Erről beszélt sajtóértekezletén Federica Mogherini asszony, az EU külügyi főképviselője New Yorkban, ahol épp most tartják az ENSZ közgyűlés ülésszakát. Jelen volt Mohammad Dzsavad Zarif iráni külügyminiszter is. Korábban Rohani iráni elnök elmondta: csakis akkor számíthat a külvilág arra, hogy Irán kitart az atomalku mellett, ha valamilyen formában kompenzálják az amerikai szankciók miatt. 2015-ben az atomalkut Iránnal hat nagyhatalom írta alá, ebből három az Európai Unió tagja: Franciaország, Németország és Nagy-Britannia. Most természetesen az ő diplomatáik is ott voltak New Yorkban – éppúgy, mint Oroszország és Kína képviselői. Vagyis valamennyi aláíró fél – kivéve persze az Egyesült Államokat.

Donald Trump idén májusban jelentette be, hogy kilépnek az iráni atomalkuból. Meglehetősen mondvacsinált érveket hozott fel emellett. Nem is nagyon titkolta: Izrael kérésére döntött így. Mégpedig elsősorban azért, mert arra számít, hogy az Egyesült Államokban élő csaknem hatmillió zsidó javarészt majd a republikánusokat támogatja azon a választáson, mely sorsdöntő lehet Donald Trump számára. Ha ugyanis a republikánusok elveszítik a többségüket a Kongresszusban Washingtonban, akkor megnő az esélye egy impeachmentnek, vagyis Trump elnököt jogi eszközökkel távolíthatják el a Fehér Házból. Ahol ő 2024-ig kívánna maradni.

November negyedikétől élnek a szankciók Iránnal szemben. Sok európai cég már úgy döntött: nekik Irán nem ér meg ekkora kockázatot. A Total olajóriás 1 milliárd dolláros üzletet függesztett fel, az európai autógyárak egymás után jelezték, hogy felhagynak az iráni próbálkozással. Iránt ez sem tölti el végtelen örömmel, de valójában az olaj számít, ami az ország bevételeinek meghatározó részét adja. A kínaiak már jelezték: az amerikai szankcióktól függetlenül folytatják az olajvásárlást. Ez persze összefügg azzal, hogy Donald Trump Kínát sem kíméli, a kereskedelmi háború minden korábbinál keményebben dúl. A szavak háborúja után itt a számháború. Trump Kína egész amerikai exportját büntetővámmal akarja sújtani. Lehet persze, hogy ez a lendület is csak a novemberi választásokig tart. Kína az iráni olaj legnagyobb vásárlója, de Irán Európára is számít. Ezért fontos az a kezdeményezés, melyet Federica Mogherini New Yorkban bejelentett.

Barterblokk a huszonegyedik században?

A deviza hiányában szenvedő kommunista államoknak volt kényszerűen kedvelt külkereskedelmi eszköze a barter, aminek az a lényege, hogy árut áruval cserélnek, mert a pénzt mellőzniük kell. Most pénz lenne, de a szankciók miatt ezt nem szabad bevallani. Így jött létre egy ravasz jogi konstrukció, mely mentesíti azokat az európai cégeket az amerikai szankciók hatása alól, melyek november 4. után is kereskednek Iránnal.

SPV a furcsa jogi konstrukció angol rövidítése (Special Purpose Vehicle). Mit szól Washington? Ez nyilván szándék kérdése. Malström asszony, az EU kereskedelmi biztosa, aki szintén ott kószál New Yorkban, úgy nyilatkozott a párizsi Le Monde-nak, hogy előzetes tapogatózás van, de érdemi tárgyalások egyelőre nem folynak Brüsszel és Washington között. Emlékszünk még Jean-Claude Juncker tűzoltó akciójára, mellyel sikerült elhárítani Trump egyik szankciós fenyegetését. Dehát a világkereskedelem két legnagyobb játékosa nem élhet így egymás mellett. Ezért Malström asszony New Yorkban tárgyal Japánnal és Kínával is. A WTO reformját fontolgatják. Van persze Brüsszelnek egy B-terve is: ez pedig a közös fellépés Amerikával Kína ellen a szellemi javak eltulajdonítása miatt. Minthogy a tárgyalások titkosak, és mindenki cinkelt kártyákkal játszik, ezért csak annyi biztos, amit most Mogherini asszony New Yorkban bejelentett: Az Európai Unió létrehozott egy barterblokkot az iráni kereskedelemre. Ez nyílt szervezet, vagyis bárki beléphet. Ha nem tart Amerikától, amelyet egy kiszámíthatatlan Donald Trump vezet.