A hiányzók hosszú listájának ismertetésével kezdődött a Magyar Közgazdasági Társaság idei Vándorgyűlése Miskolcon. Lemondta a fellépést Lázár János, a Miniszterelnökség irányítója, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, és halasztást kért Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter is. Így előre rukkolt Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója, aki voltaképpen a szűzbeszédét tartotta meg: még soha nem tartott előadást e plénum előtt. 

"Ha valaki véleményvezér, akkor az te vagy" – köszöntette őt illő tisztelettel a Közgazdasági Társaság elnöke, Kovács Árpád. A dobogóra lépő Csányi rögtön tett egy szarkasztikus megjegyzést: kifogásolta, hogy grafikonjait a távol ülők a kisméretű kivetítők miatt nem fogják látni, és azzal biztatta a közönségét, hogy azokat a honlapon majd meg lehet nézni. Majd hozzátette: "Amit ma kimondok, azt holnap is tudjuk tartani, más szakmákra ez nem jellemző".

MTI / Vajda János

Az érdemi kérdésekre rátérve Csányi feltette a kérdést: vajon mennyire fenntartható a gazdasági növekedés és a fogyasztás bővülése? Mind a növekedés, mind a fogyasztás, mind a beruházások tempója csökkenni fog – jövendölte. Majd külön jellemezte az élénkülő ingatlanpiacot, megjegyezve, hogy azért messze nem épül még 40 ezer lakás évente (amire az elmúlt évtized közepén azért volt példa), mert nagyok az építési költségek, beleértve az áfát. A 9600 kiadott építési engedély a mélyponthoz képest előrelépés, de nagyon kevés. Az ingatlanpiacon a banki szigor is érződik, fűzte hozzá, ebbe belejátszik, hogy a bankok sok korábbi projektet elbuktak.

A banki hitelezést támogatja az alacsony kamatkörnyezet, ma forintban annyiért lehet hitelhez jutni, mint régen devizáért. Viszont magasak a költségek, amit Csányi azzal magyarázott, hogy nagyok a bankrendszer terhei, sok az adminisztratív kötöttség, például a fedezetet nem lehet érvényesíteni. A hiteldíjat a körülmények határozzák meg, vezette le, utalva az extra költségekkel járó állami szabályozásra. Pénz bőven van, az OTP Bank kész ezermilliárd forrást kihelyezni. Ha lesz mire, és kinek.

A vállalati hitelezés jövőre éri el mélypontját (a válság óta), utána átlagosan 5,3 százalékos növekedés várható, és 2020-ra érjük el a nemzetközileg szokásos szintet – jelezte, hogy gyors élénkülésre a közeli jövőben sem számít, majd a hitelkereslet szűkösségének okait sorolva másodszor is odabökött a kormánynak: az agrárhitelezés felfutását az „elhibázott agrár- és birtokpolitika is hátráltatja”.

Magyarország tőkevonzó képessége is problematikus – folytatta kritikáját. Régebben a régiós tőkeimport 50-75 százaléka ide jött, most a régió valamennyi országába jön a tőke, ellenben „nálunk kifelé megy”. Ehhez hozzáfűzte: „a megtermelt jövedelmet teljes egészében kiviszik”, a magánszektor beruházásai csökkennek, és azt prognosztizálta, hogy 2016-ban kizárólag az EU-pénzekből lesznek beruházások, elsősorban az állami szektorban.

Miért nem jön a tőke Magyarországra? Hosszan sorolta az okokat: magas az állami újraelosztás aránya, messze a legmagasabb a régióban, súlyosak a különadók, a bankrendszert pedig más terhek is sújtják, köztük az elszámoltatási törvény. De „nagyon rossz hír az egész gazdaság szempontjából a demográfiai helyzet, munkaerőhiány alakult ki, ami már a növekedés akadálya lehet” – fejtegette. Majd váratlanul történelmi példázatokkal állt elő: a tatárjárás, a török hódoltság után az uralkodók betelepítésekre kényszerültek… vigyázni kellene, hogy milyen kép alakul ki rólunk, mert ha egyszer megint szükség lesz erre, akkor félő, hogy ez a politika visszaüt (bár ő ennél udvariasabban fogalmazott, a lényeg félreérthetetlenül a menekültpolitika mikéntjére vonatkozott).

Sok a tévhit a banki profitról, az elvonásokról – folytatta. Számításai szerint 2003 és 2014 között a bankszektorban a befektetés után elvárható jövedelem 3000 milliárddal maradt el, ebből 1700 milliárd írható a különadók és a lakosságnak visszautalt összegek rovására, a többi a nagyobb kockázatnak tulajdonítható. De ennél is keményebben bírálta az állami beavatkozásokat a bankok versenyébe, és abba, hogy a vétlen bankokkal fizettette ki a kormány a banki és a brókercsődök áldozatait. A betétbiztosítási alapban 146 milliárd forint volt, a befektetési alapban 12 milliárd, a stabilitásiban 2 milliárd. Ez elment a csődökre. Még akkor is a vétlen bankokkal fizettették meg az okozott károkat, amikor ők a csődveszélyre már felhívták az illetékesek figyelmét – fakadt ki, külön is kiemelve a takarékszövetkezetek helyzetét. A szektor konszolidációjára az állam 136 milliárdot költött, ám amikor némelyik csődbe jutott, a 115 milliárdos kárt nem a szektor állta, hanem azt is a vétlen pénzügyi szereplőknek kellett összeadniuk – méltatlankodott, hozzátéve, hogy amikor drágállják az ügyfelek a hitelt, ezeket a költségeket is figyelembe kellene venni.

„A takarékszövetkezetek 150-160 milliárd állami támogatást harácsoltak össze, de nem ebből szanálták a bebukottakat, hanem a számlát áttolták az Országos Betétbiztosítási Alap terhére. Ez tisztességtelen megoldás” – mondta félreérthetetlenül. A versenybe történő állami beavatkozások hosszú listáján szerepelt még az is, hogy az állam ár fölött vásárolt meg bankot, banki eszközöket, vagy az, hogy állami támogatást adtak egy olyan garnitúrának, amely mögött kétes hírű külföldi tulajdonos áll – utalt Heinrich Pecinára, a VCP Capital Partners irányítójára, megjegyezve, hogy ellene Ausztriában vádat emeltek.

„Az OTP a tiltott állami támogatás valamennyi formáját megtámadta Brüsszelben” – mondta Csányi –, azért ott, mert a Gazdasági Versenyhivatal jogkörét szűkítették, végül békülékenyen a banki innovációkra, az OTP méltatására terelte a szót. „Ha már ingyen tartok előadást, legalább legyen valami marketinghaszna” – mentegetőzött sajátos stílusban.