Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
4,6 százalékos volt a munkanélküliség idén a járvány miatti válság egyik legsúlyosabb időszakában, április és június között – számolt a Központi Statisztikai Hivatal. Ez azt jelenti, hogy az egy évvel korábbinál 1,3 százalékkal nagyobb a munkanélküliség, a mostani a 2017. február–áprilisi óta a legmagasabb mutató. Április és június között a munkanélküliek átlagos létszáma 214 ezer fő volt.
A statisztikusok általában háromhavi átlagokat szoktak közölni a munkanélküliségi adatnál, most azonban azt is kiszámolták, hogy májusról júniusra nagyjából 25 ezer fővel nőtt a munkanélküliek száma.
A foglalkoztatottak átlagos létszáma ebben az időszakban 4 millió 408 ezer fő volt, ami az egy évvel korábbihoz képest 38 ezer fős csökkenés, májushoz képest viszont 58 ezres növekedés.
A munkanélküliség
- 2018 február–áprilisától 2020 elejéig nem mozdult ki a 3,3-3,8 százalékos, gyakorlatilag teljes foglalkoztatottságot jelentő sávból,
- idén február–áprilisban, amikor már látszottak a járvány hatásai, de még sokan nem kezdtek el munkát keresni, 3,7-ről csak 3,8 százalékra emelkedett,
- 2020. március–májusban már 4,1 százalékra nőtt, most pedig már ennél is magasabbra.
A KSH módszertana szerint munkanélkülinek az számít, akinek nincs állása, de aktívan keres munkát és két héten belül munkába tudna állni, ha kellene. Aki nem dolgozik, de nem keres munkát vagy nem tudna azonnal visszatérni, azt inaktívnak könyvelik el. A járvány elején épp emiatt volt látványosan alacsony a munkanélküliségi ráta, hiszen a korlátozások miatt alig volt valaki, aki megfelelt volna mindkét feltételnek.
Az inaktívak száma júniusra jelentősen, közel 84 ezer fővel csökkent májushoz képest. Ennek a magyarázata logikus: azoknak, akik korábban elvesztették a munkahelyüket, a nagy része most tudott elkezdeni munkát keresni. 58 ezren találtak is új állást, 25 ezren viszont hivatalosan már nem inaktívnak, hanem munkanélkülinek számítanak.
Az is kiderül a számokból, hogy a válság jobban sújtotta a munkaerőpiacon alapból hátrányban lévő nőket: az ő munkanélküliségi rátájuk 1,7, a férfiaké csak 1,0 százalékkal nőtt.
A munkanélküliség átlagos időtartama egy év alatt majdnem a felére csökkent, 8,0 hónap volt, a munkanélküliek 20,9 százaléka keresett legalább egy éve állást – ez rendes körülmények között nagyon jó hír volna, de a mostani helyzetben itt torzít a statisztika, hiszen azok, akik a járvány miatt vesztették el a munkahelyüket, értelemszerűen még nem kereshetnek állást minimum egy éve.
A munkanélküliségi ráta Észak-Magyarország kivételével valamennyi régióban nőtt. A Nyugat-Dunántúlon és Pest régióban volt a legalacsonyabb, 3,4, valamint 3,6 százalékos értékekkel. A legmagasabb, 7,0 százalékos munkanélküliséget az Észak-Alföldön mérték.
Az elsődleges munkaerőpiacon dolgozók száma egy év alatt 55 ezer fővel csökkent, 4 millió 229 ezer főre. A magyarországi háztartások külföldön dolgozó tagjainak száma 9 ezer fővel csökkent, 98 ezerre (fontos kiemelni: ez nem a kivándorolt magyarok számát jelenti). Közmunkán a tavaly ilyenkorinál 28 ezerrel kevesebben, 80 ezren vannak.
