Lomhaság és papírkor – a NAV hibáiból élnek a trükköző kínaiak
Az adóhatóság is teljesen tisztában van vele, hogy a távol-keleti árukat forgalmazó nagybani piacon kereskedők is kirívóan kevés adót fizetnek, de hiába a másfél év alatt több mint 3 ezer razzia, aprópénz a kiszabott helyszíni bírság. Volt NAV-osok szerint az elmaradott ellenőrzési gyakorlat, a leterheltség, a rossz szemlélet is oka a hatóság tehetetlenségének, de nem zárják ki, hogy vannak "téglák" a NAV-nál, akik kiadják a kínai árusoknak, mikor várható vizsgálat. Jártunk az Ázsia Centerben, de a blokkal felesleges visszamenni reklamálni, nem derül ki, mit vettünk.
Előző cikkünkben azokról a sokszor arcpirító gyakorlatokról írtunk, amelyek sok kínai árust jellemeznek Budapest azon két nagy piacán, ahol a távol-keletről érkező áruk nagykereskedelme folyik. De ha évek óta jellemzi ez az ottani tevékenységet, és az adócsalás valóban nagy körben folyik, értelemszerű a kérdés: miért tehetetlen ezzel szemben a magyar adóhatóság?
A kezükből eszik a NAV?
Előző cikkünkben mesélt egy, a kínai vállalkozók trükkjeit jól ismerő magyar vállalkozó, aki elmondása szerint megosztotta tapasztalatait Varga Mihály nemzetgazdasági miniszterrel, de nemhogy nem kapott választ, még hozzá szállt ki ellenőrzésre két hét múlva az adóhatóság egyik elitegysége. (A minisztérium azóta sem cáfolta a vállalkozó állítását.)
De nem csak ez az ügy veti fel a gyanút, hogy a kínai kereskedőréteg esetleg nem is annyira védtelen Magyarországon. Ugyanez az anonimitást kérve mesélő vállalkozó például azt hangoztatja, hogy a külföldi, nagy tételben vásárló vállalkozókat gyakran egy bejáratott segítő kíséri, aki ismeri a piacot, a kereskedők bizalmi embere, és akár az adóhivatalnál sem ütközik mindig falakba.
A velünk beszélgető hazai kereskedő egyenesen azt állítja: korábban az volt a jellemző, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) évente egyszer-kétszer razziázott, ráadásul rendszerint január-februárban szálltak ki a Monori Centerbe vagy a józsefvárosi piacra, mert ilyenkor a leggyengébb a kereslet a karácsonyi bevásárlások után. És az üzletember még itt sem áll meg, az ő verziója szerint a hatóság emberei nemcsak védik a távol-keleti kereskedőket, de a NAV fellép azokkal szemben is, akik ez ellen tenni akarnak. Példaként saját magát említi, mondván: amióta az adócsalások miatt tiltakozik a hatóságoknál, többször – és nem csupán a nemzetgazdasági miniszternél tett látogatását követően – szállt ki hozzá a NAV, és még vagyonosodási vizsgálat is indult ellene.
Megneszelik a kínaiak, ha ellenőrizni akarják őket
Azt azonban, hogy ennyire komolyan kiépült korrupt rendszer lenne a NAV-nál a kínaiakkal kapcsolatban, még azok a hvg.hu által megkérdezett volt adóhatósági dolgozók is kétkedve fogadják, akik állítják: maguk is súlyos korrupciós mechanizmusokat és hivatali visszaéléseket tapasztaltak a szervezeten belül. Ők inkább arra hajlanak, hogy egészen biztosan van „fertőzöttség” a NAV-nál a kínaiakkal kapcsolatban is, de ennek a mértékét nem ismeri senki. Akikkel beszéltünk, többen felidézték, hogy Kovácsics Ivánról, a NAV egyik elnökhelyetteséről idén év elején megjelent egy hír, mely szerint a fia és felesége közös kereskedőcéget működtet a China Mart tulajdonosával, de ennél többet nem tud senki. (Akkoriban a NAV kizárta, hogy összeférhetetlenség lenne az ügy miatt.)
Volt adóhatósági dolgozók azt is elképzelhetőnek tartják, hogy az akciók előtt kiszivárognak, és eljutnak az árusokhoz a részletek, de nem tudni, hogy ha ez történik, úgy vezetői szinteken vagy az ellenőröknél van a szivárgás. A hatóságot belülről ismerők szerint az az ötlet is megfogalmazódott már a vezetők fejében, hogy ki kellene egyezni a távol-keleti kereskedőkkel. Egy fültanú elmondása szerint 2010 környékén olyan kompromisszumos megoldást javasolt egy vezető beosztású NAV-os, mely szerint megegyezhetnének a kínaiakkal, hogy a jelenleginél több adót fizessenek, és cserébe lazulhatna az ellenőrzés. Egyesek állítják, az is megtörtént, hogy amikor egy osztály egy időszakban ráment a kínaiakra, egyes NAV-vezetők más ügyektől eltérően kiemelt figyelmet fordítottak arra, milyen munkát végez a csapat, amiről külön és részletesen be kellett számolni.
Nagy erőfeszítés, sovány eredménnyel
Megkérdeztük a NAV-ot, hogy az elmúlt években hány olyan akciót hajtottak végre, amely távol-keleti termékeket forgalmazó kereskedőket érintett. A válaszból úgy tűnik, a hatóság jelentős erőket koncentrált erre a területre, az eredmény viszont még akár csak a két pórul járt kínai ruhaboltos félmilliárdjához képest is, meglepően kevés.
Tavaly január óta közel 3 ezer ellenőrzést végeztek az adott kereskedelmi szegmens fővárosi vállalkozásainál, és csupán összesen 70 millió forint mulasztási bírságot szabott ki a hatóság. Ezek az úgynevezett operatív típusú ellenőrzések a számla- és nyugtaadási kötelezettség teljesítésére, a foglalkoztatottak társadalombiztosítási bejelentésére, az áruk eredetének vizsgálatára és egyéb szabályok betartására irányultak (jellemzően adómemória kiíratásra, telephely-bejelentésre, online pénztárgépre vonatkozó előírások betartására, valamint könyvvezetési és nyilvántartási kötelezettség teljesítésére).
A NAV azt is írta, hogy az adó- és vámigazgatóságok, valamint a Bevetési Főigazgatóság járőrei naponta, hetente rendszeresen ellenőrzik a kockázatosnak ítélt kereskedőket, és ezen felül – gyakran társhatóságokkal – nagyszabású összehangolt ellenőrzési akciók alkalmával vizsgálják Budapesten azokat a területeket, piacokat, bevásárlóközpontokat, ahol jellemző a távol-keleti áruk forgalmazása. A folyamatos hatósági fellépés célja, hogy a vállalkozások a valós értékesítési mennyiségről állítsanak ki bizonylatot, s eszerint vallják és fizessék a közterheket – magyarázták.
A hatóság válaszában azt is hangsúlyozza, hogy az adatgyűjtésre irányuló (operatív vagy ismertebb nevén helyszíni) ellenőrzések csupán egyik szeletét képezik a NAV ellenőrzéseinek, s gyakran fordulnak át részletesebb, akár több évet, esetleg több adónemet érintő adóellenőrzésbe. Így például ha egy vállalkozás nem ad nyugtát a próbavásárláskor az ellenőröknek, vagy nem tudja igazolni áruja eredetét, akkor ez – a mulasztási bírság kiszabásán, esetleg az üzlet bezárásán túl – azt is eredményezheti, hogy a revizorok megvizsgálják a vállalkozás bevallásait. Az utólagos ellenőrzéskor átvilágítják a könyvelést, az üzleti kapcsolatokat és megállapítják a tényleges bevételt, valamint a kapcsolódó adókötelezettségeket. Eltérés esetén pedig – az adóhiányon felül – akár 200 százalékos adóbírságot, továbbá késedelmi pótlékot is fizetnie kell a mulasztó vállalkozásnak.
Legalább tudnak róla, hogy csalnak
Ugyanakkor azt is elismerték, hogy a távol-keleti könnyűipari termékek forgalmazása adózási szempontból jelenleg is nagy költségvetési kockázatot jelent, és az ezzel foglalkozó kereskedők adózási fegyelme elmarad az elvárhatótól: sok esetben még a minimális összegben bevallott közterheket (szja, járulékok) sem fizetik meg, alkalmazottaik között még mindig akadnak bejelentés nélkül foglalkoztatottak, és gyakori a gyanús körülmények mellett történő cégalapítás, illetve a cégváltás is. Ezért a továbbiakban is kiemelt figyelmet fordítanak az adott kereskedelmi szegmensre.
Viszont a hatóság tapasztalatai szerint a szabálytalanságok és a mulasztások aránya évről évre csökken. Volt NAV-osok ezzel szemben azt állítják, hogy az adóhatóságnál az elmúlt években felismerték: akárhány ellenőrzést folytatnak a kínai piacon, az adómorál láthatóan nem javul.
Akkor hol a hiba?
Azt, hogy az erőfeszítések ellenére a NAV nem tud megbirkózni a távol-keletiek által működtetett feketegazdasággal, az intézményről kritikusan nyilatkozó volt adóhatósági dolgozók is részben kapacitáshiánnyal magyarázzák. Mint mondják, a hatóságnak nem csak a kínaiakat kell ellenőriznie, azt pedig nem lehet megtenni, hogy minden árus mellé egy adóellenőrt állítsanak. Nem lehet minden nap több száz fős akciót tartani, hiszen csak az előkészítés heteket vesz igénybe. Ha a hatóság rendesen át akarná rázni a távol-keleti kereskedőket, akkor minden évben két hónapot csak velük kellene foglalkoznia, ami lehetetlen.
A másik komoly probléma, ami ellehetetleníti a feketegazdaság elleni küzdelmet, az a hvg.hu-nak erről mesélők szerint a NAV eljárási modellje lehet. Ez ugyanis a 10 évvel ezelőtti állapotokra épül, még mindig egyfajta papírkorban él, s nem tart lépést az informatikai fejlődéssel. Mindeközben a kínaiak semmiben sem különböznek a többi, akár hazai, akár külföldi vállalkozástól, ők is kihasználnak tehát minden gyengeséget a szervezet működésében. Így, a nyomtatott papírok dossziéi között mozogva, még a megállapított adóhiányoknak is csak 6-7 százalékát hajtják végül be.
Az adóhatósági eljárás lényege, hogy az ellenőrök szinte naponta kimennek az adózókhoz, és megállapításokat tesznek. „Ez lényegében azt jelenti, hogy néha kiemelnek egy nagyobb halat, a többi pedig úszkál tovább. Ennek egyáltalán nincs visszatartó ereje, és a nagy ügyeknek a NAV egyáltalán nem tud utánamenni” – mondta egy volt NAV-os.
Mélyebb típusú ellenőrzések, amikkel hatékonyan lehetne kezelni a problémát, nincsenek. Az eljárás bírálói szerint a NAV sokkal hatékonyabban működhetne, ha nem az utcát járnák a revizorok (mint az a NAV válaszából is kiderül), hanem inkább elemeznék a vállalkozásokat. Ebbe az irányba elkezdett ugyan fejlődni a hatóság, de az ezzel foglalkozó csapatot 2011-ben feloszlatták a hatóság vezetői. Ez a gárda az áfabotrányban ismertté vált Kiemelt Ügyek Igazgatóságán (KÜIG) dolgozott, és kifejezetten „ráment” a távol-keleti kereskedelemre. Ennél a részlegnél kezdtek el először komolyan foglalkozni azzal, hogy információtechnológiai eszközökkel segítsék az adócsalások, elsősorban áfával kapcsolatos visszaélések feltárását, és az új módszert hatékonyan tudták alkalmazni kínai áruházakra és boltokra is.
A legnagyobb problémát azonban az adócsalások elleni küzdelemben mindig a politika jelenti. Volt NAV-osok az áfacsalási botránnyal kapcsolatban mondogatják, hogy az adóelkerülés elleni fellépés hiányosságait valószínűleg csak 30 százalékban kellene az ügyészségnek megoldania. A megoldás 70 százaléka viszont a politikai döntéshozókon múlik, ugyanis a NAV-on belüli szervezeti változtatásokat és azokat a jogszabály-módosításokat, amikkel bezárnák a kiskapukat az adócsalók előtt a jogalkotónak kellene végrehajtania.
A politikai elit azonban a jelek szerint kerüli ezeknek a lépéseknek a végrehajtását, még azt is, hogy az adócsalásokat elősegítő rendszer hiányosságaival egyáltalán foglalkozzon a parlament. Erre utal, hogy a tavaly novemberben kipattant áfabotrányban a kormánypárt nem támogatta egy vizsgálóbizottság felállítását, ahol Horváth András és a többi NAV-os, akik visszaéléseket tapasztaltak, elmondhatták volna, hogy mi a probléma.
Adóhatósági razzia után az Ázsia Centerben jártunk
Teljes képzavarnak hangzik, de a magunk módján „lerohantuk” az Ázsia Centert. Annak érdekében vásároltunk gyors egymásutánban több mint fél tucat boltban mindenféle terméket, hogy lássuk, a legutóbbi, épp egy hónapja indított adó- és vámhatósági támadást a boltosok-piacosok kiheverték-e.
Mint azt ugyanis egy hónapja az adóhivatal a saját oldalán megosztott hírben tudatta a nyilvánossággal: augusztus végén mintegy száz pénzügyőr és revizor kötelékben egyszerre próbavásárolt, és ennek eredményeként 12 boltot – ahol súlyos szabálytalanságot találtak – azonnal bezártak. A több mint kétszáz vizsgált üzlet közt volt olyan, melyet aznap kétszer is ellenőriztek, és mindkétszer meg is bírságolták. Sőt, a revizorok nyomában megjelenő végrehajtók több adótartozót is megtaláltak, s tőlük összesen több mint 11 millió forint készpénzt és árukészletet foglaltak le – írtuk alig egy hónapja a NAV-ra hivatkozva.
Arra is kíváncsiak voltunk, hogy most miként áll a helyzet azzal a korábban is általános tapasztalattal, hogy a kiadott nyugták nem mindig szabályosak, illetve hogy a kereskedő mindig elfelejti beütni a pénztárgépbe a bevételt.
Nos, van egy jó hírük: mindenhol adnak blokkot
Az a rosszindulatú feltevés, hogy biztosan találunk legalább egy olyan boltot, ahol a razzia után, mára „minden el lett felejtve”, egyértelműen megbukott. Megbukott azon, hogy egy üzletet se leltünk, ahol ne lett volna jól látható helyen a bekapcsolt pénztárgép. (Innen tudjuk most már azt is, hogy az Ázsia Centerben a kasszapiacon az Izsák Pénztárgép kereskedés és szerviz szakította a legnagyobbat; öt digitális kijelzős számológép közül négyen jól olvasható matricán hirdette magát a cég. Kassza nem volt egyik pénztárgép alatt sem, de ez ma már nem előírás.)
Vegyesáru boltokban vásároltunk zömmel, de lábbelit, mobiltelefonhoz kiegészítőket, ruhát és parfümöt kínáló üzletekben is jártunk. Az általános tapasztalat az, hogy ilyen kiszolgálást végül is minden (máshol lévő) boltban is el tudnánk képzelni. Az eladó előre köszön, és bár nem ugrik elénk azzal, hogy „segíthetek?”, de azért a kérdésünkre képes válaszolni (még ha olykor nehezen érthető magyarsággal is). És bár nem találtuk olyan helyet, ahol vonalkód-leolvasót használnának, vagy lehetne bankkártyával is fizetni, de az eladó olyannyira nem akart átverni a végösszeggel, hogy ha több dolgot is vettünk, kicsit lefelé kerekített az árból.
Azon lehet rugózni, hogy vajon mitől lesz itt minden 30-50 százalékkal olcsóbb, mint egyébként az áruházakban. Felvethető: miként lehetséges, hogy a Milka csokitól a Nivea samponig és a Marlenkáig minden pont ugyanúgy néz ki, mint a sarki CBA/Lidl/Tesco/stb. polcain, mégis olcsóbb, de ez álszentség volna. Ide minden vevő azért jön, hogy például a nagy áruházláncokban 1100 forintért kapható elektromos illatosító folyadékot 550-ért, az 1300 forintos fehérítő, ínyvédő fogkrémet 700-ért, az 1100 forintos, 25 dekás olasz kávét meg 750-ért megkapja.
A boltokban nemcsak Izsákék ingyenreklámját viselő pénztárgépeket találtunk, de azt is, hogy az árak mindenhol lényegében szabályosan ki vannak írva a termékek felé/alá. Abba persze bele lehetne kötni, hogy az nem előírásszerű, ha csak a polcokra kiírták ki az árakat (mert az a teljesen jogszerű, ha az minden egyes terméken olvashatóan szerepel), de logikus, ésszerű, hogy mihez melyik ár tartozik, és a vevő tájékozódásában végül is ez az elsődleges szempont. Abban sincs semmi kivetnivaló, hogy az árut az eladó előttünk kérés és felár nélkül egy fóliaszatyorba pakolja, és egy bolt kivételével mindenhol a blokkot is oda rakták a tetejére.
A pénztárgépek minden boltban teljesen újnak tűntek, és bár egyetlen antennás készülékkel sem találkoztunk, a belőlük kinyomtatott blokkok mindegyikén szerepel NAV ellenőrző kód. Ahogyan az eladó (cég) neve is, címe is, adószáma is. Az meglepő, de nem szabálytalan, hogy a piac-pláza két, egymástól távol eső, más-más profilú boltjában vásárolva, a blokkon ugyanazt az eladót találjuk. Az sem törvénytelen, hogy az eladók egyike sem itt, helyben működik, hanem a Hungária körúton, a Kassai utcában, a Csömöri utca, illetőleg a Késmárk utca végén. A blokkon ugyanis a vásárlás helye földrajzilag helyesen van feltüntetve. A Szentmihályi utca 167-169. az Ázsia Center címe, így ha szőrös szívű ellenőrök nézik meg a számlákat, akkor az Ázsia Center mellett még talán hagynák kidumálni az Ázsia Diszkont címet, de azt, hogy Vegyesáru, illetve Kim Chi aligha.
A vásárlás végén kapott blokkokkal azonban nem csak ennyi gond van. Sőt, a cím megadásánál sokkal komolyabb probléma az, hogy a szelvényeken szereplő adatokból képtelenség visszakövetkeztetni, hogy az minek a megvásárlását igazolja. A Magyarországon rég a népi folklór részévé vált „gyűjtő1”, „gyűjtő3” itt sem jelent garanciát semmire. De nyomtattak nekünk olyan blokkot is, ahol csak azt tüntették fel, hogy: 27%. (Ez a normál áfakulcs.) Így viszont egyik papírossal se volna értelme visszamenni, és reklamálni, hogy a papucs két nap után a darabjaira hullott szét, hogy a csoki, a csípős szósz, a rizs szavatossága a vásárlás előtt már lejárt.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
