A köznyelvben nádkoronasétánynak keresztelt fejlesztés készült Örvényesen, és épülőben van egy új csónakkikötő is, amelyekről a hvg.hu is beszámolt. Ahogy írtunk arról a nagyszabásúnak ígérkező, de egyelőre csupán papíron létező wellnessgyógyászati ingatlanfejlesztésről és parcellázásról is, ami fontos ökológiai folyosót fenyeget a Balaton egyik utolsó természetes partszakaszán. 

A tanösvénytől pluszbevételt és a település kifeszített költségvetésének javulását reméli a polgármester, a horgászegyesület pedig azt mondja, a kikötőt pont azért helyezik át a védett nádasból a partra, hogy teret kapjon az itt Natura 2000-es védettséget élvező nád. A helyben érdekelt nyaralótulajdonosok környezettudatosabb felét azonban nem nyugtatja meg mindez, bár a nádkoronasétánnyal már többé-kevésbé megbékéltek.

Sőt, a hvg.hu beszélt olyan helyiekkel is, akik örülnek a hivatalosan mocsári csorbóka tanösvényre keresztelt, 219 millió forintnyi uniós támogatásból megvalósított, gabionokra állított félméteres “kilátóval”, székekkel, sakkmintás asztalokkal, és a nádon túl a mederbe mélyen benyúló stéggel büszkélkedő fejlesztésnek. 

Most legalább szép rendezett lett ez a rész, látta volna, milyen gazos volt itt előtte

– int két idősebb nő a friss fenyőfűrészáru-illatot árasztó építmény felé.

A helyszínen azonban az is látszik, mi a baja az egésszel a természetes környezetért aggódóknak: a kivágott megritkított parti füzes eredetileg zsombékos-mocsaras területét termőfölddel töltötték fel, és fűmaggal szórták be. Így jártak el a félméteres kilátó környékével is – amiről pedig az elvileg az itthon védett gyomnövényfajra, a mocsári csorbókára illetve a nádasra kellene rálátni. Az egyelőre nem egyértelmű, hogy a feltöltés és a füvesítés után, hol tudja kibontani nyáron apró, aranysárga, fogas csúcsú virágait a őszirózsafélék családjába tartozó, jellemzően mocsaras területen élő itthon védett gyomnövényfaj – talán a kilátótól 4-5 méterrel távolabb, ahol nem töltötték fel és füvesítették be a partot, illetve hogy miféle nádasra lehet majd rálátni? A elképzelt látvány a csónakkikötő építése miatt most meglehetősen viseltes képet mutat, és bizony kétséges, hogy vissza tud-e nőni a nád.

A kilátóra vezető rámpa, körben feltöltve, füvesítve az egykori zsombékos

Túry Gergely

Az Örvényes előtti tómederben álló nádast ugyanis – ahogy a balatoni nádasokat általában, és végső soron a megszokott balatoni nyaralásokat – jóval komolyabb veszélyek is fenyegetik. Ez például Paloznakon öltött látványos formát az utóbbi időben, ahol kiterjedt területen pusztul a nádas – figyelmeztet Padisák Judit, a Pannon Egyetem limnológus professzora, az MTA hidrobiológus tagja. 

A rizóma útján terebélyesedő nád ugyanis önmagát klónját növeli, és nem örök életű: idővel elöregszik, satnyulni kezd, és elpusztul, és ha nem tud magról megújulni, akkor el is tűnhet. A nád magjai csak alacsonyabb vízszintnél képesek meggyökerezni és belenőni a szárazra került elpusztult nádfoltokba. Ezért írtuk három éve, amikor rendkívül alacsony volt a Velencei-tó vízállása, hogy talán nem is olyan rossz, hogy alig volt benne víz.

Ez azonban kevésbé jellemző most a Balatonra, amelynek vízszintjét tartósan, mesterségesen magasan tartják, ráadásul több más kedvezőtlen, szintén emberi hatás társul mellé. A Paloznakon pusztuló nád esetében tavaly készült szakértői véleményben például a következőket azonosították a Balaton és a Kis-Balaton növényzetét kutató biológusok, Pomogyi Piroska és Szeglet Péter:

• a stégek, bejárók, nyiladékok és feltöltések mentén könnyebben behatol a hullámzás, ami erodálja a nádat;
• elmaradtak a nádaratások (Paloznak környékén 16 éve nem volt ilyen), pedig fontos szerepet játszanak a növény megújulásában: az elöregedett avas nád eltávolításával, fényhez jutnak az új hajtások, ha viszont nincs levágva, akkor a viharok és szél által elfektetett avas nád elzárja előlük a fényt;
• és még egy emberi tényező is drasztikus hatást fejtett ki a fentiek miatt eleve rossz állapotban lévő nádasra: a tóba benyúló hegyláb spicchez egy kikötőt építettek, amelynek mólója 300 méterre lóg be a tómederbe, megváltoztatva az áramlási viszonyokat. A szakértők jelezték, hogy ennek nyomán szélárnyékban feliszapolódás történik, szélirányban pedig fokozódik a nád erodálódása. A feliszapolódás helyszínén viszont nem jut lehetőséghez a nád, mivel először a gyékényesek fejlődnek, a magas vízszint miatt, illetve a hullámzás átöblítő hatása híján aztán várhatóan elmocsarasodik ez a terület.

Stégek szabdalta pusztuló nádas Paloznaknél

HVG

Nádasok híján pedig búcsút mondhatunk a gondtalan fürdésnek is a Balatonban. Padisák Judit szerint a tóra jelenleg a szervesanyag-termelési túlsúly jellemző, vagyis a fitoplankton és a hínárok szerves anyagot állítanak elő a vízben. Ugyanakkor csökken a nádasok területe, amelyek ezt le tudnák bontani, valamint  szinte nyomokban sincs nádmentes, természetes part, ahol a hullámok a lebontásban szintén fontos szerepet játszó turzásokat tudnának építeni hozzájárulván ezzel a víz tisztulásához. Vagyis a megtermelt szerves anyag forszfortartalmának egy része a tóban marad.

Az alsóörsi mediterrán kikötő, ami miatt megváltoztak az áramlási viszonyok

HVG

Emellett a mezőgazdasági termelés nyomán és a településekről befolyó csapadékvíz miatt még mindig jelentős mennyiségű foszfor kerül be a tóba. Az anyag így, ásványos formában a fenékre süllyed. Ha nyáron csodás strandidőnk van – azaz hosszan tartó, szélcsendes időszak –, akkor a hullámzás a mesterségesen magasan tartott vízszint miatt az üledéket nem tudja felkeverni, ez viszont egyenes út ahhoz, hogy a mélyebb vízrétegekben és az üledékben anaerob (oxigénhiányos) folyamatok induljanak el, az ásványi formában kötött foszfor felszabaduljon, és kialakuljon egy a 2019-eshez hasonló algavirágzás, ellehetetlenítve a fürdőzést, bedöntve a tó fő turisztikai szezonját.

A Balaton összes nádasát védeni kellene, és ingadozó vízszinttel segíteni a regenerálódását

– mondja Padisák Judit. A limnológus professzor (akinek Balatonról szóló friss előadása megér egy kattintást) szerint optimálisan félméteres vízszintingadozásra lenne szükség, igaz, a nád megújulásához elég lenne ha 10 évente csak két évig alacsony a vízállás. 

Babásodik a nád Paloznaknál

HVG

A nádasok megújítására és védelmére már csak azért is nagyobb energiát kell fordítani, mert az utóbbi időszakban folyamatosan és aggasztóan csökkent a területük. A két évvel ezelőtti legutóbbi nádfelmérésben már azt állapították meg, hogy öt év alatt hétszeresére nőtt az a terület, ahonnan szándékosan kiirtották a nádat. A nádtérképes kutatást végző Pomogyi Piroska hidrobiológus több alkalommal is figyelmeztetett erre, jelezve, hogy nem csak a nádasok vannak veszélyben, hanem 

fokozottan óvni kellene a partokat övező még megmaradt fás, bokros területeket, időnként vízzel borított réteket is.

A fő probléma Balaton-parti fejlesztések zömével, hogy tovább szabdalják az élőhelyeket, megszüntetik a természetes partokat, amelyeken megfelelő tér nyílna a nádasoknak a vízszintingadozásokkal összhangban ki-be “sétálni” a mederben – mondta a hvg.hu-nak Fülöp Bence, vízgazdálkodási és klímaváltozási rendszerekre specializálódott építőmérnök, a szabadonbalaton kezdeményezés alapító tagja, aki a tó klímaadaptív jövőképét felvázoló kutatást is vezetett. 

A nádklón parton tenyésző részei látják el – legalábbis részben – oxigénnel a vízben álló részt, amely cserébe itatja a szárazföldi részt. Hiszen a nádasban együtt hajlongó egyes nádszálak esetében a gyökértörzsük révén valójában egy-egy nagy kiterjedésű növényről beszélhetünk, és a vízszint változásával párhuzamosan a nád beljebb vagy kijjebb húzódik a parton. Amikor azonban felszabdalják a természetes partot, elvész ez kommunikációs kapcsolat a nádklón vízben álló és parti részei között, és csökken a lehetősége, hogy megújuljon a nád.

Elöl a nádkoronasétány, mögötte a csónakkikötő, balra hátul a fás-bokros rész, ahova a nagy ingatlanfejlesztést tervezik

HVG

A szakember szerint nemcsak a nádnak, hanem az állatvilág szempontjából is fontos lenne a part természetes állapotának megőrzése. Elég csak a pontyokra gondolni, amelyek eredetileg a tavaszi magas vízszint idején ikráztak a parti sekélyesben. Erre azonban a vízszint folyamatosan magasan tartása miatt már alig van lehetőség. “Nem csoda, hogy a Balatonba is telepíteni kell a halakat.”

Fülöp Bence arra is figyelmeztet, hogy ha belenyúlunk egy ilyen érzékeny, összetett ökoszisztémába, akkor később még jobban bele kell nyúlnunk, hogy fenntartsuk a számunkra optimális állapotot. Pedig ezt a kevésbé bolygatott természetes partok, füzesek, nádasok révén jóformán ingyen ökoszisztéma-szolgáltatásként kaphatnánk meg. 

Igazából az egész Balaton ebből az ökoszisztéma szolgáltatásból él még most is, de meddig maradhat ez így?  

A legnagyobb problémát azonban abban látja, hogy a különböző érdekeltek, beruházók, fejlesztők, környezetvédők, nyaralók, őslakosok, bebírók (helyi kifejezés a betelepülőkre) nem kommunikálnak egymással. “Történhetnének szelíd, mértékhelyes fejlesztések és beruházások. Ha esetleg építeni szükséges, azt lehet a megfelelő helyre elhelyezve, megfelelő építészeti, korszerű tájépítészeti minőségben, ami mindenki számára elfogadható lenne. De sajnos jelenleg az a divat, hogy kész tények elé állítják az érintetteket, és a projektek sokszor silány és idejétmúlt környezetalakítási felfogással készülnek. Eközben mind a beruházó, mind annak ellenzői erőből szeretnék leuralni a másik felet, nem adva teret az értelmes, előremutató párbeszédnek.”