Ausztriában és Németországban szervez toborzó börzéket az építési vállalkozók szakszövetsége, hogy enyhítsen az ágazatban tapasztalható munkaerőhiányon. Koji László, a szövetség elnöke a hvg.hu-nak azt mondta, egy-egy alkalommal 6-7 vállalkozás mutatkozik majd be. Az első ilyen találkozót július 13-án, Münchenben tartják. Már a cégeket is kiválasztották, nevüket egyelőre nem hozzák nyilvánosságra. Annyit lehet tudni róluk, hogy olyan közepes és nagyobb cégekről van szó, amelyek jó körülményeket, lakhatási és munkáltatói támogatást, képzést is tudnak ígérni a versenyképes fizetés mellett. Az első alkalommal bemutatkozók között van Heves és Zala megyei, kecskeméti és budapesti, tervezéssel és műszaki kivitelezéssel is foglalkozó társaság.

Nem véletlenül: mérnököket és építőipari szakmunkásokat szeretnének ugyanis elsősorban visszacsábítani Magyarországra. Olyanokról van szó, akik most valamelyik külföldi vállalatnál dolgoznak. A szövetség személyre szóló e-mailben keresi meg őket, a címlistát ehhez a főkonzulátusoktól, baráti társaságoktól, egyházi köröktől, magyar nyelvű iskoláktól kapták meg. A börzék néhány órásak lesznek, és arra számítanak, hogy legalább száz ember részt vesz majd rajtuk.

Arra a kérdésre, hogy mi lesz azokkal az építőipari cégekkel, amelyek nem tudják felvenni a nagyok kínálatával a versenyt, a munkaerőhiány azonban őket is sújtja, Koji László úgy válaszolt, gépesíteniük kell, és képezni azt a több tízezer embert, akiket az elmúlt három évben „az utcáról vettek fel”. Az elnök azt szeretné, ha ehhez az állam is adna támogatást.

Meg kell nézni a német építőipart, ahol csökkenő létszám mellett is hatékonyabban tudnak termelni, mint Magyarországon

– tette hozzá.

Képünk illusztráció

Fülöp Máté

Menni vagy maradni?

„Folyamatosan kajtatunk a szakiparosok után” – mondta a hvg.hu-nak Kárpáti József, nyíregyházi vállalkozó. Arra is akadt példa, hogy azért nem mert elvállalni egy munkát, mert nem volt, akivel dolgozzon. „Vannak kint sokan, jó lenne azok közül egyet-kettőt hazahozni” – tette hozzá.

Egy felmérés szerint a Németországban dolgozó magyarok fele havi 1800-2000 euróért csomagolna és jönne haza. A megkérdezettek 30 százaléka beérné a havi nettó 1600 euróval is, 13 százaléka pedig a nettó 1200-zal.

Hogy mennyi szakmunkás tűnt el a magyar piacról, nehéz megbecsülni. Tavaly tavasszal a Magyar Nemzeti Bank szakértői arra jutottak, hogy 30-40 ezer szakképzett építőmunkás hiányzik Magyarországról. Becslések szerint csak Németországban 10-12 ezer magyart foglalkoztatnak az építőiparban. Az építési vállalkozók szövetségének számításai szerint egy szakmunkás 1500-1600 eurót, átszámítva 450-500 ezer forintot kap kézhez havonta. Ha ennek a kétharmadát, vagyis legalább 300 ezer forintot lehetne keresni idehaza, és ehhez még béren kívüli juttatások, egyéb kedvezmények is jönnének, az már jó kiindulópont lenne a szövetség szerint.

A Pénzcentrumnak két, Németországban dolgozó fiatal mesélte el, miért döntöttek úgy, hogy mindent hátrahagyva külföldön próbálnak szerencsét. Azt mesélték, 1400 és 1700 euró között mozog a havi fizetésük, és eszük ágában sincs ismét Magyarországon dolgozni, külföldön ugyanis még megtakarításra is szert tudtak tenni.

Az egyik legnagyobb külföldi munkaközvetítő, az Euwork internetes oldalán azt írja,

az építőiparban dolgozni Magyarországon és Nyugat-Európában: ég és föld.

Valóban: találtunk olyan németországi hirdetést, amelyben óránként 14 eurót, napi 12 euró béren kívüli juttatást, ingyenes szállást, munkaruhát kínálnak a kőműveseknek, míg ugyanerre a munkára egy magyarországi cég 1500 forintot tud óránként fizetni. Mellé változatos munkát, barátságos légkört ígér, és azt, hogy bejelenti a dolgozót, aki akár kezdő is lehet.

Molnár Jánost nem ez fogta meg, amikor épületgépészként úgy döntött, négyévnyi németországi munka után inkább visszajön Magyarországra dolgozni. Külföldön vállalkozást is alapított, Stuttgartban, Münchenben voltak megrendelései, kapott megbízást a német katolikus egyháztól, a Boschtól és az Allianztól, cége mégis csődbe ment, neki pedig elege lett a vendégmunkás létből. „A fél életem utazással telt, 80 kilométerről jártam dolgozni, a panzióban, ahol laktam, 30 eurót kértek 1 ágyért 1 éjszakára, mégis ágyi poloskáktól hemzsegett. Öten laktunk egy szobában, közös volt a fürdő, a WC, a konyha, lehetetlen volt a normális élet” – emlékszik vissza. A fizetése havonta 1600 euró körül mozgott, ebből nagyjából 1000 eurója maradt, amiért „iszonyatos lakáskörülményeket kellett elviselni”. Azt mesélte, egy szakmunkás ma már Magyarországon is könnyedén megkeres 300 ezer forintot. Sokan mégis inkább külföldön maradnak, „nagy részük iszik, másként nem is tudná elviselni azt az életet. Sokan vannak, akik 60 év körüliek, ők itthon már nem kellenek senkinek, a halálukig kint maradnak, és több ezren küzdenek hiteltartozással, nekik is muszáj maradni”.

Képünk illusztráció

Túry Gergely

Fehéren-feketén

Azok az építőipari vállalkozók, akik – Molnár Jánoshoz hasonlóan szintén – Magyarországon dolgoznak, számíthatnak rá, hogy NAV-ellenőrök kopogtatnak az ajtajukon. Az adóhivatal egyik kiemelt területe ugyanis 2019-ben az építőipar, azzal a nem titkolt céllal, hogy az ágazat fehéredjen, ami visszacsábíthatja majd a külföldön dolgozókat. A Pénzügyminisztérium 2018-as vizsgálata szerint az építőiparban ellenőrzött munkavállalók felét, azaz minden második embert feketén foglalkoztatnak.

Fokozódik a munkaerő-piaci nyomás, lazul a fegyelem

– mondta a hvg.hu-nak Bajusz Dániel, a Vámosi-Nagy Ernst & Young ügyvédi iroda szakértője arra utalva, hogy az építőipari vállalkozók a nagy munkaerőhiány miatt is hajlamosabbak kibújni az adófizetés alól. „A kis- és közepes vállalkozásoknál fordul elő, hogy a munkásokat nem, vagy csak minimálbérre jelentik be” – erősítette meg. Szerinte, hogy ez egy ne így legyen, ebben az ágazatban is olyan eszközök kellenének, mint a kereskedelemben az online pénztárgép vagy a közúti fuvarozásnál az EKÁER. „Amíg ez nincs, marad a célzott ellenőrzés” – tette hozzá.

Idén különösen: a NAV ellenőrzési irányelvei között ott van a foglalkoztatásra rakódó adó- és járulékterhek behajtása. Az áfa mellett ezekből a közterhekből származnak a legjelentősebb bevételek, ezért kell a fokozott ellenőrzés.

Nem túl fényes kilátások

A kormány versenyképességi programjában, amelyet Varga Mihály és Palkovics László jegyez, szintén szó van az építőiparban tomboló munkaerőhiányról. Konkrét intézkedéseket ugyan nem írnak, a célkitűzések között szerepel „az ágazat szakember-ellátottságának biztosítása, munkaerőhiányának enyhítése”. Szerintük „van egészséges fejlődési potenciál az építőiparban, és a jelenlegi 4,7 százalék helyett 6 százalékot meghaladó részesedés nemzetgazdasági szintű hozzáadott érték előállításából reális célkitűzés. A legfőbb feladat a megrendelés-állomány és a kapacitások összehangolása, valamint az ágazat technológiai és menedzsment-képességeinek a fejlesztése, amellyel 10-40 százalékos termelékenységnövekedés érhető el”.

Fontosnak tartják még:

• az építőipar digitalizálását,
• az épületek energiahatékonyságának javítását,
• a pénzügyi ismeretek, a modern technológia oktatását,
• a technológiai fejlesztést.

Havi 450 ezer fix, miből?

Az építési vállalkozók szövetsége is letette az asztalra saját helyzetjelentését. Ebben az olvasható, hogy Magyarországon az építési beruházások finanszírozása erőteljesen uniósforrás-függő. 2020 után valószínűleg kevesebb EU-támogatás érkezik majd Magyarországra, ami „komoly gazdasági gondokat idézhet elő”. Noha a magyarországi építőipari vállalkozások már most sincsenek rózsás helyzetben: a dokumentum szerint

a vállalkozások meghatározó többségének pénzügyi tartaléka továbbra sincs, a likviditási helyzetük nem kielégítő. Ez különösen a mikro- és kisvállalkozásokra jellemző.

Az Építőipari Ágazati Párbeszéd Bizottsága mégis arra az eredményre jutott, hogy egy év alatt 13 százalékkal nőtt az építőipari óradíj. Ez a mutató most 3370 forint. A vállalkozóknak minimálisan ennyit kell kifizetniük ahhoz, hogy cégük jogszerűen működjön. A növekedés annak tudható be, hogy a bérminimum is emelkedett, akárcsak a szállásdíj, a biztosítás és a személyszállítás költsége. A legdrágább elem a dolgozók alapbére: ha a minimálisan szükséges garantált bérminimummal számolunk, óránként 1121 forintot ez tesz ki.

Képünk illusztráció

Máté Péter

A munkások azonban sokszor nem érik be ennyivel: Kárpáti József a hvg.hu-nak azt mondta, ha egy vállalkozó ma nem tudja kifizetni a munkásoknak a 20 ezer forintos napidíjat, magára marad, a brigád ugyanis továbbáll, és addig megy, amíg nem talál olyan beruházót, akinek van pénze. Ez pedig azt jelenti, hogy a nagyobb építőipari cégek, mint például a Market Építő Zrt. vagy a Mészáros-féle ZÁÉV talpon marad, míg a kis- és közepes vállalkozások szépen, csendben megszűnnek, így ritkítva meg a piacot.