hvg.hu: Paks II. ügyében több uniós vizsgálat is indult novemberben. Mennyiben tehető felelőssé ezért ön, illetve az ön brüsszeli tevékenysége?

Jávor Benedek: A kormány okkal próbál úgy csinálni, mintha zavartalanul menne előre a történet, és hogy az eljárások és azok az információk, amiket civil szervezetek és más szakemberek, köztük én is nyilvánosságra hoztunk, nem érintenék a beruházást. Azonban ez nincs így. A paksi beruházás valójában elképesztően válságos szakaszba került, mivel gyakortlatilag minden feltétel megkérdőjeleződött, amely az új atomerőmű megvalósításához szükséges.

Fekete volt a kormány számára a november, mert rövid időszakon belül bejelentették az uniós belső piaci biztos kötelezettségszegési eljárását a tendereztetés hiánya miatt, a versenyjogi biztos vizsgálódását az állami támogatás gyanúja miatt, majd jött a környezetvédelmi biztos azzal, hogy a környezeti információkhoz való hozzáféréssel volnának gondjai. Nyilvánosságra hoztam az energiapolitikai főigazgatáságtól tavaly nyáron igényelt és novemberben kiadott 200 oldalnyi dokumentumot is, és publikáltuk az elemzésünket a környezeti hatástanulmányról is. Ezek valamenyien egyenként is súlyos sebeket ejtettek a projekten, és a legtöbbjükhöz van, volt is közöm.

Túry Gergely

Mindez azonban nem független a nemzetközi folyamatoktól sem. Az olajárzuhanás például elolvasztotta az orosz költségvetést és a külföldi nagyberuházásokat finanszírozó orosz bankok pénzét. És bár az orosz pénzügyminiszter-helyettes azt nyilatkozta, hogy megvan a pénzük a paksi projektre, de valójában az orosz finanszírozású projektek teljesen bizonytalanná váltak. A paksi hitelt folyósítani hivatott bank gyakorlatilag csődbe ment, és néhány hete a már szintén „leszerződött” kirgizisztáni projektet, a 3,4 milliárd dolláros, öt vízerőműből álló építkezést fújták le az oroszok annak ellenére, hogy Közép-Ázsiában éles orosz–kínai befolyásszerzési harc folyik.

Paks II. abban az értelemben is átértékelődött, hogy az orosz kalandorpolitika Kelet-Ukrajnában és a Közel-Keleten az EU számára elsődleges prioritássá tette Európa orosz energiafüggőségének csökkentését – amit nem csak a földgázra kell érteni.

hvg.hu: Az állami támogatással kapcsolatos uniós vizsgálathoz február 12-ig lehet hozzászólni. Volt-e a konzultációnak értelme? Már úgy értve, hogy az egy hónapja hivatalos indoklással együtt publikált bizottsági döntés a kormány részéről olyan válaszokat generált, minthogy „állunk a vizsgálat elé” és hogy a projekt "nem tartalmaz állami támogatást, szabadpiaci körülmények között is versenyképes és megtérülő beruházás". 

J. B.: Az, amit a kormány mondott, nem meglepő; eddig is ezt mondták. A bizottság meg azt, hogy az szerintük nem igaz. Ezért van a vizsgálat. A konzultációs időszakban a két szereplőn kívüli hozzászólók is a papírformát hozták – az utolsók közt Ausztria, mely a bizottságnak küldött véleményében közölte: szerintük Paks II. csak jelentős állami támogatással fog tudni működni, és az így előállított, nagy mennyiségű, államilag dotált áram torzítani fogja az európai energiapiacot. És bár a paksi ügy még nem tart ott, de az osztrákok a hasonló brit Hinkley Point projektet is az Európai Bíróság elé vitték – ami Pakssal is megtörténhet.

Túry Gergely

Számomra meglepetést csak az európai nukleáris lobbiszervezet, a Foratom jelentett. Nem azért, mert ismét leírták, hogy 2050-ig Európának igazából legalább 100 új nukleáris reaktort kellene építenie, hanem mert a levelükben elismerik, hogy Európában problémák vannak az új nukleáris beruházások finanszírozásával. Úgy látják, hogy ezt állami, pénzügyi segítségnyújtással kellene megoldani. Vagyis arra jutottak, hogy piaci alapon nem lehet egy ilyen beruházást lebonyolítani, így szeretnének erre közpénzeket bevonhatóvá tenni.

Ez Pakson túlmutató állítás, mert Brüsszelben a vita – aminek a paksi bővítési projekt is a része – valójában erről szól. Arról, hogy az európai uniós kormányoknak dolga-e közpénzen elősegíteni a nukleáris energiatermelés piacra jutását, vagy sem. Itthon ebből annyi látszik, hogy megpróbálok a paksi projekt ellen lépéseket tenni, de Brüsszelben e vitában aktívan részt véve azzal foglalkozunk, hogy bizonyítsuk: nincs ok, hogy az EU ne inkább a hosszú távon állami támogatást nem igénylő, fenntartható energiarendszerek kialakítását szorgalmazza.

hvg.hu: Miért látszik hatásosabbnak itthon is az ön fellépése, mint például Felsmann Balázsé, és miért nagyobb a visszhangja az EB és a magyar kormány közti levelezésről írt posztjának, mint amikor Kaderják Péter azt állítja, hogy Magyarország működhetne orosz gáz nélkül is?

J. B.: Ezek a dolgok nem egymás ellen dolgoznak, hanem összekapcsolódnak. Nagyon fontosnak tartok minden szakmai háttérmunkát: Felsmann Balázs közgazdasági modellszámításait éppúgy, mint azt, hogy a REKK az európai energiapiaci törvényszerűségekből mit lát, és hogy az energiaklubos Paks Kontroll program milyen dokumentumokat perelt nyilvánosságra. Azt azonban tudomásul kell venni, hogy az igazság és a valós számok nyilvánosságra hozatala önmagában már nem képes megváltoztatni dolgokat.

Az én szerepem ebben a kirakóban az, hogy a szakértőktől származó információkat át kell vinni a döntéshozatal szintjére. A jogi érvelést kell előállítsam, azokat nyilvánossá kell tegyem, be kell vigyem a közbeszédbe és felszínen kell tartsam annak érdekében, hogy végül – ezek segítségével – kezdeményezni lehessen olyan eljárásokat, melyek aztán konkrét döntéshozatali következménnyel járnak. Brüsszelben én akkor tudok jól érvelni, ha a kezemben vannak olyan szakmailag kifogástalan elemzések, melyek megmutatják, hogyan nem lesz kifizetődő a paksi bővítés, miért nem lehet azt rentábilisan üzemeltenti.

hvg.hu: Mi jön azután, hogy az állami támogatás kérdésében Brüsszel pénteken valóban elindítja a vizsgálatot? Annak ideje alatt például építhető-e az erőmű?

J. B: Kötelező érvényű következményekkel akkor járhatnak az uniós megállapítások, ha az Európai Bíróság döntései véglegessé és hatályossá válnak. Jelenleg azonban azt csak javasolták a magyar kormánynak, hogy a vizsgálatok lezártáig függesszék fel még az előkészítő munkálatokat is.

Maga az eljárás egyébként két szakaszból áll. Az elsőben arról folyik a vita, hogy van-e egyáltalán állami támogatás a projektben. Bár a kormányzati kommunikációban ezt most is tagadják, kormányzati és bizottsági forrásaim alapján állítom, hogy nagy valószínűséggel a kormány már beletörődött abba, hogy az első szakaszt elbukja, és Brüsszelben ki fogják mondani: a projektben van állami támogatás.

Túry Gergely

A második szakasz szól arról majd, hogy az állami támogatás indokolható-e, például az ellátásbiztonsággal. Ha Orbánék valóban már erre az ütközetre készülnek inkább, akkor is gondban lesznek, mert eddig részben az exporttal és a regionális energiahatalommá válással indokolta a két erőmű (Paks I. és Paks II.) együtt működésének értelmét a kormány, márpedig ez biztosan piaci torzulást eredményez az EU-ban, ami viszont sérti piacsemlegességi kritériumokat. Azaz éppen azt okozza, amit az osztrákok kifogásolnak.

hvg.hu: Ebből viszont az következik, hogy kifejezetten fontos, milyen elképzeléssel utazik Moszkvába Orbán Viktor február 17-én.

J. B.: Reálisan most Magyarország és Oroszország számára is a projekt csúsztatása volna a kívánatos lépés. Orbánnak, ha tényleg építeni akar is, ki kellene várnia a brüsszeli vizsgálati eredményeket. A pluszidő Putyinnak is jól jönne, mert több ideje lenne összeszedni az orosz gazdaságot.

A jövő heti találkozó súlyát az is növeli, hogy a paksi hitel lehívásának dinamikájáról tudni kell, hogy az első három évben – a teljes hitelösszegre vetítve – kis összegeket kell lehívni, csak néhány százmillió eurót. Az építkezés 4-7 év közötti időszakában azonban az egész hitelkeret bő háromnegyedét lehívnák, ami azt jelenti, hogy ha nincs csúsztatás, akkor 2019-23 között kellene Moszkvának a 10 milliárd eurós hitelkeret nagy részét előtermeteni. Jelen állás szerint erre az orosz költségvetés 3-4 év múlva nem valószínű, hogy képes lehet.

hvg.hu: Ez egy, és nem is a legvalószínűbb a lehetséges forgatókönyvek közül. Mi van még?

J. B.: A magyar kormány számára a másik irány az, hogy indokot kellene találni a visszavonulásra. Ennek alapfeltétele az a felismerés, hogy a 2013-ban kötött megállapodás ma már nem is olyan jó üzlet, mint amilyennek akkor tűnt. Az Orbán–Putyin-paktum ugyanis nemcsak a paksi építkezésről szólt, annak része lehetett az orosz gáz is. Márpedig a három éve akár jó üzletnek is tűnő helyzetből mára az lett, hogy az európai gázpiacon olcsóbban tudnánk gázt venni, mint amennyiért az oroszoktól kapjuk – és alapvetően ez az oka annak, hogy a kormány nem tudja tovább faragni a lakossági gázárat.

Abból az üzleti elképzelésből, hogy drágán megépítjük Paksot, de cserébe olcsón kapunk gázt, mára az lett, hogy mindkét üzleten rosszul járunk.

Túry Gergely

A paksi beruházásból való kifaroláshoz jól jönne, ha Brüsszel végül megtiltaná az erőmű építését, illetve beüzemelését, mert akkor lehetne az EU-ra mutogatni, hogy: „mi nagyon akarjuk, de hát ezek nem engedik”. Ehhez is időt kellene nyerni. Árulkodó jelek már vannak: tavaly év végén villámgyorsan visszavontak három, a paksi bővítéshez kapcsolódó közbeszerzést – a körülmények alapvető megváltozására hivatkozva.

A legrosszabb szcenárió pedig az, hogy a kormány nem áll meg, beleöl akár több milliárd eurót a beruházásba, amiről 2019–2021 körül az Európai Bíróság dönthet úgy is, hogy azt nem fejezhetjük be, le kell állni. Ebben az esetben is vissza kellene fizetni a felvett hitelt és a kamatait, sőt, a be nem fejezett beruházás miatt valószínűleg kártérítést is kérnének az oroszok, miközben itthon az energiaellátáshoz szükséges új erőművek építésével erőltetett menetben kellene előállni.

De az sem kizárt, hogy Orbánék azt látják, hogy a mostani uniós szabályozás alatt nem tudják ugyan megépíteni Paks II.-t, de az építkezést tovább erőltetik, mert azzal számolnak, hogy mire az befejeződik, Magyarországra ezek a szabályok már nem lesznek érvényesek.

Ha ezt a cikket érdekesnek találta, van még: kövesse és ha tetszik, ossza meg ismerőseivel a gazdasági rovat Facebook-oldalának bejegyzéseit!