Ezermilliárdos nagyságrendben mérhető a végösszeg, ha azt számoljuk, hogy mennyi pénzt önt rá a kormány a gazdaságra a következő fél évben. A Magyar Nemzeti Bank számítása szerint a nyugdíjasok idén novemberben 440 milliárd forint pluszpénzhez jutnak, a 25 éven alattiak, a gyereket nevelők és a rendvédelmi dolgozók közé pedig 2022 elején összesen ezer milliárd forintot szórnak ki. Ezen felüli tétel az, hogy az ápolók bérét 21, a bölcsődei dolgozók, a szociális munkások és a kulturális szektorban dolgozók fizetését 20-20 százalékkal növelik meg.

Vegyük hozzá ehhez még azt is, hogy a minimálbért minden bizonnyal felemelik 200 ezer forintra, ami felfelé fogja tolni a minimálbér felett keresők fizetését is – igaz, ezt legalább nem az államkasszából fizetik, hanem a cégekre tolják át. Nagy Márton miniszterelnöki gazdasági főtanácsadó kedden a Portfolio Budapest Economic Forum nevű konferenciáján úgy számolt, hogy 2021 októbere és 2022 márciusa között a GDP 15 százalékát fogja kitenni a végösszege mindannak, amit ő nem osztogatásnak, hanem fiskális ösztönzésnek nevezett. Hogy melyik év GDP-jének 15 százalékára gondolt, az nem világos, de a nagyságrend így is egyértelmű: már a 2020-as mutatóval számolva is 7200 milliárd lenne az a bizonyos 15 százalék.

Ez persze a választás előtti hónapokban rendkívül jól fog jönni a kormánynak, csakhogy lehet egy számukra is kellemetlen mellékhatása:

még tovább növelheti az amúgy is kilencéves rekordszinten lévő inflációt.

Globális hiánygazdaság van most, ha tovább növeljük a keresletet, az fel fogja hajtani az árakat – magyarázta kérdésünkre Virovácz Péter, az ING elemzője. Mindenki ott fog ülni az óriási pénzmennyiségen, és azt fogja érezni, hogy el kell költeni a pénzt. Már csak azért is, mert amúgy is nagy az infláció: szinte bármit szeretne az ember megvásárolni, a mostani helyzetben nem csoda, ha úgy számol, hogy fél év múlva minden drágább lesz. Ehhez jön hozzá még az, hogy a vállalatok költségei is folyamatosan emelkednek. A magasabb béreket ki kell gazdálkodni, a szállítás költségei is növekednek, az energia is drága – mindez a szakértő szerint ahhoz vezet, hogy a cégek magasabb árakat szabnak meg, a vevők pedig, akiknek amúgy is több pénzük lett, kifizetik azokat.

Elúsztak az árak

Juhász István András

Németh Dávid, a K&H vezető elemzője egy fokkal óvatosabb. Abban ő is biztos, hogy valamekkora inflációs hatása lesz a pluszpénzek érkezésének, de az igazán fontos szerinte az lesz, hogy mire használják majd ezt a pénzt az emberek. Az alacsony jövedelműek valószínűleg elköltik, de nagyon vegyes annak a csoportnak az összetétele, akik a következő hónapok kedvezményezettjei lesznek, a magasabb jövedelműeknél feltételezhető, hogy a megtakarítások is növekedni fognak. A lakosság fogyasztási hajlandósága amúgy is csökken – tette hozzá. Fontos kérdésként ezen kívül ezen kívül azt is, hogy mennyi lesz az összegből az, ami Magyarországon belüli fogyasztásként csapódik majd ki.

Virovácz Péter szkeptikusabb, ami a megtakarításokat illeti. Egy ilyen infláció mellett még a Magyar Állampapír Pluszt sem fogják sokan megvenni szerinte. Az elképzelhető, hogy lesznek, akik az ingatlanpiacon próbálják az újonnan szerzett pénzt elkölteni, de ott is növelni fogja ez az inflációt.

Azt azért hozzátette: ha csak a gazdaságpolitikát nézzük, a kormány számára „nem feltétlen öngyilkosság”, ha felfelé indul az infláció. Így több lesz az adóbevétel, ráadásul a GDP forintban számolva nominálisan növekszik – igaz, eközben az államadósság finanszírozásának költsége nőni fog. Viszont mivel tartósan magas inflációra készülhetünk, akár marad az Orbán-kormány, akár győz az ellenzék jövőre a választáson, jelentősen le kell szorítani a költségvetési hiányt:

Virovácz úgy számol, hogy függetlenül a választás eredményétől 2022 második felében, de legkésőbb 2023-ban „meg kell húzni a nadrágszíjat”.

Fontos azért mindehhez azt is hozzátenni, hogy az inflációt a kormány osztogatásán kívül nagyon sok olyan tényező is befolyásolja, amelynek szinte semmi köze nincs Magyarországhoz. Hogy mi lesz a globális chiphiánnyal, vagy miként fognak ingadozni az energiaárak, azt nehéz most még megbecsülni, de ha tartósan rosszak maradnak ezek a folyamatok, akkor 2022 egészében berendezkedhetünk egy 4 százalék körüli vagy afölötti inflációra.

Minden mindennel összefügg

AFP

Nem véletlen, hogy a már említett keddi konferencia résztvevői közül sokan arra figyelmeztettek, hogy a magas inflációval még jó ideig együtt kell élnünk:

• Varga Mihály pénzügyminiszter arról beszélt, hogy „nehezebb lesz a korábbi tartományba visszatuszkolni az infláció mértékét”, 2022 végére térhetünk vissza a 3 százalékhoz,
• Nagy Márton kimondottan pesszimistán azt mondta, a következő másfél évben 4-5 százalék körül ragadhat az infláció,
• Virág Barnabás, az MNB alelnöke pedig úgy fogalmazott, „a kérdés most már nem az, hogy átmeneti vagy tartós lesz-e az inflációs időszak, hanem az, hogy tartós vagy még tartósabb”.

Ez jókora váltás ahhoz képest, hogy pár hete Orbán Viktor még úgy határozta meg a kommunikációs irányt: az energiaárak világpiaci emelkedése nem gyűrűzhet be Magyarországra. Ezt már akkor is látni lehetett, hogy nem igaz, mostanra a kormány és az MNB kommunikációja sem tagadja a tagadhatatlant.

Mindannyiójuknál keményebb állítást fogalmazott meg Parragh László. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke odáig ment:

„Az infláció fel fogja zabálni a minimálbér emelését.”

Gulyás Gergely a csütörtöki Kormányinfón kérdésünkre ezt annyival kommentálta, hogy ha a minimálbér 21 százalékkal nő (167 400-ról 200 ezer forintra), akkor a 4-5 százalékos infláció ezt nem viszi el. Ez az állítás matematikailag persze igaz, ahogy akkor is igaz volna, ha nem 4-5 százalékos volna a drágulás, hanem valóra válna a kockázat, amit Parragh vázolt, és tartósan 5-6 százalékos lenne. De árnyaltabb a kép, ha nemcsak a minimálbért nézzük, hanem az összes magyar dolgozó bérét, már csak azért is, mert erről nem csak feltételezéseket látunk, hanem konkrét számokat ismerünk a közelmúltról. A KSH úgy számolt, hogy idén január és július között az átlagkereset 8,4 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban, a héthavi átlagban 4,2 százalékos infláció viszont azt eredményezte, hogy a reálkereset csak 4 százalékkal nőtt.

Vagyis az infláció már idén is elvitte a béremelések hatásának több mint felét,

ami azt jelenti, hogy Parragh erős mondatában van némi költői túlzás, de elég komoly igazságtartalom is ahhoz, hogy fájjon.