbözetről kiküldött értesítőlevelében bocsánatot kért, meg hogy Csatári nézze el most már azt a hibát, a férfi nem tette meg. Mástól veszi az áramot.

Mindennek az alapja

Az áramelosztó cég Csatáriék esetében ott hibázott, hogy nem tartott be egy, még 2008-ban hatályba lépett rendeletet. A helyzet megértéséhez azonban tisztázni kell néhány alapfogalmat, ami az áramot vásároló cégeknél sokszor evidencia ugyan, de az államilag "szabályozott", és rezsicsökkentett lakossági fogyasztó számára teljességgel ismeretlen.

Az energiaszolgáltatók a cégeket ipari fogyasztóként leginkább az áramfogyasztásuk alapján kategorizálják. Bizonyos áramfogyasztási szintekhez tartozhat kis-, közepes-, illetve nagyfeszültségű áramvételezés is; egy elektromos kemencékkel dolgozó öntöde nem működhet 230/400 voltos hálózaton, egy sarki kisboltnak viszont nincs szüksége arra, hogy a saját áramigényeinek kielégítésére egy 10 kilovoltos trafót telepíttessen a raktárba.

2008-ig, az árampiac megnyitásáig így osztották fel: voltak kisfeszültségű fogyasztók (kif), középfeszültségűek (köf) és nagyfeszültségűek (naf).

A kif és köf között alapvetően nem az áram egységnyi árában, hanem a szállítási tételek közt kiszámlázott hálózati díjakra nézve volt komoly különbség: előbbinek többet kell fizetniük ma is, mint a közepes fogyasztóknak. Emiatt azok a cégek, amelyek eredetileg kisfeszültségen vételeztek viszonylag sok áramot, hamar rájöttek, hogy ha köfösök lennének, akkor annyival csökkenhetne az áramszámlájuk, hogy néhány év alatt az akár több millió forintos hálózati beruházásuk is megtérülne.

Emiatt például a beruházók a plázák és hipermarketek építésekor eleve egy köfös trafót telepítettek a helyszínre, és maguk építették ki a közvetlen fogyasztói hálózati eléréseket, ami azt jelentette, hogy az áramszolgáltató alacsonyabb hálózati díjat tudott kiszámlázni. Az ilyen építkezések számlaköltség-hatékonysága gyorsan ismertté vált az energetikai szakmában, és egyre inkább azok számára is vonzóvá vált, akik a kif kategóriában viszonylag sok áramot fogyasztottak.

Vélhetően ezt a helyzetet akarta rendezni a köztes, úgynevezett köf/kif kategória bevezetésével a gazdasági minisztérium (pdf), azaz a villamosenergia-elosztóknak kötelező azonosítaniuk azokat az ügyfeleket, akik jogosultak a kedvezőbb tarifára, és őket át kell vezetniük a korábbi tarifából az újba. A köf/kif egységárát a két kategória közé lőtték be, a rendelet pedig azt is rögzítette, hogy a szolgáltatóknak a beazonosítást követően visszamenőlegesen, 2008. január 1-ig kötelező elszámolniuk a tarifák közti különbséggel.

20-25 százalékos találati arány

Ám kiderült, hogy a regulázás nem sikerült. Az energiaaduditálással foglalkozó Get Energy Magyarország mintegy ötezer céget vizsgált át, s közülük több mint 900-nál az derült ki, hogy a villamosenergia-elosztók a 2008-as átsorolást nem végezték el, ami cégenként átlagosan 1-1,2 millió forintos visszafizetést eredményezett.

A hvg.hu-nak két tanácsadó cégnél is azt válaszolták, hogy általánosságban minden negyedik-ötödik vizsgált cégnél érdemesnek tűnik a köf/kif felülvizsgálatot kérni. Beszéltünk olyan felsőoktatási intézet gazdasági vezetőjével, aki valójában többet várt a vizsgálattól, de azért nem bánta, hogy végül „csak” néhány millió forintot találtak visszatérítendőnek. De van olyan cég is, amelynek az E.On elosztócége már több mint 50 millió forintot fizetett vissza, sőt, egy esetben a három elosztó-hálózatos szolgáltató (az E.On, az Elmű-Émász és az EDF cégei) összesen több mint százmillió forintot is fizetett már egy vállalkozásnak.

„Tíz esetből hatnál is találat lehet abban az esetben, ha a fogyasztónak van arra valamilyen bizonyítéka, hogy a hálózatra kapcsolás idején a hálózatépítés bármely részét ő fizette, illetve: ha a hálózathoz csatlakozás és a tulajdonhatár nem egyértelműen megállapítható” – magyarázta egy, a szakma bennfentességére tekintettel neve elhallgatását kérő auditáló szakember.

A villamosenergia-cégeknél elsőként azt hangoztatták, hogy a probléma sosem volt általános, „nem szándékos mulasztás eredményeként állt elő”, de az utóbbi években a fogyasztóik zömével már rendezték az ügyeket. Tavaly az E.On illetékese azt mondta ezzel kapcsolatban, hogy  a köf/kif-es átsorolást kérők száma az ő ellátási területükön mostanra néhány százra zsugorodott, és harmaduknak lehet jogos a kérelme, melyeket egyedileg vizsgálnak meg, az utóbbi években sokat pontosított szabályozásnak megfelelően. Lényegében ugyanezt állította az elmű-émászos kollégája is, aki arról számolt be, hogy több ezer ügyfelet tájékoztattak a lehetőségről, és az ezzel kapcsolatos panaszokat ők is egyedileg vizsgálják.

MTI / Máthé Zoltán

A köf/kif területen járatos, korábbi minisztériumi szakember viszont most úgy látja: még rég nem lefutott az ügy. A bíróságokon megjelenő több tucat (próba)per eredményei is ezt bizonyítják.

Két dolgozó egész éves bére

Polyák Sándor, a Pétfürdőn bejegyzett Pol-S Kereskedelmi Kft. vezetőjének két boltja van. Az egyik 500, a másik közel 1000 négyzetméteres. Három évig tárgyalták az ügyét, amit az élelmiszerboltok után fizetett elosztó-hálózati díjbesorolás miatt indított. November közepén másodfokon is igazat adott neki a győri bíróság. Jogerőssé vált, hogy az E.On Észak-dunántúli Áramszolgáltató Zrt. évekig többet számlázott nekik, mint amennyire a jogszabályok alapján joga lett volna.

Polyákékat is egy energetikai tanácsadó találta meg, a boltos úgy emlékszik, hogy csak átnézték visszamenőlegesen a számlájukat, majd a végén kiderült, hogy öt év alatt mintegy 5 millió forintot nem is kellett volna kifizetnie. Noha elmondása szerint jó a viszonya az E.Onnal, de azon nehezen teszi túl magát, hogy a szolgáltató nemcsak hogy nem szólt, hogy jogosak lettek volna a tarifaváltásra, de felperesként kellett bizonyítania, hogy kevesebbet kellett volna fizetnie. Végül a bíróság 2013 novemberi döntése arra kötelezte az E.On elosztócégét, hogy fizessen meg több mint 4 és fél millió forintot kamatokkal együtt.

A túlszámlázás bűncselekmény

„Tény, hogy sok ügy van, de az is, hogy korábban több volt. Van, aki nyer, ha perre megy, van, aki veszít. Aki hozzánk fordul, az egész témáról, de a saját helyzetéről, és az ügye várható kimenetelről is alapos tájékoztatást kaphat” – mondta a hvg.hu-nak korábban Boross Norbert. Az Elmű-Émász sajtókapcsolati vezetője úgy látja, hogy bár korábban a tanácsadó cégek számára mindez gazdag vadászterületnek tűnt, ez a hullám annyira elült, hogy az Elmű-Émász ötmillió ügyfele közül csak elenyésző számot érint. Boross ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy, ha tévedett is a szolgáltató, nem történt túlszámlázás. „A túlszámlázás bűncselekmény, márpedig a szolgáltató ilyet nem követett el, amikor tévedett. Aki mást állít, azt bepereljük” – mondta a kommunikációs vezető.

Amikor egyébként a 2008-as miniszteri rendelet buktatói nyilvánvalóvá váltak, a jogszabályba beírtak előbb egy, majd két évet a „téves számlázás” elévülési idejére. A téves számlázás azonban a Ptk. alá tartozik, így az elszámolási idő – és ezáltal a visszatérített összegek nagysága perhelyzetet teremtett. Ráadásul a Ptk. 5 éves visszamenőséget ír elő. Az egyik tanácsadó cégnél kiszámolták: ha mindenkinek, akinek már kifizették az 1 vagy 2 évet, jár az 5 éves visszatérítés, a végösszeg, amit a kkv-k, önkormányzatok és sok társasház érintettsége révén a lakosság egy része is visszaperelhetne, megközelítené a 10 milliárd forintot.

A tanácsadó cégektől származó, nem hivatalos információ szerint noha a szolgáltatók a kétéves időt könnyen visszafizetik, a kamatokkal már nem ennyire egységes a gyakorlatuk.

„Egyéb különös szabályok”

Az ismételt kormányzati közbelépésnek köszönhetően tovább bonyolódott a köf/kif problematika. A 2013. novembere óta hatályos 364/2013.(X.16.) kormányrendelet ugyanis egyszerűen megszüntette az egyik, főként a kkv-szektorban jellemző köf/kif kategóriát, amiben jelenleg 11 ezer fogyasztási hely működik.

E szerint 2015. januártól átsorolják az érintett cégeket a drágább elosztói díjat felszámoló kif kategóriába. Kilowattóránként várhatóan 4 forinttal többet fizethetnek majd ugyanazért. Ebbe a rubrikába az energiahivatal 2013. január 1-jei adatai szerint olyan fogyasztók tartoznak, melyek évi 520 millió kWh áramot fogyasztanak. Ez azt jelenti, hogy a kormány évi 2 milliárd forintnál többet egyszerűen kivesz az ide sorolt cégek zsebéből, és odaadja az elosztócégeknek.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!