Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
A lítium áldás és átok Susques városkában és a környéken Argentínában, ahol a nagy sós tavakból nyerik ki a fémet. A kisváros , ahol főként az őslakosság leszármazottai élnek , gazdaságilag fellendült, mivel az akkumulátorokhoz mindenütt szükséges van lítiumra: ma már a munkavállalók 60 százaléka a bányászatban dolgozik. “Négyszer annyit keresek, mint egy kormányhivatalnok a városban“ – mondja büszkén egy fiatal nő az AFP tudósítójának. Na és a vízhiány? “Az komoly gond, de miután van már állásunk, megoldjuk a problémát.”
Csakhogy a lítium bányászata elfogyasztja a sós tavak vizét: kétmillió liter kell egy tonna lítium kinyeréséhez. A fémet még meg kell is kell tisztítani , ez további 140 ezer litert jelent tonnánként.
Natividad Bautista Sarapura, a helyi közösség vezetője , arra hívja fel a figyelmet, hogy lassan elfogy a víz: ”régebben, hogyha kutat fúrtunk, akkor 2-3 méter mélyen már vizet találtunk. Most viszont ennél sokkal mélyebbre kell ásnunk ahhoz, hogy vizet találjunk.”
Az őslakosság egy csoportja mozgalmat szervez a lítiumbányák ellen. “Védjük meg a természetes erőforrásainkat!” – ezzel a jelszóval tiltakoznak, és elsősorban a vízre gondolnak, amelyből amúgy is kevés van ezen a sivatagos vidéken Argentínában. Jujuy tartomány a távoli északnyugaton eddig az ország legszegényebb körzetei közé tartozott, a lítiumbányászat viszont meghozta a pénzt.
“Azelőtt semmi munka nem volt a környéken, a lányok nem tehettek mást minthogy cselédnek álltak be a városban” – mondja egy fiatal munkáslány, aki a lítiumbányászatban dolgozik. “Nagyon nehéz lenne visszautasítani az áldást , amit nekünk ez a fém jelent!”
A sós tavak vizét nem lehet meginni, ám az egész régió vízháztartásában mégis óriási szerepet töltenek be. A biodiverzitás a lagunákban csakis a sós tavak vize miatt áll fenn már évezredek óta , és ez most veszélybe került a lítiumbányászat miatt.
Sajátos módszerrel bányásznak ugyanis: nem a sziklák, hanem a sós tavak jelentik a nyersanyag forrását. A US Geological Survey szerint a világ lítiumkészlete 89 millió tonna, és ennek 56 százalék Latin-Amerika “a fehérarany-háromszögében” van: Argentínában, Bolíviában és Chilében.
Jelenleg a világon Kína a legnagyobb előállító, Argentína a negyedik helyen áll. Amióta az USA 2021-ben stratégiai ellenfélnek nyilvánította az ázsiai óriás, megkezdődött a decoupling (szétválás), és Washington, valamint az egész nyugati világ igyekszik alternatívát találni a kínai szállításokra. A zöld átállás miatt a globális gazdaság lítiumigénye pedig egyre növekszik, a környezetvédelmi szempontok pedig háttérbe szorulnak – nemcsak Argentínában.
