Zárva van a fehér kapu a Borsodi Víz múcsonyi telephelyén. A portásfülkén tábla hirdeti, a „gépek beállítása miatt a bolt és az üzem bizonytalan ideig zárva tart. Megértésüket köszönjük.” Lassan két hónapja, hogy leállt az üzem, ekkor derült ki, rákkeltő anyag van a kútban, ahonnan a gyógyvizet nyerik. A Blikk írta meg először, hogy a PVC gyártásához használt vinil-kloridra bukkantak a kútban, ez egy olyan anyag, amelyet az Egészségügyi Világszervezet és az Európai Unió is az 1-es kategóriájú rákkeltő anyagok közé sorol.

Reviczky Zsolt

A telephely kezelője és üzemeltetője, a Brand Hungary Kft. október óta ásványvizet nem hozhat a felszínre, nem palackozhat és nem is adhat el – ezzel lényegében el is lehetetlenült. Kerestük Szalay Lászlót, a Borsodi Víz tulajdonosát, de nem akart nyilatkozni. Korábban úgy fogalmazott, hogy a megyében legendás híre volt a víz jótékony hatásának, a legnagyobb élelmiszerláncok tették a polcaikra. A bezárás rosszabbkor már nem is jöhetett volna, mert nemrégiben vett több tízmillió forintért új gyártósort. Ráadásul fejlesztési kölcsönt is kapott, ezt annak ellenére is törlesztenie kell, hogy az üzemben nincs termelés. Állítja, minden előírást betartottak, cége a szennyezésért nem felelős.

Így kezdődött

Ömlött be a szódavíz

– idézte fel Kollár Dezső nyugdíjas aknász azt a pillanatot, amikor a múcsonyi szénbányában felfedezték a gyógyvízet. Az idős férfi azt mesélte, megkóstolták, „pezsgett az ember szájában, rákaptunk, egyre többen hordtuk haza az ásványvizet”.

A geológusok 1958-ban erősítették meg, hogy nagy ásványi anyag koncentrációjú természetes szénsavas vízbázisról van szó. A vizet megvizsgálva arra jutottak, hogy kalciumot és magnéziumot tartalmaz, fogyasztásra alkalmas.

Másnaposságra is kifogástalan volt,

nem beszélve arról, hogy a gyomornak is jót tett, mesélte az idős bányász. Úgy emlékezett, a víz mélyről, olyan nagy erővel jött, hogy hiába próbálták szabályozni, mindent áttört. Gyárat is építettek rá előbb a bánya területén belül, majd azon kívül. Állítólag akkor romlott el minden.

Kollár Dezső

Reviczky Zsolt

Hegedűs Géza ott volt, amikor a második kutat fúrták, szerinte „nem volt olyan tökéletes, nem volt olyan dús”, mint amikor a szénfalból jött ki.

Amikor bent feltört, az volt az igazi

– bizonygatta, azt mesélve, hogy egy idő után a vizet – amely hurutos megbetegedéstől kezdve a sóháztartás helyreállításáig sok mindenre jó volt – dúsítani kellett, „kellemetlen szaga volt, szennyezett lehetett”.

Szennyezett a terület

A palackozóüzem tulajdonosa igazságügyi szakértőt is megbízott, hogy kiderüljön, mi történhetett, honnan kerülhet szennyeződés a Borsodi Víz kútjába.

Nem volt egy szokványos feladat

– mesélte Németh Csaba hidro- és mérnökgeológus, aki már 1986 óta vizsgálódik a területen. Az első tanulmány 1986-87-ben készült a talajvíz szennyezettségéről a területen, ez azonban még kizárólag csak a nehézfémekre koncentrált, a halogénezett szénhidrogének, így például a vinil-klorid koncentrációját nem vizsgálták. Most a halogénezett szénhidrogénekre is kiterjedő részletesebb adatgyűjtést végzett és meglepő eredményt kapott: a régióban található figyelőkutak jórészében ki lehetett mutatni a halogénezett szénhidrogéneket kisebb-nagyobb koncentrációban. Szerinte a hatóság is tud arról, hogy

itt valamilyen szennyeződés lehet,

a figyelőkutakat ugyanis kimondottan hatósági ellenőrzésre építették, a közelben lévő BorsodChem ezeket rendszeresen ellenőrzi, az eredményeket pedig továbbítja a hatóságokhoz.

Németh Csaba

Reviczky Zsolt

Kiderült, hogy a szennyeződés abból a hetvenes években épült sóstórendszerből jutott be a talajvízbe, amit a sós szennyvizek tárolására építettek. „Nyomatták ki a gyárból a magas sótartalmú szennyvizet, és úgy gondolták nem kell vele foglalkozni, mert a víz beszivárgott a talajvízbe” – mondta a szakértő, akinek arra is választ kellett adnia, a talajvízből hogyan kerülhetett a rétegvízbe a szennyeződés: "a mélyművelésés szénbányászathoz intenzív víztelenítés kellett. A bányatérségekből nagy teljesítményű szivattyúk emelték felszínre a vizet. Amikor a széntelepeket lefejtették, szóba sem került, hogy a kiemelt vízben bármilyen szennyező anyag is lehetne, és nem is foglalkoztak vele.” Az 1986-os vizsgálatok során azonban feltűnt, hogy a Borsodi Víz feltárása helyének térségében nem tudtak a talajvízből mintát venni, mert nem volt talajvíz.

Olyan mértékű volt a bánya talajvíz-elszívó hatása, hogy a talajvízre telepített kutak kiszáradtak

– hangsúlyozta, hozzátéve, addig nem volt semmi probléma, amíg fel nem hagytak a környéken a szénbányászattal,

a szennyezett talajvíz lekerült a bánya térségeibe és érintkezett a Borsodi Víz tároló rétegével. 

Jelentés is készült

Megszereztük a jelentést, amelyet Németh Csaba most készített és küldött el az érintetteknek. Ebben az szerepel, hogy

• „a kút vize környezetvédelmi szempontból szennyezett”,
• „a kiemelt víz már nem lehet ásványvíz, mivel antropogén eredetű szennyeződést tartalmaz, nem elégíti ki az ásványvízzel kapcsolatos követelményeket”,
• a talajvíz hosszú évek óta szennyezett különböző sókkal, klórszármazékokkal és klórozott alifás szénhidrogénekkel.

Ami a tulajdonost illeti, vele kapcsolatban a szakértő megjegyzi, a

Brand Hungary Ásványvíztermelő és Forgalmazó Kft.-t jelentős kár érte. Elveszett egy ásványvízmárka, így a Brand Kft.-t ért kár nemcsak egyszerűen anyagi, hanem erkölcsi is. A Brand Kft. nem tudja kiszolgálni vásárlóit, nem tudja szállítani az előre lekötött mennyiségeket. A Borsodi Víz márkanevű ásványvizet ki kell húzni az ásványvizek listájáról. Nem látok esélyt arra, hogy az ásványvizet adó réteget úgy meg lehetne tisztítani, hogy az ásványvíz feltételeknek megfelelő tiszta, antropogén hatásoktól mentes vizet lehessen belőle termelni.

Németh Csaba szerint egyértelműen feltételezhető, hogy a mostani Blikk által is megírt szennyezésért a BorsodChem üzeme a felelős, mert a környéken egyedül itt állítanak elő vinil-kloridot. „Ez egy olyan fajta vegyület, amely a természetben nem fordul elő, az ember állítja elő a PVC-gyártás során” – emelte ki.

BorsodChem

Szennyeződés van, felelős nincs

Ezt az álláspontot a BorsodChem vitatja. Állítólag ők is megbíztak egy szakértőt. Az ő véleményét azonban senki sem ismeri. A kazincbarcikai céget 2011-ben vette meg a kínai Wanhua, amelyről a G7.hu azt írta, már a tranzakció előtt is meghatározó szereplője volt a globális műanyagiparnak. A vállalat a lappal közölte: csak tavaly 83 millió eurót költöttek fejlesztésekre, és ez a jövőben még tovább nőhet. Az sem kizárt, hogy új termék gyártásába is belekezd a BorsodChem.

Kerestük a vállalatot, amely közleményt küldött szerkesztőségünknek. Ebben azt írták, a szennyeződésről a kút üzemeltetőjétől értesültek, az általuk felkért szakértő véleménye egyértelműen cáfolja a kárigénnyel fellépő Brand Hungary Ásványvíz-forgalmazó Kft. állításait, és a szennyeződést a cég működésétől független okra vezeti vissza. A vállalat állítja, tevékenysége és a szennyeződés között nincs összefüggés, „ezért értelemszerűen semmiféle teendője a szennyezés megszüntetése érdekében nem lehet”.

Itt bármikor előbukkanhatnak a rég múlt idők mocskai

– mondta a hvg.hu-nak F. Nagy Zsuzsanna egy helyi civil szervezet, a Zöld Kapcsolat Egyesület elnöke. A miskolci környezetvédő szervezetek a Zöld Akció, az Ökológiai Intézet voltak azok, melyek már a rendszerváltást követően a higany- és az azbesztügyet is kirobbantották Borsodban. Ezt most sem szabad feledni, hangsúlyozza a civil aktivista, hiszen a megye környezetkárosítással terhelt ipari területek, és az "eltűnt" 350 tonna higany például jelenleg is kockáztatja a felszín alatti vízkészletet. 

F. Nagy Zsuzsa

Reviczky Zsolt

A Sajó-völgy a levegőminőség szempontjából is az ország egyik legszennyezettebb területe

– emelte ki. Így munkatársaival különösebben már meg sem lepődtek, amikor a Borsodi Vízben is találtak vinil-koridot. „A józan ész alapján mindenki tudja, hogy ha nem megfelelő az ipari zagytározók szigetelő aljzata (amiből tucatnyi található a völgyben), akkor a szennyeződés átszivároghat a talajvízbe, innen pedig netán az ivóvíz-bázisba is” – tette hozzá. Szerinte nem lehet kizárni, hogy további ivóvízkivételi kutak is veszélyeztetettek.  

Sok kis bombán ülnek a helyiek

– utalt arra, hogy csaknem 200 ezer ember lakóhelye ez a térség, ahol például a fűtési időszakban nem lehet folyamatosan tiszta levegőhöz jutni, és az említett „örökségek” miatt a vízminőségvédelem biztosításához is sokkal nagyobb erőfeszítések kellenek. Szerinte gond az is, hogy a helyiek nem jutnak a környezetükkel kapcsolatos aktuális és lokális adatokhoz, információkhoz. „Megnyugtató jövőkép kellene”, és hogy legyen a környezetminőség javításáért felelős térségi szervezet, hiszen az önkormányzatoknak és a hatóságoknak sincs erre jelenleg erőforrása. Szerinte a Sajó-völgyben a földrajzi adottságok miatt a múltbéli és a jelenlegi ipari fejlesztések környezeti kockázata jelentősebb, mint az ország más területein. „Nemcsak az elővigyázatosság elvét, hanem a megelőzés és a szennyező fizet elvét is jobban érvényesíteni kellene az itteni gazdasági társaságokkal szemben, mint máshol. Ha az egykori cégeket jogutódként viszik tovább, akkor az évtizedes okozott károkat következetesen fel kell számoltatni velük, de legalábbis mindent meg kellene tenni, hogy  a völgyben örökségként hagyott bombák ne élesedjenek és robbanjanak” – mondta, hozzátéve, hogy ha csak azt vesszük, ezek a cégek mennyire sikeresek a gazdasági életben, a  tőzsdén, éves gazdasági eredményükből az eddigiekhez képest jelentősebb összeget is fordíthatnának a környezetminőség javítására, a károk megelőzésére, az emberek életminőségének javítására, netán kártérítésre.