Az ország északkeleti csücskében, az egykor szebb időket látott, ma is rendezett, de szegényes Tarpán (a falu határa egyben magyar–ukrán országhatár is) áll Tóth László egyszerű, de egyáltalán nem szegényes háza. A ház frissen festve, előtte igényes fakerítés, rendezett kis kert, a ház mögött pedig egy nagyobb telek aprójószágokkal. A ház tulajdonosának megromlott az egészsége, 38 százalékos egészségkárosodást állapítottak meg nála, nehezére esik a járás, mégis szinte nap mint nap a földön kell dolgoznia. Még úgy 23 évig – illetve alighanem még tovább, mert a nyugdíjkorhatárt addigra megemelik. Pedig 60 nap hiányzott neki, hogy ma viszonylagos nyugalomban éljen. Ehelyett még neki kell azért is fizetnie havi 7 ezer forintot, hogyha beteg lesz, egyáltalán ellássa orvos.

Tóth László

Fülöp Máté

„Én vállaltam egy feladatot, ezért ígértek valamit, el is végeztem a munkám – és most semmit sem kapok” – mondja keserűen Tóth László. A most 42 éves férfi 1993-ban szerelt fel a határőrséghez. Járta a határt (porckorongsérvet kapott, később a térde is kiment), dolgozott az útlevél-kezelői fülkében (az első időben még fülke sem volt) klíma és fűtés nélkül, -20 és +40 fokban (egyik éjszakai műszakban rosszul lett, magas vérnyomást diagnosztizáltak nála), napi 10 kilométert gyalogolt benzingőzben a kocsisorok között (ezért is alakult ki nála asztma).

Aki határőrnek ment, abban a tudatban tette – mert erről törvény volt –, hogy ha egészsége megromlik, a szervezete nem bírja a munkát, akkor 25 év szolgálat után nyugdíjra lesz jogosult. (A szolgálati nyugdíj célja az, hogy például a határőröknek átszervezés vagy más okból történő felmentésük következtében elhasznált pszichéjük, avagy fizikumuk esetén is a létfenntartásuk biztosított legyen.) Neki 2011 végén 24 év és 305 nap szolgálati ideje volt, vagyis 60 nap híján volt meg a 25 éve. (Volt, hogy egyes időszakok 1-nél nagyobb szorzóval számolódtak a nyugdíjnál.) Aztán jött az Orbán-kormány, amely 2012 elejétől eltörölte a szolgálati nyugdíjat – de nemcsak a – rendőrségbe beolvadt – határőrségbe belépőkre, hanem mindenki másra, a hosszabb vagy rövidebb ideje már dolgozókra, így Tóth Lászlóra nézve is. Ezért van az, hogy ma Tóth László fájós térddel és gerinccel kell hogy a földből – és egy ideig a szerény végkielégítéséből – megéljen, ahelyett, hogy lenne havi 133 ezer forintos nyugdíja, amelyet az állam törvényben garantált neki. Most testvérével együtt gazdálkodik 19 hektáron őstermelőként.

Fülöp Máté

Tóth László azonban nem hagyta annyiban a dolgot, perre ment a magyar állammal – mert úgy érzi, szerzett jogát elvették tőle –, a Magyar Helsinki Bizottság pedig elvállata, hogy képviseli Tóth Lászlót az Emberi Jogok Európai Bíróságán. Mint azt Tóth Balázs programvezető a hvg.hu-nak elmondta, a volt határőrnek jó esélyei vannak Strasbourgban, ugyanis nem egyszerűen arról van szó, hogy csökkentették a szerzett jogait, hanem ő teljesen ellátatlan maradt. Tóth Lászlónak rögzített nyugdíja volt, ha ezt szerzett jogként vizsgálja majd a bíróság, akkor a magyar állam intézkedése védhetetlen lesz. „Nehézséget az okozhat, hogy a rögzített nyugdíj annyira atipikus intézmény, hogy valószínűleg nem is létezik máshol” – mondta Tóth Balázs.

A rögzített nyugdíj intézményét 2007-ben vezették be, azt jelenti, hogy megállapítják a nyugdíj összegét, anélkül hogy folyósítanák. „Ezen intézmény lényege az volt, hogy aki rögzített nyugdíjjal rendelkezett, annak a törvény alapján garantált joga volt ahhoz, hogy amikor nyugdíjba megy, akkor a későbbi szabályváltozások ellenére ő a korábbi nyugdíjszabályok szerint teheti meg ezt” – ismertette Tóth Balázs. 2007 és 2011 végén valamennyi, a HSZT (Hivatásos Szolgálati Törvény – ez vonatkozik a rendvédelmi erőkre) alá tartozó, legalább 20 szolgálati évvel rendelkező munkavállalónak rögzítették a nyugdíját, köztük Tóth Lászlóét is. Ezt az akkori honvédelmi miniszter azzal indokolta, hogy a 20 év szolgálati idővel rendelkezők ne menjenek csak azért nyugdíjba, mert később hátrány érné őket a változó nyugdíjszámítás miatt, az állam így tudta elérni, hogy határőrök, rendőrök, tűzoltók, pénzügyőrök, börtönőrök, katonák maradjanak szolgálatban.

A Helsinki Bizottság programvezetője azért is lát esélyt a pozitív elbírálásra Strasbourgban, mert februárban egy rokkantnyugdíjas nyert pert a magyar állammal szemben, ahol szintén szerzett jogok megvonásáról volt szó. Ráadásul a nemzetközi bíróság mércéjével mérve, viszonylag hamar, két éven belül döntöttek. „Mivel feltehetően ez az ügy is érdemi kérdés, bízom benne, hogy születhet két éven belül döntés.”

A rögzített nyugdíjat a szolgálati nyugdíjjal egy időben eltörölték. Információink szerint 2007-ben 20-25 ezer rendőr nyugdíját rögzítették, emellett voltak még a határőrök, tűzoltók, és a többi rendvédelmis, velük együtt összesen akár 40 ezer embert is érinthetett ez az intézkedés, köztük volt Tóth László is. Bár Tóth egyelőre az egyetlen, aki szembement az állammal, több ezer lehet azoknak a száma, akik az elmúlt vagy a következő években töltik be a 25 szolgálati évet, és egészségi állapotuk miatt alkalmatlanná válnak munkájuk ellátásra. Információnk szerint többségük sorsa a munkáltató jóindulatától függ, és már most is többeket „bújtatnak” a rendszerben, akár úgy is, hogy már csak papíron alkalmasak munkájuk ellátásra.

Az egészben az is faramuci, hogy Tóth egészen idén januárig a rendőrség kötelékébe tartozott. 2013-ban állapítottak meg nála 38 százalékos egészségkárosodást, így alkalmatlanná vált korábbi munkájának ellátásra, tavaly megszüntették a szolgálati jogviszonyát, egy évre tartalékállományba került, ami idén január végén járt le, azóta munkanélküli. Két esztendő alatt nagyot fordult vele a világ: 2013-ban még 138 ezer forintos fizetése volt, tavaly, a tartalékállomány alatt ennek a felét kapta kézhez, ma pedig semmit – 133 ezer forintos nyugdíj helyett. Vagyis közel 27 évet szolgált – de ez mit sem számít, az Orbán-kormány intézkedése miatt legkorábban 23 év múlva kaphat nyugdíjat – hacsak nem szól közbe a strasbourgi bíróság.

A felmentésében az volt az indoklás, hogy egészségi állapota miatt hivatásos szolgálatra alkalmatlan – irodai munkát tudna vállalni, ehhez a képzettsége is megvan –, ugyanakkor állapotának, végzettségének megfelelő munkakört nem tudnak neki biztosítani a hozzá legközelebb eső határátkelőnél, a barabási kirendeltségen.

Megkérdeztük a Belügyminisztériumot, hogy mi a protokoll, ha valaki egészségi állapota miatt alkalmatlanná válik korábbi feladatának elvégzésre, de alkalmas például irodai munkára. A minisztérium válasza szerint, amikor valaki, aki hivatásos állományú, és a munkaköre ellátására egészségi okból alkalmatlanná válik, akkor a törvényi kötelezettség alapján megpróbálnak részére az adott megyei szervezeten belül másik, az állapotának megfelelő hivatásos beosztást keresni vagy közalkalmazotti, kormánytisztviselői munkakört találni.

A megyében a közelben van még pár határátkelő (pl. Beregsurány, Tiszabecs, Záhony), de Tóth Lászlónak ezeket nem ajánlották fel. Ezek alapján azonban megkérdőjelezhető, hogy Tóth László munkáltatója szabályszerűen járt el, hiszen a hivatalos indoklás szerint csak a barabási határátkelőn kerestek számára betölthető pozíciót. (Csak akkor keresnek másik megyében munkakört a megromlott egészségi állapotú személynek, ha az érintett kifejezetten kéri. Ennek elsődleges oka, hogy egy másik megyébe történő szolgálatvállalás vagy költözéssel vagy ingázással jár, amit az érintettek – a nagyobb távolságok miatt még megyén belül sem szívesen vállalnak.)

Fülöp Máté

A szolgálati nyugdíj eltörlésével más is ugrott. Aki szolgálati nyugdíjat – illetve 2012 elejétől járadékot – kap, ő és a közvetlen családtagjai jogosultak teljes egészségügyi ellátásra a Belügyminisztérium kórházaiban és szanatóriumaiban, van tb-jogosultságuk. „Tőlem ezt is elvették, most én fizetek magam után havi durván 7 ezer forintos egészségügyi szolgáltatási járulékot, hogy kaphassak egészségügyi ellátást.” És ezen felül a szolgálat során megromlott egészsége miatt havi tízezer forintot hagy ott a gyógyszertárban.