A napelemes rendszerek elterjedése nagy mértékben javítja az életminőséget. A már-már tankönyvi megállapítás szerint azon túl, hogy képes lehet valóban megszüntetni a háztartások rezsiköltségét, védi a környezetet a felesleges széndioxid kibocsátástól és a még több fosszilis energia felhasználásától. A zöldenergiát támogató, környezetvédős-aktivistás tudatosság mellé azonban odakívánkozik ma már az is, hogy a háztartási napenergia-hasznosítás fokozatos térnyerése átalakítja a fogyasztói szokásokat is. Mégpedig úgy, hogy a háztartások ennek köszönhetően – illetve: erre támaszkodva - egyre inkább villamos energia alapúvá alakítják át a háztartásokat. Egy-egy jól átgondolt napelemes rendszerrel ma már teljes egészében meg lehet takarítani a világítási mellett a fűtési költségeket is, bármit is hangoztattak korábban egyes kormányzati potentátok.

A pályázati támogatással épített napelemes rendszerek mérete a telepítést végző cégek elmondása szerint ugyan a leggyakrabban megmarad a 2,5-4 kW teljesítményméretnél, de az önerős beruházások jelentős része ennél nagyobb potenciált telepít. Azzal együtt is, hogy a tapasztalatok szerint még mindig inkább befektetésnek tekintik a napelemes rendszereket, mint az ingatlan természetes velejárójának. Az sem véletlen, hanem a tudatos technológiai jövőbelátás számlájára írható, hogy a jelenlegi rendszereket eleve a könnyen bővíthetőségre is paraméterezték: a legtöbb központi egységet valójában sokkal nagyobb maximális rendszerméret kiszolgálására (max. 12-15 kW) kalibrálták.

Ami a kínálati oldalt illeti: a legnagyobb változás a piacon, hogy az áramszolgáltatók maguk is elkezdték értékesíteni, és szolgáltatásként árulni a napelemes rendszereket. Jól lehet, a piaci részesedésük ma még nem számottevő, de működik a dolog annyira, hogy a cégek alkalmazkodni akarjanak az új rendszerhez. A szolgáltatók ráadásul egyre inkább ráéreznek arra is, hogy az üzemméretüknél fogva versenyképes áron tudnak megjelenni a napelemes rendszerek alkatrész beszerzőjeként is, és külsős vállalkozókat foglalkoztatva a kivitelezésben, közvetítői feladatot is képesek ellátni. A megjelenésük jól jött az egész ágazatnak, mivel így jóval nagyobb figyelem irányul a szakmára.

Túry Gergely

Az egyre népszerűbb és egyre hétköznapibb saját termelésű villamos energia terjedését  a törvény is segíti. Na nem a magyar kormány által, hanem az az Európai Unióban elfogadott, és így hazánkra is érvényes jogszabály – ez a 2010/31/EU direktva -, mely kimondja, hogy 2020-tól a tagországokban csak közel nulla energiafogyasztású épületekre adható ki építési engedély. Noha erről Magyarországon még nem zajlik érdemben sem szakmai, sem társadalmi diskurzus, ez csupán néhány év múlva az energiahatékonyság mellett a lakóház által megtermelt energia (napenergia, illetve geotermikus energia) kiemelt fontosságúvá válását is jelenti. A következő évtizedtől a lakásépítés a jelenleginél is nagyobb beruházási költségeket, de a passzív házak térnyerését is előidézi majd.

Ami a háztartási méretű napenergia rendszerek terjedését illeti: nem állunk túl jól azzal együtt sem, hogy 2030-ig szóló grandiózus tervei vannak a kormánynak az energetikára. A konkrét szabályozás ugyan nem csak akadályozó, hanem támogató tételeket is tartalmaz, de az egyenlet egyelőre nem áll össze. Noha az Európai Unióban a legmagasabbnak számító magyar áfakulcs nem csak a napelemekre, hanem jószerével mindenre érvényes, a solar rendszereket sújtó különadóval (a szintén világrekordernek számító környezetvédelmi termékdíj kivetésével), valamint az idén tavasszal bevezetett teljesítménydíjas (büntető)rendszerrel kiegészülve sokkal nagyobb ellenállást fejt ki a rendszer fejlődése ellenében, mint az az ugyancsak páratlan elszámolási rendszer, mely lehetővé teszi, hogy aki a háza tetején napelemmel áramot termel, az ingyenesen tárolhassa a felesleges energiamennyiségét a hálózati szolgáltató rendszerében. Sőt: azt 1 naptári éven belül a szolgáltató köteles vissza is adni, amikor azt a termelő saját rendszere igényli. Ráadásul ennek is megvan a maga árnyoldala hosszabb távon: az ingyenes energiatárolás és a szaldó-elszámolás lehetősége az akkumulátoros és a földhőszivattyús energiatárolási rendszerek elterjedését, fejlődését és így gyakorlatilag az áresésének lehetőségét is hátráltatja. Ennek hosszabb távon szinte biztosan meglesz a maga böjtje, hiszen az áramszolgáltatók energiatárolási képességei végesek, a fejlődési irány pedig egyre inkább az otthoni energiatárolási megoldások felé mutat. Annál is inkább, mert így az áram szállítási költsége is megspórolható.

*