A helyi statisztikai hivatal adatai szerint Azerbajdzsán éves gázszükséglete nagyjából 12 milliárd köbméter. Tavaly 1,4 milliárd köbméteres hiány alakult ki, amit részben importtal próbáltak kiváltani, részben pedig igyekeztek földgázról fűtőolajra átállítani egyes energetikai létesítményeket. 

Az azeri állami olajvállalat, a Socar tavaly év végén közölte, hogy elkezdett földgázt importálni Iránból. Baku napi 2-4 millió, 2016 egészében 286 millió köbméter gázt vásárolt Irántól. 

A Reuters pénteken két ágazati forrásból származó értesülésre hivatkozva azt írta, hogy valójában Türkmenisztánból érkezett a földgáz az azeriek számára kedvezőbb áron, de a szállítások leálltak az Irán és Türkmenisztán közötti árviták miatt. Az esetleges orosz exportról folyó tárgyalások ugyancsak az árak kérdésén akadtak el. 

Azerbajdzsán birtokolja a világ egyik legnagyobb gázmezőjét, a Kaszpi-tengerben fekvő Sah Deniz lelőhelyet, ahol a kitermelés második szakaszában, 2020-tól kezdve évente már 16 milliárd köbméter földgázt hoznának fel a földfelszínre. Azerbajdzsán azonban előre eladta a földgázt, amely túlnyomórészt az orosz földgáztól való függőség enyhítésére törekvő nyugat-európai országokba kerül. 

Azeri tisztségviselők azt remélik, hogy más azeri gázmezőkön – Umiz, Bulla Deniz és Abseron – a tervezettnek megfelelően emelkedni fog a kitermelés, és ennek köszönhetően időben elejét tudják venni a hiány kialakulásának. Arra azonban még szakértők sem vállalkoztak, hogy megbecsüljék, mekkora hiány várható földgázból az idén. 

A kérdés nagy dilemmát jelent az országot 2003 óta vaskézzel irányító Ilham Aliyev elnöknek, akinek a világpiaci olajárak csökkenése miatt a helyi fizetőeszköz, a manat árfolyamának meredek romlásával is szembe kell néznie, ráadásul egyensúlyoznia kell a Nyugat és Oroszország között. A manat értéke történelmi mélypontra süllyedt február 1-jén, amikor 1 dollárért 1,92 manatot adtak, azaz 2015 vége óta felére csökkent az azeri pénz értéke.