A kormány rezsiharcának továbbvitelében is jelentős változást hozhat a Magyar Közlönyben múlt héten csütörtökön megjelent két jogszabály-módosítási passzus. Mindkettőt Dorkota Lajos, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) elnöke jegyzi. Az egyik a villamos energia rendszerhasználati díjakról, csatlakozási díjakról és díjszabási keretszabályokról szóló energiahivatali rendelet, a másik pedig ugyanez, csak a földgáz rendszerhasználati díjakra vonatkozóan. De szó sincs arról, hogy ezek pusztán technikai jellegű, vagy pontosító, aktualizáló jellegű módosítások lennének, bármennyire is ezt sugallja, hogy több mint 50 jogszabály-módosítás között jelentek meg a passzusok.

Mindkét rendelet egy, a Magyarországgal szembeni brüsszeli kötelességszegési eljárásra adott észszerű, meghátráló, és főként: a továbbiakra nézve meghatározó jelentőségű válaszként értelmezhető.

Az Európai Bizottság 2015. február 27-én azért indított kötelezettségszegési eljárást, mert úgy találta, hogy hazánkban az ún. harmadik energiacsomag passzusainak átültetése és érvényre juttatása nem történt megfelelően. A Bizottság több dolgot is kifogásolt. Például azt, hogy a magyar jogszabályok nem biztosítják az energiahivatal függetlenségét (a most megjelent jogszabály szakterületén maradva: a csatlakozási, rendszerhasználati és a külön díjak megállapításában sem), márpedig ezt megköveteli az EU irányelve. De az is előkerült, hogy a MEKH energetikai, rezsicsökkentés témájú döntései ellen Magyarországon nem biztosított a jogorvoslat lehetősége.

Ezzel kapcsolatban két dolgot érdemes visszaidézni:

Az egyik az, amiről 2015 nyarán a hvg.hu is beszámolt, hogy a kötelességszegési eljárás részeként az Orbán-kormány kész feladni a rezsicsökkentést – legalábbis ez volt az üzenete annak a hivatalos, az uniós energetikai biztosnak küldött kormányzati levélnek, melyben a kormány olyan lépéseket helyezett kilátásba, amely alapján a rezsiharc abban a formában, ahogy addig folyt, véget ér. A Brüsszelnek küldött kormányzati dokumentumban három fontos lépést ígértek meg (konkrét időpont nélkül, de utalva annak sürgősségére):

1. Átalakítják, háromlépcsőssé teszik a rendszerhasználati díjak (azokon belül átviteli/szállítási és elosztási díj) ármegállapítási rendszerét.
2. A kormány megszünteti azt a helyzetet, hogy a szolgáltató költségei közt vannak figyelembe nem vehető költségek (mint a közműdíj, tranzakciós adó, energetikai különadó stb.)
3. Módosítják a rendszerhasználati díjak megállapítási rendszerét.

A másik pedig, hogy idén, október elején az állami rezsicég éléről távozott Horváth Péter. Az orbáni nomenklatúrának az az embere, aki még mint energiahivatali elnök végig asszisztált a kormány rezsiharcához; rábízták a populista politika szakmaivá álcázását. Horváth a 2014-es választásokig el is játszotta a ráosztott szerepet: a Hivatal határozataival szentesítette a lakossági energiaszolgáltatásban a kormány intézkedéseit – azon az áron is, hogy a MEH (majd MEKH) a függetlenségéből is feladott.

Mindkét tételt azért fontos most újra felidézni, mert e perspektívából nézve egyértelmű: Dorkotának Horváth nem uniókompatibilis intézkedéseit kellett most Brüsszel által is elfogadhatóan rendeznie. A hatályba léptetett jogszabálymódosításokról maga a MEKH írta azt, hogy „az Európai Bizottság kritikáit figyelembe véve” módosították a GET (ez a földgázellátásról), illetve a VET (vagyis: a villamos energiáról szóló törvények) passzusait.

A két jogszabály háromszintű szabályozás kialakítását írja elő, és a MEKH függetlenségének visszaállítására irányul.

Az első (rendeleti) szintet a Hivatal elnökének rendeletei alkotják. Ilyen rendeletben kell megállapítani a rendszerhasználati, a csatlakozási és az elosztó által külön díj ellenében nyújtott szolgáltatások díjainak keretszabályait és alapelveit, valamint a konkrét díjakhoz kapcsolódó áralkalmazási szabályokat. A második szintet a Hivatal által készített módszertani útmutatók jelentik, amelyek az indokolt költségek megállapításának, illetve a díjak árszabályozási cikluson belüli karbantartásának módszereit ismertetik és kizárólag magára a Hivatalra írnak elő alkalmazandó módszereket, illetve tartalmaznak előírásokat, konkrét szabályokat. Ezeket az útmutatókat a Hivatal a honlapján fogja közzétenni, így mindenki megismerheti őket. Végül a szabályozás harmadik lépcsőjében a Hivatal határozatban állapítja meg a díjakat, ezáltal biztosítva az engedélyesek számára a díjakkal szembeni rendes jogorvoslat (a bírósági felülvizsgálat) lehetőségét.

Ha mindez nem is jelenti az orbáni rezsiharc azonnali felszámolását, de tény: mostantól nem lehetséges úgy átgázolni az iparágon, ahogyan azt a kormány 2012 óta tette (amikor akár bírósági döntést is figyelmen kívül hagytak a rezsiharc várt eredményének biztosítása érdekében). E „nehezített pálya” is magyarázhatja, hogy bár az idén nyáron lezajlott Lázár–Seszták-csörte végén úgy tűnt, a rezsiharcban bő másfél éve támadóékként használt állami rezsicéget (ENKSZ Első Nemzeti Közműszolgáltató Zrt.) bedarálják, a fejlesztési miniszter végül nem így döntött.

Sesztáknak szeptember 15-ig stratégiát kellett Orbán elé tárnia. Ebben valószínűleg erőteljesen támaszkodni tudott a Lázár Jánossal szemben eddig is mögötte álló MVM-re, így nem is olyan meglepő, hogy az ENKSZ bedarálása helyett annak élére egy dörzsölt, sokat látott szakmabelit ültetett – az MVM vezetéséből. Az állami rezsicég élére kinevezett Kóbor Györgynek pedig az lehet a legfőbb feladata, hogy a gyakorlatban is megtalálja az utat a rezsicsökkentés 2.0 végrehajtásához. Mert ahogyan az a fentiekből az következik: az eddigi önkéntes és proaktív energiahivatali támogatásra már nemigen számíthat.