Miért veszélyes halogatni a digitalizációt? Cégvezetőként ezeket érdemes átgondolnia!
Aki időben cselekszik, hatékonyabban működik és pályázatokhoz, új piacokhoz is hozzáférhet.
A bolgár maffia, a rá küldött magánnyomozókkal a Svájci Nemzeti Bank központja mögött összeakaszkodó bankár, és a wimbledoni döntő kedvéért még a karanténból is kiszökő bankvezér is szerepet kapott a Credit Suisse utolsó éveinek botrányokkal teli történetében. Külön-külön egyik történetszál sem lett volna elég az összeomláshoz, de együtt már komolyabb szerepük volt abban, hogy elpárologjon a befektetők amúgy is ingatag bizalma.
Nagy koktélpartit adott 2019 januárjában Tidjane Thiam, a Credit Suisse akkori vezérigazgatója. A vendégek között volt az utódjelöltjeként emlegetett Iqbal Khan is – nem mellékesen a vezérigazgató szomszédja. Thiam már amúgy sem kedvelte Khant, akit pedig korábban a jobbkezének nevezett: nem tetszett neki, hogy a feltörekvő beosztottja már leendő bankvezérként tekintett saját magára, direkt a szomszédjába költözött, majd két éven át bontotta és építette a házat, a hétvégén is állandó zajt okozva. A partin aztán Khan számonkérte Thiamon, hogy magas fákat ültetett, biztosan azért, hogy az ő kilátását rontsa, mire a két bankár összeverekedett, Khan felesége választotta szét őket.
Khannak nem volt maradása ez után a banknál, felmondott, és átigazolt a nagy rivális UBS-hez. Néhány hónappal később észrevette, hogy követik az utcán – mint kiderült, a Credit Suisse magánnyomozókat állított rá, hogy megfigyeljék, át próbál-e csábítani másokat is. Az erről szóló beszámolók eltérnek egymástól, de abban megegyeznek, hogy a Svájci Nemzeti Bank hátsó bejárata körül akaszkodtak össze a magánnyomozók és az őket felkérdező bankár. A követést leállították, és néhány másik bankvezető elvitte a balhét, de nem sokkal később Thiamot a bank felügyelőbizottsága finoman megkérte, hogy nézzen más munkahely után, ő pedig így is tett.
A Credit Suisse azóta is botrányról botrányra támolyog, amelyek sokkal súlyosabb dolgokról is szólnak, mint hogy két középkorú férfi egymáson vezeti le az önértékelési zavarait. Mostanra a bank már egészen más miatt szerepel a hírekben: 2008 óta ez volt az első nagybank, amely állami segítségre szorult, épp az UBS vásárolta fel a svájci állam támogatásával. Aki nem követi napi szinten a pénzügyi híreket, az most kapkodhatja a fejét: komolyan a csődveszély elől kell kimenteni egy svájci nagybankot? Olyasmi elképzelhetetlen extrém dolog ez, mint ha a brazil fociválogatottról kiderülne, hogy 2002 óta nem jutott el vb-döntőig, vagy mint ha azt látnánk, hogy az orosz hadsereg verhető. Pedig sok szakértő csak annyit mond: nem túl meglepő a dolog, már rég sejteni lehetett, hogy a Credit Suisse az egyik leggyengébb lehetett a nagybankok közül, amely az elsők közt inoghat meg, ha bármi baj történik a pénzügyi rendszerben. Ahogy a CNN-nek nyilatkozó egyik elemző mondta, a bank elmúlt évei olyanok voltak, mint ha egy autóbalesetet néznénk lassítva, csak idő kérdése, mikor lesz az ütközés.
Ha csak az idei márciusi eseményeket nézzük, viszonylag egyszerűen összefoglalható a helyzet:
De figyeljünk a nagy képre: hogy juthattunk el idáig, hogy az egyik legnagyobb svájci bank ekkora bajba kerüljön?
Így aztán már 2014-ben 2,6 milliárd dolláros büntetést kapott a bank az amerikai hatóságoktól, akkorát, amilyen nagyot bankra addig még soha nem szabtak ki. És hogy mindez még látványosabb legyen: a Credit Suisse vezetői maguk ismerték el, hogy a pénzintézet évtizedeken keresztül segítette az amerikai ügyfeleit abban, hogy eltitkolják a bevételeiket az otthoni adóhatóság elől.
Egy évvel később, 2015-ben új vezérigazgatót neveztek ki a bank élére, ekkor érkezett Tidjane Thiam. Gyorsan rendberakta a pénzügyeket, 2018-ban az Év Európai Bankára díjat is megkapta. Aztán jött az emlékezetes koktélparti, a kémbotrány, és a még nagyobb pénzügyi bajok, vezetési válsággal súlyosbítva.
2021 elején összeomlott az Archegos nevű kockázatialap-kezelő. Mint kiderült, a Credit Suisse bankárai is tudták, hogy az Archegos olyan kockázatokat vállalt, amelyek pénzügyi katasztrófához vezethetnek – hitelből vásárolt részvényeket, majd a tőzsdei esés után képtelen volt visszafizetni a tartozást –, így a svájciak 5,5 milliárd dollárt buktak el. A bankvezetés lemondott, új elnöknek pedig António Horta-Osório érkezett, a Llodystól átigazolva.
Aki aztán kilenc hónap után megbukott, mert teniszt nézett.
Legalábbis a hivatalos indoklás szerint az után kellett távoznia, hogy kiderült, átruccant Angliába megnézni a wimbledoni döntőket, pedig az akkori szabályok szerint az odaérkezése után még karanténban kellett volna maradnia. Sokan kételkedtek abban, hogy a valódi ok ez lett volna, hiszen ennél nagyobb szabálysértéseket is meg lehet úszni egy bocsánatkéréssel.
A pénzügyi botrányok történetében gyönyörű véletlen, hogy az utódját Axel Lehmann-nak hívják, valójában neki semmi köze nincs a Lehman Brothershöz (és a nevében is eggyel több n van). 2022-ben már az ő feladata lett magyarázkodni, amikor a bíróság – még nem jogerősen – kimondta, hogy a bank éveken át segítette a bolgár kokainmaffia pénzmosását. Teljesen váratlanul egy újabb tenisz-szál bukkant fel itt: a fő bűnösnek a bank korábbi alkalmazottját, a Svájcban élő bolgár Elena Pampulovát találták, aki, mielőtt bankárnak állt, egész jó középmezőnybeli teniszező volt, 1996-ban a világranglista 62. helye jelentette számára a csúcsot, az 1995-1999 közti Grand Slam-tornákon néha túljutott az első fordulón, néha nem, de a top100 környékén fixen ott volt. Aztán rájöhetett, hogy szép dolog a sport, de a pénzmosás segítése jobban fizet, legalábbis az elsőfokú bírósági ítélet erre jutott.
Szintén 2022-ben írta meg egy oknyomozó újságírói csoport azt, hogy a Credit Suisse ügyfelei között évtizedeken át ott voltak bűnözők, csalók, és korrupt diktátorok. A listán szerepeltek emberkereskedők, a volt fülöp-szigeteki diktátor, vagy épp a volt barátnőjére bérgyilkost hívó milliomos is. A hírekben ez csak rövid ideig szerepelt, miután a cikk megjelenésének hetén kitört az orosz-ukrán háború, de a bizalmat azért így is tovább rombolta.
A bank ez után megígérte, hogy most már tényleg szigorít a pénzmosás elleni szabályain. Nem nagyon sikerült meghatni a befektetőket: a mostani hírekben nem is az volt igazán aggasztó, hogy veszteséget mutattak a beszámolók – ez azért 2020-2022-ben megesett a legkomolyabb cégekkel is –, hanem az, hogy látszott, sokan viszik el onnan a pénzüket. Ezt a folyamatot nem sikerült megállítani, márpedig ez olyan helyzetben, amikor egyre magasabb kamatok mellett kellene sort keríteni a kifizetésekre, több mint kockázatos. Már tavaly ősszel bejelentette a bankvezetés azt, hogy 2025-ig 9 ezer embert elküldenek, és létrehoznak egy külön egységet, amely a kockázatos ügyleteket értékeli.
Lehmann ezt a siker tervének nevezte. Hogy mennyire nem lett sikeres, azt jól látjuk: ugyan januárban még beperelték azt a pénzügyi kommentátort, aki arról írt, hogy a Credit Suisse a túlélésért küzd, márciusra az 1856-ban alapított bank csak úgy úszhatta meg az összeomlást, hogy az UBS alá került. Hogy most mi történhet, és mennyire kell aggódnunk emiatt akár nekünk Magyarországon, azt a Fülkében részletesen kibeszéltük – a történet nem csak pénzügyi részén pedig egyszer valaki még nagyon sok pénzt fog keresni, amikor majd megfilmesíti.
Aki időben cselekszik, hatékonyabban működik és pályázatokhoz, új piacokhoz is hozzáférhet.
Bővült azon fejlesztési lehetőségek köre, amelyekre a Demján Sándor Tőkeprogramban forrást igényelhetnek a vállalkozások.
Javult a vállalkozások alkupozíciója: az árak konszolidálódtak, a kockázati prémiumok csökkentek, van verseny. Érdemes élni a lehetőségekkel.
Már egyetlen, megfelelően kiválasztott MI-eszköz révén is jelentős hatékonyságnövekedést érhetnek el a kisebb cégek is.
A rapper a csúcson akarja abbahagyni.