„Az egyik emberem odajött hozzám, és azt mondta: Elnök úr, megpróbálták elkapni Oroszországgal, de az nem igazán működött. Nem jártak sikerrel. Aztán az alkotmányos felelősségre vonás volt a kacsa. Ez pedig most az új kacsájuk” – mondta Donald Trump amerikai elnök február végén a koronavírusra utalva.

A világ első számú hatalmának vezetője sokáig azt hangoztatta, hogy a koronavírus-válság csak a politikai ellenfeleinek, a demokratáknak a hoaxa. Ennek megfelelően sokáig késlekedett is a megfelelő lépések meghozatalával, lényegében csak a határokat zárta le a kínaiak előtt – ám ekkora már az USA-ban volt a kórokozó, így ez a lépés önmagában szinte semmit sem ért. „Jól vagyunk. Az országunk is jól van” – vonta le mindenesetre akkor a következtetéseket Trump.

KYLE MAZZA / ANADOLU AGENCY

Aztán egyszercsak minden elromlott

Persze kérdés, hogy időben meghozott döntésekkel – pl. a kijárási korlátozás korábbi bevezetésével – mennyire lehetett volna visszafogni a vírus okozta károkat, ám mivel az amerikai kormányzat sokáig szinte egyáltalán nem lépett a tettek mezejére, igen rövid időn belül az USA lett az egyik, ha nem a legkomolyabb gócpont a világban.

És mindez persze a gazdaságban is nyomott hagyott: az első hónap végére a teljes amerikai lakosság 8 százaléka (26 millió fő) vált munkanélkülivé, tíz hét elteltével pedig ott tartunk, hogy immár 41 millióan vesztették el a munkájukat.

A helyzet sokáig olyan rossz volt, hogy több államban egyszerűen összeomlott az álláskeresőket segítő rendszer.

És ezek csak a hivatalos adatok: mivel az egyéni vállalkozók nem kaphatnak munkanélküli ellátást, ezért ők nem jelennek meg a rendszerben, ahogy a részmunkaidősök egy része sem. Másrészt, mivel sok helyütt összeomlott munkaügyi központok regisztráló rendszere, ezért – és persze a kijárási korlátozások miatt is – sokan lehettek, akik el sem jutottak addig, hogy beadják a kérelmüket a munkanélküli segélyre.

MTI / EPA / Justin Lane

Áthidalhatatlan probléma

Az persze bármely ország számára már önmagában probléma, ha a felnőtt lakosság ilyen nagy aránya veszíti el a munkahelyét, az Egyesült Államokban azonban hatványozódnak a gondok. Hogy miért? Az ottani lakosság jelentős része csak akkor reménykedhet egészségügyi ellátásban, ha van munkahelye, vagy esetleg máshonnan elő tudja kaparni a nem túl olcsó biztosításra a pénzt.

Mindez azt jelenti, hogy több tízmillió amerikainak nincs egészségbiztosítása, további tízmilliók pedig csak a minimális ellátást tudják kifizetni belőle. Ezeknek a tömegeknek már önmagában az is gondot okoz, hogy például egy koronavírus-vizsgálatot végeztessenek, nem beszélve arról, ha kiderül, hogy fertőzöttek. Ezek után nem meglepő az OECD-felmérése, amely szerint ha valaki megbetegszik az USA-ban, akkor 35 százalék (!) az esélye annak, hogy nem kapja meg a megfelelő ellátást. Ennek fényében pedig az is jókora kockázatot jelent, hogy hiába a karantén-előírások, a vírus is sokkal szabadabban terjed a nem regisztrált fertőzöttek között.

A probléma tehát valós, miközben a Business Insider számításai szerint a biztosítás nélküliek ellátásának költsége akár a 40 milliárd dollárt is elérheti. Ez annyiban nem meglepő, hogy egy-egy kezelés költsége az USA-ban több ezer dollárra is rúghat, amit a munkájukat elveszítettek bizony sokszor nem tudnak kifizetni. Ugyancsak a Business Insider számolt utána annak, hogy a fizetésképtelenné váló amerikaiaknak legalább a 26 százaléka a kórházi számlák miatt jelentett csődöt, de egyes számítások szerint ez akár a 66 százalékot is elérheti.

AFP / BRYAN R. SMITH

Gondoljunk bele abba, hogy egy család, amelyben a dolgozók elveszítik a munkájukat, még a gyereküket sem tudják elvinni orvoshoz, ha az mondjuk elesett a biciklivel. Ez a tudat érthetően növeli a feszültséget és az elégedetlenséget az aktuális kormányzattal szemben. Persze ez nem újkeletű probléma, ám amikor hirtelen több tízmillió ember veszíti el a munkáját, akkor

hirtelen nagyon is aktuális lesz.

Mennyit ér néhány ezermilliárd dollár?

És mit tehet ilyen helyzetben a kormányzat? Megpróbálja minél hamarabb újraindítani a gazdaságot. Ezért beszélt először Trump arról, hogy már a húsvéti szünet után engedik dolgozni a cégeket, majd, amikor látták, hogy az tarthatatlan, eltolták a határidőt április végére, majd egyre tovább és tovább.

Ennek ellenére április végén Steven Mnuchin amerikai pénzügyminiszter már arról beszélt, hogy nyárra teljesen talpra áll a gazdaság. Mindezt úgy, hogy egyes adatok szerint a koronavírus-járvány becslések szerint az amerikai gazdaság teljesítményének harmadát viszi el.

Steven Mnuchin

AFP

Ebben a helyzetben a Trump vezette kormányzat egy 2000 milliárd dolláros mentőcsomagot fogadott el még március végén, melynek része volt, hogy

• az évi 75 ezer dollárnál kevesebbet keresők 1200 dollár egyszeri támogatást kapnak, a 75 és 99 ezer dollár közötti fizetésűek ennél sávosan kicsit kevesebbet,
• a gyerekek után 500-500 dollár jár,
• 500 milliárd dolláros vállalati mentőalapot hoztak létre, a kis- és közepes vállalkozásokat 350 milliárd dollárral segítik ki,
• 130 milliárd dollár jár a kórházaknak,
• 50 milliárddal mentenék a légitársaságokat,
• 150 milliárd dollárt adnak a szövetségi államoknak, megyéknek és települési önkormányzatoknak.

Ez azonban csak a sebek letapasztására elég, a központi problémát nem oldotta meg: sok tízmillió család továbbra is egészségügyi ellátás nélkül maradt: például az 1200 dolláros (mai árfolyamon mintegy 370 ezer forintos) egyszeri támogatás jól hangzik, de egy orvosi ellátás ennek többszörösébe kerül biztosítás nélkül.

MTI / AP / John Minchillo

A legrosszabbkor jött a rendőri brutalitás

Ebben az amúgy is feszült helyzetben jött a hír: Minneapolisban egy fekete férfi belehalt a rendőri intézkedésbe. Ez pedig az amerikai társadalom másik nagy problémáját, a mindenütt jelenlévő rasszizmust emelte ismét jól látható szintre.

Mondhatnánk, hogy a bizonyos hordóból már eddig is túlcsordult a puskapor, amire most rádobtak egy égő fáklyát.

Ez ugyanis nem az első hasonló eset volt: ahogy kedd reggeli cikkünkben is megírtuk, George Floyd halála előtt három hónappal a rendőrök lelőtték a kocogó Ahmaud Arberyt Georgiában, márciusban pedig kilenc lövéssel végeztek a 26 éves Breonna Taylorral Kentuckyban, miután az éjszaka közepén betörtek a lakásába – mint kiderült, összetévesztették egy már őrizetben lévő gyanúsítottal. De ez csak néhány kiragadott példa, a valóság ugyanis még elszomorítóbb: egy felmérés szerint minden ezredik afroamerikai férfi és fiú számíthat arra, hogy egy rendőr fogja megölni. Ehhez adódik, hogy az elmúlt öt évben a rendőri gyilkosságok 99 százalékában nemhogy nem ítéltek el rendőrt, de még csak meg sem gyanúsították.

MTI/EPA/Craig Lassig

És persze összekapcsolódik az erőszak és a válság: a hivatalos adatok szerint a munkanélküliek között arányaiban kétszer annyi a fekete vagy latino, mint fehér. Ráadásul a mostani elbocsátási hullám is leginkább a képzetleneket, részmunkaidőben dolgozókat érintette, akik között sok a kisebbségekhez tartozó. Ezt támasztja alá a Pew Research Center május közepén publikált tanulmánya, mely szerint

a fehérek 14, a feketék 19, a latinóknak pedig a 24 százaléka vallta azt, hogy a koronavírus miatt vesztette el az állását.

Ha pedig azt nézzük, hogy mely jövedelmi osztályt érintette a legjobban a válság, akkor azt látjuk, hogy a legszegényebbek 23, míg a jobban keresőknek mindössze 8 százaléka vesztette el állását, a középosztályban pedig 16 százalékot mért a Pew Research. Még nagyobb különbségeket látunk, ha az egész háztartást nézzük: itt már a fehérek 24, a feketék 32, míg a latinók 41 százaléka mondta, hogy érinti őket a koronavírus-válság okozta leépítési hullám.

A felmérés során azt is megnézték, hogy kik azok, akiknek ugyan nem veszett el a munkája, de csökkentették a fizetését: a fehérek 19, a feketék 21, a latinóknak pedig 35 százaléka vallotta ezt. Természetesen itt a legszegényebbek a legérintettebbek: 28 százalékuk mondta, hogy kisebb bért kap, míg a felsőosztálynál ez mindössze 18 százalék.

Ez így együtt pedig már sok volt: a koronavírus-válság miatt nemcsak az állásukat, hanem egészségügyi ellátásukat is elveszítő tömegek, hirtelen azzal szembesültek, hogy hiába volt már fekete elnöke az országnak, a rasszizmus semmit sem hagyott alább, sokan továbbra is másodosztályú állampolgárnak érzik magukat. A kettő esemény pedig olyan elegyet alkotott, ami immár egy hete tartó zavargásokba, tüntetésekbe torkollott.

VANESSA CARVALHO / BRAZIL PHOTO PRESS / BRAZIL PHOTO PRESS VIA AFP

Az elnök pedig sokat nem tett: először azt hangoztatta, hogy a radikális baloldal tehet az erőszakról, és hogy "a hadseregünk készen áll, akarunk és képesek is vagyunk segíteni". Ezzel pedig biztosan nem segített lenyugtatni a kedélyeket. Márpedig Donald Trumpnak nincs sok ideje rendet tenni: novemberben ugyanis elnökválasztás jön, ha azt meg akarja nyerni, akkor hamar kell lépnie.

Egyelőre azonban nem látszik, mit is tervez, pedig muszáj lesz lépnie, hiszen az amerikai kongresszus költségvetéssel foglalkozó szervezete (Congressional Budget Office, CBO) hétfőn azt közölte: a koronavírus akár egy évtizedre is meghatározhatja az amerikai gazdaság sorsát, 2030-ig 3 százalékos mínuszt okozva avagy dollárban kifejezve 8000 milliárdnyi lehet a kiesés. Ez további munkahelyek megszűnését is jelentheti, amivel még többen kerülnek ki az egészégügyi ellátórendszerből. Ez nyilván tovább erősíti az így is éles társadalmi feszültségeket.