Decemberben több százezer magyar volt majdnem-munkanélküli

Nemhogy jó, de meglepően jó számokat jelentette a statisztikai hivatal (KSH) a hazai munkaerőpiac decemberi állapotáról. A munkanélküliek száma 200 ezer fő volt, ami 4,3 százalékos munkanélküliségi rátát ad, mindössze 0,2 százalékponttal magasabbat a novemberinél. Az év egésze sem volt vészesen rossz, átlagban a munkanélküliek létszáma 198 ezer főre, a ráta 4,3 százalékra adódik. Az első járványhullám idején volt egy jelentősebb kiugrás, de a ráta akkor sem érte el az 5 százalékot. A foglalkoztatottak száma ennek megfelelően alakult, sőt kicsit emelkedett is novemberhez képest, így újra megcsípte a 4,5 milliót. A foglalkoztatási ráta, amely a 64 évesnél idősebbeket nem veszi figyelembe, valamelyest romlott. Az év egészének átlagát tekintve a foglalkoztatottak száma 4,46 millió fő volt, csak 52 ezerrel kevesebb, mint a megelőző évben – „csak” ahhoz képest, hogy válságban vagyunk.

Az Európai Unióban a magyar mutatók a legjobbak közé tartoztak egész évben – igaz, a versenytárs országok közül Csehország és Lengyelország is jobban teljesítenek.

Úgy tűnik, mintha minden majdnem rendben lenne

A decemberre visszatérve, a regisztrált álláskeresők száma 290,7 ezer fő volt – valamivel kevesebb, mint novemberben. Jóval kevesebb, mint a járvány első hullámának végén, nyáron, és „csak” 56 ezer fővel több, mint egy évvel korábban. Azt sem lehet mondani, hogy az állásukat elvesztett tömegek rohantak volna regisztrálni, decemberben az új belépők száma 37,6 ezer fő volt, ami a novemberinél ugyan 5 ezer fővel több, de sehol sincs az áprilisi közel 70 ezer új belépőtől. És egyébként a 2019 decemberi 35 ezernél se sokkal több.

Egy szó, mint száz, a decemberi adatok alapján úgy tűnik, mintha minden – majdnem – rendben lenne. Miközben válság van, korlátozó intézkedésekkel, az általános állami bértámogatási konstrukció (a hazai Kurzarbeit) kifutott, az új, csak a vendéglősöknek és a szállásadóknak járó bértámogatásra az érintettek leginkább panaszkodnak, sokan azt sem kapják meg, ami járna nekik. A második járványhullám elején még az általában rendkívül optimista jegybank is munkanélküliségi hullámot várt 2020 végére, 2021 elejére.

Bár most az adatokból úgy tűnhet, az ország megúszta a hullámot, vannak jelek, amelyek arra utalnak, hogy a helyzet valójában egyáltalán nem rózsás, és egyre romlik. Nem beszélve azokról a tömegével hallható hétköznapi beszámolókról, hányan kénytelenek napi 2 és 4 órában dolgozni. Ők ugyan nem jelennek meg a regisztrált álláskeresők közt, sőt munkanélkülinek sem számítanak, de a fizetésükből legfeljebb túlélni képesek, ideig-óráig. Ahogy az őket „foglalkoztató” vállalkozások jelentős részét is már csak a remény élteti, hogy közel a járvány, vagy legalábbis a korlátozások vége.

Nem munkanélküliek, de majdnem

A KSH megkérdezéssel készített statisztikájában jól látszik, mennyire megugrott decemberben azoknak a foglalkoztatottaknak az aránya, akik egy héten 30 óránál kevesebbet dolgoztak, a foglalkoztatottak harmada az alacsony óraszámú kategóriák valamelyikébe esett. Itt persze azok is látszanak, akikkel amúgy minden rendben, épp csak rendes év végi szabadságukat töltötték. A különbség azonban jelentős az előző decemberhez képest, számszerűen több mint 400 ezer fő a többlet az alacsony és nulla heti óraszámú csoportokban. Miközben a decemberi alacsony óraszámú csoportoknak éppen, hogy kisebbnek kellett volna lenniük, mint a megelőző években – tudható, hogy a járvány első hulláma idején nagyon sok munkavállalót küldtek szabadságra, és sokan voltak kénytelenek az iskolák bezárása miatt szabadságot kivenni. Így év végére kevesebb felhasználható szabadságnapnak kellett maradnia a nemzetgazdaságban.

KSH

A fenti csoportban nincs benne a 200 ezer munkanélküli és a közel 150 ezer inaktív.

A statisztikai hivatal ugyanis nem számol mindenkit munkanélkülinek, akit a köznyelv annak nevezne.

A statisztikusok definíciói normál helyzetben elég jól közelítik a valóságot, a járványban azonban rosszul működnek, ez különösen az első hullám radikálisabb lezárásai idején torzította az adatokat. Elsősorban az a probléma, hogy a korlátozó intézkedések miatt sok állását vesztett ember nem a munkanélküliség definíciójának felel meg (például mert nem tudnak állást keresni, vagy nem tudnának munkába állni). Úgy tűnt, nyár végére tisztult a kép és csökkennek a számok, de decemberben ismét a 400 ezret közelítette a munkaerő-tartalék – vagyis azoknak a száma, akiket a köznyelv munkanélkülinek nevezne. Ez épp duplája azoknak, akik a statisztikai definíció szerint annak számítanak, és a helyzet egyelőre minden bizonnyal romlik.

Négy évente 3 hónap a munkanélküli segély

A fenti szám tükrében adja magát a kérdés, hogy miért van „csak” 290 ezer regisztrált álláskereső? A tavaszi hullámban az álláskeresők számát a korlátozó intézkedések torzíthatták lefelé, illetve tolhatták el időben, hiszen sokaknak egyszerűen nem volt lehetőségük regisztrálni. Ez a helyzet már nem áll fenn, az azonban nem változott, hogy Magyarországon az álláskeresési járadék mindössze 3 hónapig jár, és 4 év járulékfizetés kell a keret feltöltéséhez.

Vagyis aki a tavaszi hullámban és/vagy korábban elhasználta a 3 hónapját, az úgy gondolhatja, fölösleges regisztrálni, így sokan kívül maradhatnak a rendszeren.

Decemberben 141 ezren semmiféle ellátást nem kaptak – ez 37 ezer fővel több, mint 2019 decemberében. Ami azt is jelenti, hogy az éves szinten 56 ezer plusz álláskereső nagyobbik része ellátás nélkül volt. Álláskeresési járadékot ráadásul csak 78 ezren kaptak, 72 ezren csak szociális támogatásra voltak jogosultak. Amelynek mértéke havi 22 800 forint. Az egyetlen reménysugár a munkaerőpiaci adatok közt a közmunkások száma, amely még novemberben is elmaradt az egy évvel korábbitól, a 2020-as központi költségvetésből pedig kevesebb pénzt vitt el a közmunka-program, mint amennyit beterveztek rá.