Nagy meglepetést keltett, amikor kiderült, hogy Kim Dzson Un diktatúrájával is üzletelnek magyarok. Mégpedig valakik 4,4 millió forint értékben adnak el élő emlősállatokat Észak-Koreának, valószínűleg gyógyszerkísérletekhez. Ezen kívül 2,6 millió forintért terápiás vagy megelőzési célú gyógyszereket is kapnak tőlünk. Az talán annál meglepőbb, hogy a kereskedelmi mérlegünk negatív Kim Dzsong Un országával, amely 24,5 millió forintért ad el a magyaroknak szulfonamidokat, amelyeket bakteriális fertőzések kezelésére használnak.

Mindez valószínűleg soha nem tűnt volna fel senkinek, ha Donald Trump amerikai elnök nem közli, megszakítja a kapcsolatot minden olyan országgal, amely kereskedelmet folytat Észak-Koreával. A Külgazdasági és Külügyminisztérium gyorsan reagált: ha az amerikaiaknak ez fontos, leállítják a kereskedelmet,

de nem hisszük, hogy a mi hétmillió forintos exportunkon múlik a rezsim fennmaradása.

Más diktatúrák fennmaradása sem a magyar exporton múlik, ám nem nagy túlzás azt mondani, hogy szinte mindegyikkel üzletelünk. A KSH adatai szerint egyetlen állam van, a csendes-óceániai Tuvalu, ahonnan 2010 óta nem érkezett áru Magyarországra, és nem is vittek oda semmit a hazánkban működő cégek.

Arra is sokan felkapták a fejüket, amikor az EU külügyminiszterei közül elsőként Szijjártó Péter kezet fogott a Fülöp-szigetek gyilkosságokkal büszkélkedő elnökével, Rodrigo Dutertével. Erre sem nehéz magyarázatot találni: a 103 millió lakosú ország valóban nagy piacot jelenthet. Négy éve még az akkori külügyminiszter, Martonyi János is tárgyalt Manilában, hogy a húspiacot nyissák meg a magyar termékek előtt – csakhogy akkor még nem volt diktatúra ott.

Szijjártó Péter és Rodrigo Duterte találkozója a Fülöp-szigeteken

MTI / KKM

A mostani magyar külgazdasági és külpolitikai tárcát pedig ez nem zavarja. „Együttműködni jöttünk, nem beavatkozni” – mondta Szijjártó, aki szerint nem a magyarok dolga kommentálni a Fülöp-szigetek belpolitikáját (vagyis például az utcai erőszakot, a drogdílerekre és az annak hitt emberekre kiadott kilövési engedélyt). Az együttműködés annyit jelentett: három magyar cég megkapta az engedélyt, hogy húst exportáljon, az Eximbank pedig 510 millió eurós hitelkeretet nyitott, hogy a két ország cégeinek együttműködését támogassa.

Nem sokkal később aztán egy fülöp-szigeteki államtitkár Budapesten járt, és azzal büszkélkedett: Szijjártó 6 milliárd forintot ajánlott fel a Manila-öböl és a Laguna-tó megtisztítására – előbbiről azt mondta az elnök, hogy az ottani halak majd meghíznak, mert oda fogja bevágni az összes bűnözőt. A KKM aztán pontosított: mindez nem friss pénzből, hanem a már meglévő Eximbank-hitelkeretből történne.

A magyar diplomácia nem sokkal a Fidesz 2010-es hatalomra kerülése után indított offenzívát, hivatalosan a keleti nyitásnak nevezett stratégia keretében. Ekkor vettük fel a kapcsolatot tucatnyi egzotikus, többségében óceániai országgal, amelyek nagy része értékelhetetlen a magyar üzletemberek számára. Már akkor is sokan arról beszéltek, hogy a cél annyi volt, nyerjék el 2011-ben ezeknek az államoknak a szavazatát, amikor az ENSZ Biztonsági Tanácsába választottak tagokat – tény, hogy miután buktuk a szavazást, már csökkenő lendülettel keresett a magyar külügy új partnereket.

Nagyítóval kell viszont keresni, mit üzleteltek a magyarok az ottaniakkal, ráadásul a nagyságrendeket elnézve feltételezhető, hogy a kormányoknak mindehhez sok közük nem volt. A Fidzsi-szigetekre el tudtak adni magyar hűtőket, Szamoától valaki bútorokat vásárolt, Palaunak 27, Niuénak 5, a Salamon-szigeteknek 9 millió forintért lehetett magyar árukat eladni, de a legtöbb miniállammal az évi egymillió forintot sem érte el a kereskedelmünk.

Ázsia diktatúráit újabban szívesen udvarolják körül a magyar politikusok, és ezzel a magyar cégek is jól járnak: Szijjártó Péter a vállalatok nagy türkmenisztáni lehetőségeiről beszélt, Orbán Viktor elmondta, hogy magyarként otthon érzi magát Kazahsztánban, és persze Azerbajdzsánnal is jó kapcsolatot ápol a kormány. Persze ez nem hungarikum, a nyugati politikusok sem mindig finnyásak az emberi jogokra, ha az ázsiai piacokról van szó.

A három ország közül egyedül Kazahsztán árui kellenek a magyaroknak (évi 10-20 milliárdos a forgalom), de sokkal fontosabb szempont, hogy az ottani piacokat megnyissák a magyar cégek előtt. A mostani barátkozásból sok haszon azért nem származott, egyetlen igazán látványos kiugrást találunk a számokban, amikor tavaly egyetlen év alatt kétszázszorosára nőtt az ide hozott azeri áruk összértéke. Persze miután kiderült, hogy az azeriek miképp próbálják kilóra megvenni az európai politikusok és üzletemberek jóindulatát, hozzá kell tennünk: mindez csak az, ami a hivatalos adatokban megjelenik.

Orbán Viktor és Ilham Alijev

MTI

Nem kísérték ennyire szép szavak azt, amikor idén a kormány Iránnal állapodott meg: szinte teljesen megpróbálták eldugni a hírek között, hogy összesen 26 milliárd forinttal támogatjuk Irán atomprogramját. Ekkora hitelszerződést ajánlott fel Semjén Zsolt az irániaknak idén, és arról is megállapodtak, hogy a két ország közösen kis atomreaktorokat épít, amelyeket Afrikában és Ázsiában adnának el.