Háromról 12 százalékra emelte a kínai áruk vámját első elnöki periódusában Donald Trump, aki most arról beszél: ha újra hatalomra kerülne, 60 százalékra emelné a tarifákat. Az újabb emelés földhöz csapná az egész USA–Kína-kereskedelmet. Ennek brutális hatása lenne az egész amerikai gazdaságra: régi szállítási láncok szakadnának meg, és bezárulna a hatalmas kínai piac, hiszen Peking minden bizonnyal ellencsapással válaszolna. Márpedig Kína már jelenleg is a világ legnagyobb autó- és repülőgéppiaca, az amerikai mezőgazdasági export egyik legfontosabb célpontja.

Trump első kereskedelmi háborúja is kudarccal végződött: csökkenteni akarta a kereskedelmi deficitet és növelni az USA ipari szerepét, de egyik sem sikerült. Miért nem? Mert az amerikaiak fizették ki jórészt a vámokat, nem pedig a kínaiak. 380 milliárd dolláros kínai importot vámolt meg négyszeresen az USA vámhivatala, de az áru így is bejött az országba, és a vásárlók kifizették a megemelt árat, ami érthetően fokozta az inflációt. A Biden-adminisztráció pénzügyminisztere, Janet Yellen ezért javasolta a kínai vámtarifák csökkentését, de az elnök ebbe politikai okból nem mert belevágni.

A jegybank szerepét betöltő Fed így foglalta össze a helyzetet: „A protekcionizmus előnyeit teljes mértékben ellensúlyozzák a negatív következmények; egyrészt úgy, hogy az amerikai cégek drágábban termelnek, másrészt pedig a kínai válaszcsapás is rontja a versenyképességet.”

Kína nem jelent gazdasági veszélyt az USA-ra nézve – ez a véleménye Scott Lincicome közgazdásznak, aki szerint a büntetővámok haszontalanok, mert nem alkalmasak arra, hogy Kína autoritariánus rendszerét megváltoztassák, viszont feldúlhatják a globális gazdaságot, amely a hátrányok mellett sok előnnyel is járt az USA gazdaságára nézve. Sokáig nem volt például infláció, mert az outsourcing lehetővé tette, hogy alacsony munkabérű országokba telepedjen át a gyártás, így Kína, majd India játszott mind nagyobb szerepet a világgazdaságban. A globalizáció visszafogta a munkabérek emelkedését, hiszen egy informatikus Indiában 1000 dollárt keres, míg az Egyesült Államokban 8000-et.

Történelmi példa: Thomas Jefferson elnök 1807-ben kereskedelmi embargót rendelt el a napóleoni háború idején. A következmény: drámai mértékben csökkent az exportáruk ára, és megemelkedett, ugyancsak drámai mértékben, az importáruké. A kereskedelmi fegyver, amelyet Jefferson bevetett, visszafelé sült el: 15 hónap után meg is szüntették a kereskedelmi embargót. Az USA gazdasága 5 százalékkal csökkent ebben az időszakban. Ma már az Egyesült Államok gazdasága sokkal nyitottabb a világra, mint Jefferson elnök idejében volt. Az USA 537 milliárd dollár értékben importált árut Kínából 2022-ben. Ha Trump bevezetné a 60%-os vámot, akkor ez mintegy 200 milliárd dolláros vámbevételt hozna az államkincstárnak. Elvben. Csakhogy ilyen magas vámok mellett szinte teljesen leállna a kínai export az USA-ba, vagy más állam címkéjét használva folytatódna.

Az USA keresztet vethetne Kína hatalmas piacára

Peking nyilvánvalóan ellencsapással válaszolna az újabb kereskedelmi háborúra, ezért az amerikai cégek nemigen tudnának bejutni a hatalmas, 1,4 milliárdos piacra. A kispénzű amerikai fogyasztók elesnének sok olcsó kínai áru megvásárlásának lehetőségétől. Azoknak a cégeknek a termelési költségei növekednének, amelyek eddig Kínából importáltak valamilyen nyersanyagot vagy félkész terméket. Az outsourcing nyomán következne az insourcing.

A Biden-kormányzat egyébként folytatta Trump kereskedelmi háborúját, nem csökkentette a vámtarifákat. 2021-ben az elnök első számú stratégiai ellenfélnek nyilvánította Kínát.