Erre hívta fel a figyelmet a Bank of England és Ken Rogoff. Az IMF egykori vezető közgazdásza ma a Harvard egyetem professzora. Tanulmányában aggasztónak véli Kína helyzetét. Tekintettel arra, hogy a kínai gazdaság jelenleg az USA mögött a második a világban, így minden problémája drámai hatású lehet a külvilág számára is.

A számok első pillantásra nem tűnnek annyira aggasztónak, hiszen Kína továbbra is a leggyorsabban fejlődő nagyhatalom a világon. Hatalmas, 1400 milliós piaca biztos hátországnak látszik. 2014-ben a GDP növekedése 7,3, tavaly 6,9 százalék volt. Ez nyilvánvalóan lassulás az elmúlt huszonöt év rohamtempójú fejlődése után, de még mindig igen figyelemreméltó eredmény. Idén az IMF 6,6, jövőre 6,2 százalékra számít. Nincsen olyan országa a világnak, mely ne lenne boldog ilyen növekedési mutatókkal – emlékeztet cikkében a Daily Mail.

Csakhogy sokan kételkednek ezekben a számokban. Rogoff és mások szerint a hivatalos statisztikák megszépítik a valóságot. Ezt a kínai kormányfő sem tagadta a múltban: a statisztikát is csak emberek csinálják – mondta mosolyogva egy IMF-küldöttségnek Pekingben. Hszi Csinping elnök Hangcsouban megkongatta a vészharangot, de senki sem figyelt rá igazán.

 Mit mondott Kína első számú vezetője a G20 csúcson?

Azt, hogy a világ olyan pénzügyi válság előtt áll mint 2008-ban. Ő nem Kínában látta a fő problémát, hanem abban, hogy senki más nem képes átvenni a lokomotív szerepét a globális gazdaságban. Ezért azt kérte, hogy Kínát vegyék be abba a zárt klubba, ahol a fontos döntéseket meghozzák a világ pénzügyeiről. Peking segített a nyugati világnak a nagy pénzügyi válság idején. Rászolgált tehát a belépőre, de nem kapta meg – érvelt Hszi Csinping. A kínaiak éppúgy látják, mint Rogoff harvardi professzor: a világ újabb pénzügyi katasztrófa előtt áll. Pekingben viszont úgy gondolják: nem Kína a felelős, hanem az USA, mely nem enged fontos szerepet a globális gazdaságban a világ második gazdasági nagyhatalmának, Kínának.