Úgy szidja Varga Mihály az EU-t, hogy valójában az erősebb Brüsszel mellett érvel
Matolcsy György sorozatos ostorozásai után a pénzügyminiszter is újságcikkel jelentkezett. A jegybankelnök által megfogalmazott kritikákra érdemben alig reagál, de megállapítja, hogy az uniós válságkezelés, amelyet a Fidesz-kormány aktívan hátráltatott, lassú és gyenge. A konklúziót azonban már nem vonja le.
„Sokan nevezik ezt az időszakot az elmúlt száz esztendő legsikeresebb évtizedének” – utal Varga Mihály pénzügyminiszter a Figyelőben publikált elemzésében a 2010 utáni évekre. Egyszersmind diszkréten kijelöli, kivel vitázik: Matolcsy György jegybankelnökkel, aki négy nappal korábban a Magyar Nemzetben újból előhúzta kedvenc állítását: „2010 és 2019 között a magyar gazdaság a Trianon utáni száz év legsikeresebb időszakát teljesítette.”
A fenti állítás lényegében az egyetlen dolog, amiben Varga és Matolcsy egyetértenek, utóbbi az elmúlt hetekben, hónapokban sorozatos támadásokat intézett a kormány gazdaságpolitikája, sőt legújabban személyesen Varga Mihály munkássága és az általa vezetett Pénzügyminisztérium ellen. Ehhez a jegybankelnöknek – aki nem mellesleg Varga elődje volt az akkor még Nemzetgazdasági Minisztérium nevű, és tágabb funkciójú tárcánál – saját rovata van a Magyar Nemzetnél.
A pénzügyminiszternek nincs saját rovata sehol, sőt publikálni sem igen szokott. Most épp a Figyelőben tette: a nagy múltú, független gazdasági hetilap 2016 végén került a Fidesz közelébe (egész pontosan Schmidt Mária tulajdonába), de Varga ezt megelőzően is rendszeresen nyilatkozott a lapnak, ami szokatlan volt, a kormánypárti politikusok jellemzően kerülik a független sajtót. A Figyelő jelenleg a fideszes médiaalapítványhoz, a KESMA-hoz tartozik, ahogy a Magyar Nemzet is.
Kisebb lesz a hiány – majd egyszer
Elég nyilvánvaló, hogy a pénzügyminiszter cikke a Matolcsy-féle publikációkra adott reakció, még akkor is, ha nem konkrétan Matolcsy állításaira reagál.
A jegybankelnök egyik sokszor ismételt állítása, hogy a kormánynak vissza kellene fognia a költekezést, alacsonyabb hiányra kellene törekednie és csökkentenie kellene az államadósságot. Az egyébként élénkítéspárti Matolcsy szerint a magyar gazdaság már beindult annyira a koronavírus-járvány okozta válság után, hogy a kormány által tervezett mértékű élénkítésre 2022-ben már semmi szükség. Sőt ilyen szintű élénkítés (értsd: túlköltekezés) káros, mert túl nagy adósságterhet idéz elő, ezenkívül – itt már saját terepére, a monetáris politikára utal a jegybankelnök – túlfűti a gazdaságot, és ezzel túlzott keresletet, ezzel pedig inflációt generál.
Varga ezzel szemben a cikkében is köti az ebet a karóhoz, hogy szükség van élénkítésre, de azt elismeri, hogy fenntartható adósságpályát kell megcélozni, ami szerinte Magyarország esetében a GDP 80 százaléka alatt van. Jelenleg – akárcsak 2010-ben a Matolcsy nevével fémjelzett államadósság elleni harc meghirdetése idején – az adósság ezen a szinten áll, elemzők pedig lassú csökkenésre számítanak.
Azt a szűk mezsgyét szükséges megtalálni, ahol a gazdaság újraindításának a támogatási igénye és az adósságállomány piaci finanszírozási hajlandósága találkozik
– állítja Varga.
A pénzügyminiszter arra utal, hogy ha nem is 2022-ben, 2023-tól a kormány vissza kíván térni a 3 százalékos hiánycélhoz, annak ellenére, hogy miután jelenleg az Európai Bizottság nem kéri számon a tagországokon ennek a korábban kőbe vésett határértéknek a teljesítését, a 2022 az első felében regnáló francia uniós elnökségtől a fiskális szabályok lazább irányba való elmozdítását várják. Vagyis azt, hogy Párizs igyekszik majd elérni az Európai Bizottságnál, hogy az a későbbiekben se kérje számon a tagállamokon a hiánycélt. Az elköteleződés azért nem akkora újdonság, a 2021 tavaszán a Brüsszelnek beadott konvergenciaprogramban a magyar kormány 2023-ra 3,9 százalékos hiányt jelzett előre, amely 2025-re a középtávú terv szerint 2 százalékra mérséklődik. Ezzel párhuzamosan az államadósság szintje a GDP 73,1 százalékára csökken. Vagyis pontosabb úgy fogalmazni, hogy a GDP ennyire növi ki az adósságot, minthogy jelentős hiánycsökkentés nem lesz.
Bezzeg az USA!
Matolcsy cikksorozatában már külön bírálta a kormány válságkezelését: „A mérleg tehát vegyes, a teljesítmény közepes.” És külön az elmúlt 10 év gazdaságpolitikáját, vagy legalábbis annak az ő minisztersége utáni részét, amelynek legnagyobb hibája szerinte, hogy a Nemzetgazdasági Minisztériumból Pénzügyminisztérium lett, a kormányban pedig azóta sincs gazdaságpolitikai központ.
Nem meglepő módon Varga szerint a különutas (korábbi, megint csak Matolcsy által emlegetett nevén: unortodox) magyar válságkezelés és a gazdaságpolitikailag különutas évtized sikeresek voltak – bár ezt nem támasztja alá adatokkal, szemben Matolcsyval. Varga a cikk nagy részében inkább az unió válságkezelését kritizálja, kezdve a 2008–09-es válsággal, folytatva az abból való kilábalással, ami sok szempontból a 2020-as koronaválságra sem zárult le. Amelyre az unió és a tagállamok szintén lassan és nem elég hatékonyan reagáltak. Mindehhez az összehasonlítási alap az USA, amely minden tekintetben jobban teljesített.
A pénzügyminiszter egyebek mellett az alábbiakat rója fel Európának:
- Az amerikai központi bank szerepét betöltő Fed már 2008-tól kezdve 2014-ig segítette a hazai (és nemzetközi) gazdaságot mennyiségi lazítási programjával. Ezzel szemben az Európai Központi Bank (EKB) részéről valódi mennyiségi lazításra csak 2015 márciusától került sor.
- A költségvetési politika terén sem születtek meg az unióban a megfelelő válaszok.
- Mindezek eredőjeként a 2008-as visszaesés az euróövezetben nagyobb volt, s a kilábalás is hosszabb időt vett igénybe, mint az USA-ban. Míg az Egyesült Államokban a hazai össztermék 2010 végére érte el a krízis előtti szintet, az európai országok csak 2015 második negyedévében.
- A Fed 2013-tól növelte a saját mozgásterét, felkészülve egy esetleges következő piaci turbulenciára. Az EU-ban nem került sor hasonló reformokra. Az is szűkíti az uniós gazdaságpolitika mozgásterét, hogy az egyes országok adósságállománya jelentősen eltér egymástól, összegében és összetételében egyaránt.
- Az USA a koronaválságra is jobban reagált. Az USA-ban már 2020 tavaszán határoztak az első válságkezelő csomagról, amelyet két másik követett. Összességében három nagy programon keresztül 5500 milliárd dollárt költenek azonnali kríziskezelésre. Ezzel szemben az uniós mentőcsomagra nyárig kellett várni, a keret mindössze 750 milliárd euró. Ráadásul annak fele hitel, és 2026 végéig „terül el”, nem azonnali.
Varga szerint csekély az esélye, hogy az EU közelebb kerül az USA sokkal dinamikusabb gazdaságpolitikájához. Az unió döntéshozatali mechanizmusa változatlanul sokkal bürokratikusabb, lassúbb és körülményesebb, mint az Egyesült Államoké. Ezt a hátrányt az EU az előző válság óta nem tudta ledolgozni, az elmaradt reformok pedig most megbosszulják magukat – véli Varga.
Európa felzárkózását gátolja a széttördelt fiskális politika és az ehhez kapcsolódó különböző nagyságú és szerkezetű adóssághegyek is.
A ki nem mondott válasz: erősebb EU
Miután a diagnózist a fentiek szerint felállítja, a konklúziót Varga már nem vonja le, vagy legalábbis nem mondja ki. Már azon túlmenően, hogy Magyarországnak saját útját kell járnia, de az nem megoldási javaslat a problémákra, hanem azok megkerülése.
A pénzügyminiszternek abban persze igaza van, hogy az Európai Unióban a döntések lassan születnek meg, az uniós intézmények mozgástere szűk fiskális és monetáris szempontból is (nem beszélve a jogalkotói és jogalkalmazói mozgástérről). Varga nem fejti ki, pontosan miféle reformokkal válhatna agilisabbá, erősebbé ez EU. Nem véletlenül, hiszen ha megtenné, szembe kellene fordulnia a Fidesz egész politikájával, és ellent kellene mondania miniszterelnökének, önmagáról nem beszélve.
Az uniót ugyanis a tagállamok béklyózzák meg, az, hogy a döntésekhez kisebb-nagyobb (jellemzően nagyobb, sok esetben, például az adózás terén teljes) konszenzus kell, a közös intézmények mozgástere szűk, saját forrásaik nincsenek.
Az unió (illetve a kormányának megfeleltethető Európai Bizottság) nem rendelkezik szabadon elkölthető pénzügyi forrásokkal, és nem tud új forrásokat bevonni.
Ami valóban probléma – mondjuk amikor gyorsan össze kellene dobni egy gazdasági mentőcsomagot – az, hogy a mentőcsomagról szóló politikai konszenzus nyárra összejött, tulajdonképpen csoda, minthogy részben a Bizottság kötvénykibocsátásával fedezik. Az unió létezése során először keletkezik közös adósság, ami túlzás nélkül történelmi jelentőségű lépés, a válságkezelés első hónapjai éppen ezzel a tabutöréssel teltek. (A kérdésről nem a közös adósságfelvételt azóta is hangosan ellenző magyar kormányt kellett meggyőzni, hanem a fiskális szigor mintaképének számító német kormányt, amely – bár a Fidesz azt is sűrűn a szemére veti, hogy valójában az EU-tagság legnagyobb nyertese – a legtöbbet kockáztat a közösködéssel.)
A magyar kormány módszeresen visszaél vétójogával
A közös adósságfelvétel, illetve a 2008-as válság után kialakított válságmegelőző mechanizmusok is példái annak, amit Varga nem említ: ahhoz, hogy a közös uniós intézmények mozgástere nőjön (ezzel erősödjön a válságkezelő kapacitás is), a tagállamok mozgásterét szűkíteni kell. Ennek pedig a Fidesz az egyik legnagyobb ellenzője, sőt vezető politikusai (beleértve a miniszterelnököt) jellemzően kevesebb „Brüsszelt” követelnek.
Az a Varga Mihály nehezményezi az unió „széttördelt fiskális politikáját”, aki már számtalanszor kikérte magának, hogy Brüsszelből akár csak megpróbáljanak beleszólni a magyar adópolitikába
– újabban a globális társaságiadó-minimum kapcsán. Az ellentmondás nem oldható fel puszta reformokkal, amíg a magyar (és a többi) kormány és országgyűlés szabadon dönthet arról, mekkora a társasági adó kulcsa vagy alapja Magyarországon, addig az unióban széttöredezett lesz a fiskális politika.
Lehet persze konszenzusra jutni a felmerülő kérdésekben, ami az unióban egyébként jellemzően szokott sikerülni. Persze tény, konszenzusra jutni sokkal nehezebb és lassabb, mint a kormányfőnek aláírni egy rendeletet (a járványhelyzetre hivatkozva akár a parlamentet is megkerülve). Főleg, ha a feleknek vétójoguk van, és azzal egyesek nem csak élnek, hanem visszaélnek.
Az a Varga Mihály nehezményezi az uniós mentőcsomag megkésettségét, akinek a kormánya vétóval fenyegetve konkrétan megakasztotta a csomag elfogadásának menetét.
Ha a pénzügyminiszter levonná a konklúziót a felállított diagnózisból, akkor azt kellene mondania, hogy erősebb EU-ra van szükség, de ezt a Fidesz politikája miatt nem mondhatja. Azt is mondhatná, hogy minden jól van úgy, ahogy van – de ez egyrészt nem igaz, másrészt ezt se mondhatja, hiszen nem illeszkedne a párt kommunikációjába. Mondhatná továbbá, hogy az unió életképtelen, fel kell számolni, vagy legalábbis ki kell belőle lépni – de ezt se mondhatja, hiszen hiába igyekszik a kormány Brüsszel ellen hergelni a magyarokat, az EU még a Fidesz-szavazók többsége körében is népszerű.
A magyar válságkezelés a hitelezés felpörgetéséről szólt
Amellett sem lehet elmenni szó nélkül, hogy Varga sok olyan dolgot hány az EU szemére, amit saját hatáskörben a magyar kormány is elkövetett. Kezdve azzal, hogy lassan és gyengén reagált a járványválságra. 2020 tavaszán az Orbán-kormány első intézkedései kimerültek adminisztratív könnyítésekben, adókedvezményekben, érdemi, a költségvetést jelentősen terhelő mentőcsomagról szó sem volt.
A kormány csak később vezetett be komolyabb gazdaságvédelmi intézkedéseket. Amelyek összegüket tekintve egyébként más tagállamokkal összehasonlítva még mindig visszafogottak voltak – miközben Varga kicsinyli az uniós mentőcsomagot. A magyar válságkezelés alapja a terhek szétterítése volt a (nem is a kormány, hanem a jegybank által kezdeményezett) hitelmoratóriummal, támogatott és fedezett hitelek bevezetésével. A kormány fennen hangoztatja, milyen sokat költött és költ gazdaságvédelemre és gazdaság-újraindításra. De ez csak úgy igaz, hogy a válság kitörése óta az amúgy normál ügymenethez tartozó kiadásokat (például az egyházak infrastrukturális támogatásai) is gazdaságvédelem/gazdaság-újraindítás alatt tartják számon.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
