"Dögöljön meg a szomszéd lova is!" - hiába újították fel a soproni stadiont, a klub tönkrement
Sopronban ismét csődbe ment egy focicsapat, ezúttal a Soproni Vasutas. Patinás, 97 éves klubról van szó, játékosai még az Aranycsapat ellen is küzdöttek. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan fordulhat az elő, hogy miközben az állam százmilliárdokat költ focira, Sopronban a fizetésekre sem futja.
Elsőre talán hihetetlennek tűnhet, az mfor.hu nemrégiben mégis eljátszott a gondolattal: mennyi ideig élnének túl a magyarországi fociklubok, ha egyszer csak minden állami forrásuk elapadna. Az eredmény megdöbbentő: az NB I-es csapatok csaknem fele, 12-ből 5 lényegében azonnal lehúzhatná a rolót, 3 hónapig sem bírná kapcsolati tőke és mesterségesen táplált bevétel nélkül.
Ami a cikkben pusztán egy gondolatkísérlet, Sopronban maga a valóság: csődbe ment ugyanis az NB II-es futballklub, a Soproni VSE, a szezon kellős közepén elfogyott a pénze. A csapatot működtető kft. több havi bérrel tartozik a játékosoknak és az edzőknek. A focisták – a hírek szerint – még sztrájkoltak is az egyik edzésen.
Élt majdnem 100 évet
A Soproni Vasutas Sportegylet labdarúgó szakosztálya 1921-ben alakult, a játékosok a ’30-as évektől kezdve már a nemzeti bajnokságban szerepeltek, hol a második, hol a harmadik osztályban. A legjobb eredményt 2000-ben érték el: negyedikek lettek. A csőd előtt 20 pontot szereztek, ezzel az utolsók lettek az NB II-ben. Ha lenne pénz, egy osztállyal lejjebb folytathatnák. De nincs.
A városban járva azt hallani, hogy a futballklubot működtető gazdasági társaság 140 millió forintos kintlévőséget hagyott hátra. Hogy ez valóban így van-e, nem tudni. Kerestük a kft. ügyvezetőjét és elnökét, egyikük sem válaszolt kérdéseinkre. Előbbi, Pöltz Róbert azzal utasította el megkeresésünket, hogy nem ő az illetékes. Az elnök az a Skála János, aki előbb a GYSEV stratégiai igazgatója volt, majd 2012-ében Dávid Ilona lemondása után a cég vezérigazgató-helyettese lett, ő felelt a gazdálkodásért. Tőle is szerettük volna megkérdezni, hogy mi vezetett a csődhöz. Hogyan lehet az, hogy míg az egyik klubhoz ömlenek az állami milliók – még ha szponzorpénzeknek vagy TAO-támogatásoknak tűnnek is -, addig a másiknál a fizetésekre sincs pénz? Skála János először azt ígérte, válaszol, majd nem vette fel többé a telefonját.
Hová lett a pénz?
A kft. a csődöt egy közleményben jelentette be. Ebben idézték az SVSE elnökét is, aki rendkívül sajnálatosnak tartotta a helyzetet, úgy nyilatkozott, „mindent megpróbáltunk annak érdekében, hogy egy tőkeerős szponzor bevonásával biztosítsuk az NB II-es csapatot működtető kft. finanszírozását. Ez egyelőre nem sikerült, ennek ellenére a bérek rendezését elsődlegesnek tekintjük, ezért hoztuk meg a szükséges intézkedéseket. Természetesen az új helyzetben is vizsgáljuk annak lehetőségét, hogy a minőségi labdarúgás megmaradjon Sopronban”. A kft.-nek vagyona nincs, behajtani rajta semmit sem lehet. A játékosok elmaradt fizetésüket a Bérgarancia Alaptól kapják majd meg. Kérdés, hogy mikor és mennyit.
A klubot működtető cég árbevétele
- 2015-ben 139 millió forint,
- 2016-ban 340 millió forint,
- 2017-ben 247 millió forint volt.
A soproniak szerint addig ment jól a csapatnak, amíg a GYSEV volt a főszponzora. Csakhogy a vállalat 2015 nyarán kivonult az SVSE-ből. Skála János akkor a Kisalföldnek úgy nyilatkozott, hogy az MLSZ-szel kötött támogatási megállapodás alapján az anyagi háttér biztosítottnak tűnik, az NB II-es szereplés nincs veszélyben. Az MLSZ sportfejlesztési programjában a Soproni Vasutas Kft. valamivel több, mint 47 millió forintot kapott.
Hiába a támogatás, a klub működését nem igazították a csökkenő bevételhez: a bérköltség 2016-ban 250, 2017-ben 244 millió forint volt, miközben 93 millióval kevesebb pénz folyt be a kasszába. Ennek ellenére nemhogy a kiadásokat nem fogták vissza, újabb embereket vettek fel: a kft. létszáma 30-ról 33-ra nőtt. Tavaly a 244 milliós bérköltségből 172 milliót a játékosok bére tett ki.
Nem értem
– reagált a csapat utolsó vezetőedzője, Bekő Balázs. Ő egyike volt azoknak, akiket annak ellenére szerződtettek a csapathoz, hogy az adósság már egyre nőtt. A hvg.hu-nak azt mondta, „lehetnek problémák, de azt, hogy egy klub idáig juthat, senki sem gondolta volna”. Őt nagy ívű tervekkel hívták Sopronba, szerinte minden jel arra utalt, hogy „van pénz, paripa, fegyver”. 2019 júniusáig szólt a szerződése, amelyet azóta már felbontott. Úgy látja, játékosai nem kaptak kiugróan magas fizetést, 300 és 700 ezer forint között kerestek havonta. Ezen felül 30 ezer forint prémium járt mindenkinek attól függően, hogy hány pontot szereztek egy meccsen. A tréner, aki korábban a Kecskemét és a Diósgyőr vezetőedzője is volt, úgy emlékezett, már februárban az a hír járta a városban, hogy elfogyott a pénz. Márciustól nem is kaptak fizetést. A szakmai igazgató kis is fakadt a Nemzeti Sportnak: „néhány játékosomnak lassan nincs hol laknia, és nem túlzás, hogy már-már éheznek”. Majd azt is közölte. „minden törvényes eszközzel élek, hogy nehéz helyzetbe hozzam azokat, akik felelősek a kialakult helyzetért. Dögöljön meg a szomszéd lova (sic!) is! És ez nem fenyegetés. Ha valaki az életemmel szórakozhat, megtehetem én is az övével”.
Bánfalvi Zsolt pályaedzőként segítette Bekő Balázs munkáját. Ő a hvg.hu-nak azt mondta, szerinte soha sem fog kiderülni, valójában mi is történt. Noha gazdasági ügyekbe nem láttak bele, szerinte 50-60 milliós önkormányzati gyorssegélyből rendezni lehetett volna a fizetéseket.
Nem éltünk át még ilyet. Egészen döbbenetes. 2018-ban, Magyarországon csődbe megy egy focicsapat
– hüledezett. Nemcsak az edzők, állítólag a kft. vezetői is mindvégig abban bíztak, hogy az önkormányzat majd segít: ad pénzt vagy segít szponzort találni. Egyikből sem lett semmi. Kerestük az önkormányzatot, azt a választ kaptuk, hogy nem szeretnének élni a felkínált interjú lehetőségével. Tény: a város 2015-ben 68 millió forintot, 2016-ban és 2017-ben 25 milliót adott a Soproni Vasutas Kft.-nek. Erre a továbbiakban is hajlandó lett volna, ha az SVSE vezetői rendezik az adósságokat. Csakhogy a határidő lejárt, és sem a Magyar Labdarúgó-szövetséghez, sem az önkormányzathoz nem érkezett meg az igazolás arról, hogy a klubnak egy fillér tartozása sincs. A majd’ százéves sportegylet megmentésére így esély sem maradt.
Kétszer ugyanabba a folyóba?
Tíz évvel ezelőtt kísértetiesen hasonlóan járt az FC Sopron is: miután a Matáv kiszállt a soproni labdarúgásból, a csapatot működtető társaság csődbe ment. A játékosok elhagyták a klubot, a csapattól megvonták a licencet. A városban máig úgy emlékeznek, ez volt Sopron sporttörténetének első fekete napja. Amikor pedig az SVSE is csődöt jelentett, az volt a második.
A szívem szakad meg
– sóhajt Sift Tivadar, aki 21 évig volt focistája, 15 évig pedig edzője a Soproni Vasutasnak. A kerítésbe kapaszkodva áll a pálya szélén, onnan néz sóvárogva befelé. „8. sor, 14 szék. Látja? Az ott az enyém” – mutatja. A stadiont 2013-ban felújították. Ez volt az a pálya, ahol befedték az egyik lelátót és alácsövezték a gyepet, hogy bírja az esőt. Ehhez képest a tető alatt megáztak a szurkolók, mert bevert az eső, a pályán meg kisebb tavak alakultak ki. A stadionra összesen 552 millió forint közpénzt költöttek el.
Létesítmény van, csak csapat nincs
– legyint szomorúan az idős férfi, akit a városban mindenki Tutu bácsiként ismer és szólít. 19 évesen, 1955-ben mutatkozott be a városi csapatban. Még az Aranycsapat ellen is játszott előkészületi meccset, máig emlékszik rá: „fél pályáig azt csinálhattunk, amit akartunk, utána viszont jött a szorítás. De még így is nagyszerű érzés volt, zúgott a lelátó”. Igaz ugyan, hogy 9:5-re kikaptak, de a vereségért kárpótolta, hogy 6 ezer néző volt kint. Erre talán azóta sem volt példa. Mielőtt az SVSE csődbe ment, és a csapat kipottyant az NB II-ből, jó, ha 300-an ültek a lelátón.
Régen városi érdek volt a foci, ma üzleti
– ezt már azok az öregfiúk mondják, akik valaha együtt játszottak a Soproni Vasutasban. Van köztük raktáros, műszerész, járműszerelő, sofőr és osztályvezető-helyettes – nemcsak csapat-, munkatársak is voltak a vasútnál. A barátság megmaradt, azóta is összejárnak. Most például azért ültek össze, hogy megtárgyalják, mi vezetett a csődhöz, és egyáltalán: lesz-e még valaha focicsapat Sopronban.
„Ha valaki csődbe visz egy céget, azt felelősségre kell vonni!” – kiabálja egyikük, mire a mellette ülő még hangosabban kontráz: „Mondj egy csapatot, ahol felelősségre vontak valakit!” Abban egyetértenek, hogy felelős a kft. vezetősége, felelősek a játékosok, mert nem játszottak szívvel-lélekkel a klubért, a városért, és felelős az önkormányzat is, mert nem dobott mentőövet, nem vállalta át a klub adósságát. „Többszörösen szomorú a történet” – bólogatnak. De szerintük még nincs minden veszve: a környékből, falusi labdarúgókból kellene új csapatot verbuválni. „Megérné nekik, játszhatnának egy stadionban, nem egy libalegelőn” – érvelnek, majd hozzáteszik, a játékosoknak pénzt nem adnának, „csak, ha lesznek eredmények”.
Szentül hiszik, hogy foci nélkül nem marad a város. „Ilyen nincs. Ha mégis, maradunk mi” – nevetik el kínjukban magukat, ők sem értik, hogyan fordulhat az elő 2018-ban, hogy az állami százmilliárdok dacára fizetésképtelenné váljon egy profi focicsapat. Sopronban sikerült.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
