Égetőben vagy lerakóban végzi a kidobott bútorok fele, többféle módon is újra lehetne hasznosítani azokat – derült ki az Ikea Magyarország kutatásából, amit kedden rendhagyó helyszínen, egy Mátyásföld határában található hulladékudvarban mutattak be.

A svéd gyökerű lakberendezés-kiskereskedelmi lánc munkatársai külön jelezték, hogy eddig nem készült olyan tanulmány Magyarországon, ami „kvantitatív és kvalitatív” módon vizsgálta volna meg, hogyan bánnak az emberek a feleslegessé vált bútoraikkal. Ebből kiderül:

Magyarországon évente 43-59 ezer tonna fabútorhulladék keletkezik, aminek nagy része – 14-19 ezer tonna – égetőkben, kisebb része – 3-5 ezer tonna – pedig lerakókban végzi,

és csak maradékot hasznosítják újra legalább anyagában (aprítva és darálva új bútorlap is készülhet belőle), és még kisebb arányban egészben.

Az újrafelhasználás kedvezőtlen adatai hátterében a kiterjedten működő bútorhulladék-feldolgozó rendszer hiányát látja a vállalat, amelynek fenntarthatósági felelőse, Bálint Attila szerint azért is végezték el a kutatást, mert adatokra volt szükségük körforgásos szolgáltatásaik fejlesztéséhez, hogy 2030-ra teljesen körforgásos működésre állhassanak át.

A kutatásban azt is vizsgálták, hogy az emberek milyen okból és milyen módon szabadultak meg a régi bútoroktól, és jellemzően milyen bútorokat dobtak ki. Ez alapján majdnem minden harmadik megkérdezett (32,7 százalék) új bútorra cserélte, ezért dobta ki a régit, majdnem minden harmadik (31,9 százalék) elöregedés, minden negyedik (25,8 százalék) pedig sérülés miatt vált meg a régi bútordarabtól.

És hogy milyen módon szabadulnak meg a feleslegessé vált bútoroktól?

• 27 százalék eladományozza,
• 18,9 százalék online értékesíti,
• 13,5 százalék garázsban vagy pincében tárolja,
• 7,8 százalék nem megfelelő módon kukába (kommunális hulladékgyűjtő) vagy mellé teszi,
• mindössze 6,8 százalék adja le egy újrahasznosító központban vagy hulladékudvarban,
• és még kevesebben, alig 1 százaléknyian adták vissza ezeket a gyártónak vagy az azt értékesítő kereskedőnek.

A válaszadók többnyire ágyat (24,7 százalék) vagy kanapét (21,7 százalék) selejteztek le, míg a legkisebb arányban a fogasoktól, kerti bútoroktól és kiságyaktól szabadultak meg.

Ballai Vince

Az eredmények Bálint Attila szerint azt mutatják, hogy az embereket érdekli a bútorok újrahasznosításának lehetőségei, és érdemes ilyen szolgáltatásokat működtetni.

Az Ikeánál a Bútorok második élete néven fut ilyen újrahasznosítási program. Mint a fenntarthatósági felelős közölte, ezzel nem céljuk versenyre kelni a használtbútor-piaccal, hiszen eleve azon az áron adják tovább a náluk leadott, feleslegessé vált Ikea-bútorokat, mint amennyiért megveszik azokat. Így is megéri azonban szerinte, hiszen – mint a hvg.hu-nak elmondta –

• fontosnak tartják közvetíteni az újrahasznosítás üzenetét,
• csökkenteni tudják a bútorhulladék mennyiségét,
• a szolgáltatás egy újabb kommunikációs pontként is szolgál a vásárlók felé,
• akik úgyis fordulnak ilyenkor egy kört az áruházban (és jó eséllyel vásárolnak is, hiszen a visszavásárolt bútor ellenértékét vásárlókártyán kapják meg),
• emellett pedig a már fentebb jelzett kibocsátáscsökkentési célok teljesítéséhez is hozzájárulnak vele.

Ballai Vince

A káros gázok kibocsátásának vállalatoktól elvárt csökkentésének ez már az indirekt módja (scope 3), amikor azt a kibocsátást igyekeznek csökkenteni, ami termékeik használata során a fogyasztóknál keletkezik. Nem csak a még használható bútorokkal igyekeznek valamit kezdeni ennek jegyében, ennek része, hogy igyekeznek segédkezni a javításban (például pótalkatrészekkel), hanem már keresik az együttműködést az FKF-fel és a különböző hulladékkezelőkkel is, hogy hatékonyabban tudjanak „utána nyúlni” az akár a hulladék közé kerülő ikeás bútoroknak is.