Amikor egy szupermarket polcai között végigtoljuk a bevásárlókocsit, vagy pár órán át bekapcsolva hagyjuk a tévét, és végighallgatjuk a reklámokat, azzal a benyomással fekhetünk le, hogy nem kell aggódnunk amiatt, mit eszünk holnap, vagy tíz év múlva. Míg azonban a világszerte megtermelt élelmiszer egyharmadát sosem fogyasztják el, növekvőben van azon területek száma is, ahol a megfelelő élelmiszer és víz előteremtése már napi szinten problémát jelent.

A népesség növekedése

Az ENSZ legújabb előrejelzései szerint a Föld lakossága 2050-re elérheti a 9,6 milliárd főt. E növekedés legnagyobb részben Afrikában és Ázsiában várható, ugyanott, ahol a városiasodás mértéke is a leginkább emelkedik. Mindez egyaránt kihívás a helyi infrastruktúrák, a biztonságos élelmiszer-, víz- és egészségügyi ellátás szempontjából.

Shutterstock

Bár földi lakótársaink várható élettartama szinte mindenhol nő, a világ különböző pontjain élők által napi szinten elfogyasztott kalória mennyisége nagy különbségeket mutat. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint jelenleg körülbelül 1,9 milliárd túlsúlyos felnőtt él világszerte, miközben 795 millió fő alultáplált. Az elhízás aránya várhatóan tovább fog nőni a gyorsan iparosodó országokban, hiszen a GDP növekedésével a nemzetek kalóriabevitele – és a leginkább erőforrás-igényes élelmiszer, a hús fogyasztása – is nő. Ha a trendek a várakozások szerint alakulnak, a nagyobb népesség és a változó étrendek miatt 2050-re körülbelül a duplájára kell emelnünk a megtermelt haszonnövények mennyiségét.

Egyenetlen ellátás, minőségbeli problémák

Az élelmiszer-ellátás egyenetlensége és a minőségbeli problémák nem csak a fejlődő országokban okoznak fejtörést. A néhány éve megjelent élelmiszer-sivatag kifejezés egy-egy ország olyan területeit írja körül, ahol a lakosság nem jut könnyen friss zöldséghez, gyümölcshöz és egyéb teljes értékű élelmiszerhez. A minőségi ételhez jutás lehetőségének hiánya általában elszegényedett közösségeket érint, amelyeknek közelében nincsenek élelmiszerboltok, termelői piacok és egészséges ételeket kínáló vendéglátóhelyek.

Azok, akik nem jutnak egyszerűen egészséges ételekhez, általában feldolgozott, olcsó élelmiszert fogyasztanak. Ezek magasabb só-, cukor- és zsírtartalma azonban elhízással és cukorbetegséggel fenyeget. Sok helyen nemcsak az élelmiszer minőségével van gond, hanem annak biztonságával is: a WHO szerint világszerte évente 600 millió ember szenved ételmérgezésben, közülük 420 ezer meg is hal.

A klímaváltozás hatása

A mezőgazdaság és az állattenyésztés nagyban hozzájárul a klímaváltozáshoz: e két iparág évente ugyanis több szén-dioxidot bocsát ki, mint a világ összes autója, teherautója, repülőgépe és vonata. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint jelenleg az ivóvíz 75 százalékát öntözéshez és a mezőgazdaságban használjuk fel, és e szükséglet 2025-re 50–100 százalékkal fog nőni. Ugyanakkorra körülbelül 1,8 milliárd ember él majd erősen vízhiányos területen, és a népesség kétharmadának lesznek gondjai a folyamatos ivóvízellátással.

Emellett persze a klímaváltozás is több fronton hatással van az élelmezési rendszerekre. A gyakrabban jelentkező szélsőséges időjárási jelenségek szárazsággal, áradással vagy viharokkal tehetik tönkre a termést és a helyi infrastruktúrát, így súlyosbítva a szegénységet. A változó klíma okozta problémáknak köszönhetően nőhet néhány termék ára, ami még jobban megnehezíti a szegényebb rétegek hozzájutását a megfelelő élelmiszerekhez.

Veszélyben a biológiai sokféleség

A világszerte megtalálható több tízezer ember számára hasznos élőlényből a mezőgazdaság csupán néhány százat hasznosít közvetlenül. Tizenkét növényfaj adja az élelmiszer-ellátás 75 százalékát, és tizenöt emlős- és madárfaj fedi le a háztáji állattartás 90 százalékát. Pedig a haszonnövények genetikai diverzitása csökkentheti az időjárás miatti rossz termés kialakulását, védi a növényeket a betegségek elterjedésétől és jobb terméshozamot eredményezhet. A mezőgazdaság azonban egyre kevesebb és kevesebb növény- és állatfajtára támaszkodik, ráadásul a vad fajták is eltűnőben vannak.

Ez nemcsak a földön, hanem a vizekben is így van, ahol a leginkább halászott tíz fajtából származik fogyasztásunk 33 százaléka. Ráadásul a magas hatékonyságú, ám környezetromboló halászati módszerek oda vezettek, hogy – a FAO szerint – a tengeri kereskedelmi halászat 70 százaléka ma már fenntarthatatlan módon történik, és 50 év alatt az egytizedére csökkentette a nagytestű tengeri ragadozóhalak össztömegét.

Feltörekvő alternatív technológiák

Az ökológiai gazdálkodás energiafelhasználásban általában hatékonyabb és szárazságtűrőbb a hagyományos mezőgazdasági módszerekhez képest, a bioélelmiszerek fogyasztói pedig kevesebb vegyszert vesznek magukhoz az ételük által, mint a vegyszerekkel nevelt élelmiszerek vásárlói. Ennek ellenére 2014-es adatok szerint az ökológiai termesztés az összes mezőgazdasági területnek csupán a 0,99 százalékán folyt.

A génmódosított növények (gmo) termesztésének üteme világviszonylatban gyorsan növekszik, bár területileg egyelőre limitált: négy országban – az Egyesült Államokban, Argentínában, Kanadában és Kínában – folyik ugyanis a gmo-haszonnövények termesztésének 99 százaléka.

Shutterstock

A biológiai sokféleség veszélyeztetettségének felismerése óta felértékelődött a tájfajták és a helyi haszonállatfajok megőrzése mag-, illetve pollenbankokban. Ezáltal ha a jövőben valamilyen környezeti katasztrófa, betegség vagy háború sújt majd egy-egy területet, lehetőség lesz az ottani adottságoknak megfelelő növényfajták újratelepítésére.

A fentiek mellett tudósok egyéb megoldásokkal is kísérleteznek: egyesek szerint a jövő táplálékai a rovarok lehetnek, amelyek hatékonyabban és „zöldebben” előállítható fehérjeforrások, mint a hús. Mások a 3D-s nyomtatóval elkészített, vagy a laboratóriumokban tenyésztett húsokra esküsznek, amelyek kifejlesztésén már több vállalat dolgozik. A technológia sikeressége azon is múlhat, hogy az így létrejött termékeket vonzóvá tudják-e majd tenni az egyre inkább a természetes élelmiszerek felé forduló nyugati vásárlók számára. Kihívás lesz majd a hús ízének „konfigurálása” is, hiszen az izomban olyan összetett biokémiai folyamatok mennek végbe egy állat élete során, amit nehéz reprodukálni.

Hozzátehet a jövő élelmezési gondjainak enyhítéséhez az adatgyűjtés és elemzés technológiájának ágazati hasznosítása is. Az ültetvények szenzorokkal való ellátása és az agrárium szoftveresítése különösen akkor lehet sikeres, ha az így begyűjtött adatokat a gazdák meg is osztják egymás között, segítve ezzel a fenntartható termeléshez szükséges stratégiák kialakítását.

A fogyasztói szokások változása

Az élelmiszer-ellátás biztonságáért sokat tehetnek maguk a fogyasztók is – például az étrendjük megváltoztatásával. A fehérjemennyiséget tekintve a növénytermesztés például jóval hatékonyabb az állattenyésztésnél, tehát a sok húst tartalmazó étrendekhez több erőforrás (termőföld, víz, energia) szükséges. A vegetáriánus és vegán étrendekre áttérés, vagy akár a hús heti néhányszori elhagyása is hozzájárulhatna az élelmiszer-termelés fenntarthatóságához. Ezt és a húsevés környezeti hatásait felismerve kampányol több híresség – például a zenész Paul McCartney – olyan életmódváltó kezdeményezések mellett, mint a Húsmentes Hétfő.

Komoly gondot okoz az ételek pazarlása is. Ebben nagy különbséget figyelhetünk meg abban a tekintetben, hogy az élelmiszer termőföldtől asztalig tartó útjának mely fázisában keletkezik a hulladék: a fejlődő országokban a mezőgazdasági termelés, betakarítás, szállítás közben (44 százalék), míg a közepes és magas jövedelmű régiókban a kereskedelem és fogyasztás szintjén megy kárba az élelmiszer nagy része (56 százaléka). Az Európai Unió becslése szerint 2006-ban fejenként 181 kiló élelmiszer-hulladékot generáltak a tagországok lakosai – 42-43 százalékát a háztartásokban, 39 százalékát pedig a gyártás során és a kereskedelemhez kapcsolódóan.

Az élelmiszer-hulladék problémáját egyre több kormány ismeri fel, így a civil kezdeményezések mellett a jövőben egyre több jogi szabályozás is várható a kiegyenlítettebb elosztás elősegítésére.

A cikk a HVG Extra Business 2016/1. számában jelent meg. A magazint keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg – akár a régebbi számokat is – a kiadónál!