„Drága, bizony, de nemsokára még drágább lesz, törvény mondja ki, hogy emelni kell!” – így reagált az árak miatti felhördülésünkre egy boltossegéd egy kisboltban néhány hete. Kosarunkban alapvető élelmiszerek voltak: tej, vaj, liszt, étolaj, tojás és hasonlók – olyan termékek, amelyeknél az áremelkedés igazán szembetűnő volt az elmúlt időszakban. Annyira, hogy az már nemcsak az egyszerű vásárlónak, de a KSH adatfelvevőinek is szemet szúrt, sőt még Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter is megjegyezte egy interjúban.

A Magyar Közlönyben vélhetően nem túl jártas kereskedelmi dolgozó megjegyzése azonban arra utal: nem feltétlenül ment át a kormánypropaganda üzenete arról, mi is áll a drágulás hátterében. Pedig a kormány, élén a nemzetgazdasági miniszterrel, jó ideje – de legalábbis az infláció újkori felfutásának kezdete, 2021 második fele óta –

mindent megtesz azért, hogy a polgárok fejébe verje: az áremelkedésről nem ő tehet, ellenben mindenki más, az élen az „árdrágító”, „profithajhász” kereskedőkkel. Ebben a csatában pedig a kormány a hős lovag, aki kardjával kész beavatkozni, ha kell.

Nagy Márton nem a levegőbe beszél: még igazából nem is volt kormánytag, amikor – Orbán Viktor miniszterelnök gazdasági főtanácsadójaként – 2021 végén elővette a kalapból a hatósági árak tervgazdaságból ismert rendszerét, amelyet 2022 februárjától számos élelmiszerre is kiterjesztettek. És volt még más is abban a kalapban: 2023-tól akciózásra kötelezte az amúgy is akciózó kereskedőket, de legalább az állami szabályok néha olyan abszurd helyzetekhez vezettek, mint amikor a Lidl az épp kifogyott olívaolaj helyett kénytelen volt sertészsírt ajánlani a fogyasztóinak. A másik briliáns ötlet a zsugorflációra figyelmeztető piros felkiáltójel volt egy évvel ezelőtt – megkockáztathatjuk, ezzel talán semmilyen szinten nem befolyásolták a fogyasztókat, akik eddig is morogtak, ha összement a csoki meg a fogkrém, és ezután is pont ugyanúgy meg fogják venni ezeket a termékeket.

Eközben azt a problémát valójában sosem sikerült kezelnie a kormánynak, hogy a nem zsugorodó termékek ára emelkedik.

A negyedik ötlet az Árfigyelő volt, a GVH által működtetett ár-összehasonlító oldal, amely – akárcsak a kötelező akciózás – megint csak a kereskedelemből lopott ötlet, és látszólag igen hasznos is. Annyira persze nem, mint ahogy a versenyhivatal igyekezett láttatni, amikor múlt heti közleményében azt írta: „az Árfigyelő rendszer 2023. július elsején indult el, 2024 márciusára gyakorlatilag lenullázódott az éves alapon mért élelmiszer-infláció Magyarországon”.

Minden magyar háztartás árat figyel?

És persze az a Makronóm-kutatás is félrevezető, amit rögtön utána beidéztek: a kormányközeli gazdaságkutató még tavaly szeptemberben publikált elemzésében állapította meg, hogy 2023-2024 fordulóján három hónap alatt az Árfigyelő rendszernek köszönhetően egy háztartás átlagosan 4,8 ezer forintot tudott megtakarítani. Vagy szintén az elemzés szerint az Árfigyelő „19,4 milliárd forintot hagyott a háztartásoknál, vagyis ennyivel kellett volna többet fizetniük a megvásárolt élelmiszer-mennyiségért”.

Ez a számítás ezek szerint azt feltételezte, hogy a több mint négymillió magyar háztartás mindegyike használja a GVH árkövető rendszerét – ehhez képest a Gemius adatai szerint az elmúlt időszakban havonta 100-150 ezren keresték fel az oldalt.

Ha feltételezzük, hogy a Makronóm egy háztartásra vetített számításai helyesek, és az oldal látogatottsága se nagyon változott, ez országos szinten 500–700 millió forintos hasznot jelenthetett 2024 elején – ami makroszinten szabad szemmel alig látható összeg.

Igaz, egy olyan időszakról (2023. december-2024. február) szólt a kutatás, amely épp 12 hónappal követte a rekord-élelmiszerinflációt, vagyis – szerencsére – a bázishatás miatt is minimális volt a drágulás. Ennek megfelelően az „Árfigyelő-hatás” is minimális tudott lenni, más kérdés, hogy ennyire alacsony látogatottság mellett volt-e értelme egyáltalán ilyen hatást tulajdonítani neki a vásárlói magatartásban.

Azóta azonban nagyot változott a világ: az elmúlt hónapokban megint felpörgött az infláció, így a spórolási igény is nőhetett – még ha az Árfigyelő nézettsége nem is. Azt, hogy az emberek is jól látják a felpörgést, megerősíti a GVH is, amikor közleményében arról ír, az oldal felhasználói körében 2024 második felében a tejek, a tejtermékek és a tojás lett a keresés legnépszerűbb tárgya: saját felméréseink és a KSH adatai is azt mutatják, az elmúlt hónapokban ezek a termékek drágultak a leglátványosabban. Ráadásul ezekből viszonylag sűrűn is vásárolnak az emberek, tehát nem túlzás azt állítani, az áremelkedés a szemük láttára történik.

A kormány mindenesetre bízik abban, hogy ezt a drágulást képes az Árfigyelő visszafogni – vagy épp most nem volt jobb ötlete mást kitalálni az „infláció letörésére”. Így a 2023 nyarán indult, akkor 62 termékkategóriát tartalmazó – 2024 januárjában ez alternatív élelmiszerekkel 78-ra bővült – Árfigyelőben hamarosan százra nőhet a termékek száma. Természetesen azzal az indoklással, hogy „a családok érdeke az első”.

Ennél többet egyelőre nem igen tudni, a színfalak előtt is csak egy egyeztetésre futotta az Országos Kereskedelmi Szövetséggel (OKSZ), aminek a végén a nagyobb kiskereskedelmi láncokat tömörítő szervezet egy közleményben diplomatikusan, de igen határozottan utasította vissza a kormány egy másik állítását, miszerint a drágulás egyedül az ő hibájuk lenne. „Az OKSZ élelmiszer-kereskedő tagjai remélik, hogy a hazai termelők, beszállítók is csatasorba állnak az NGM és az OKSZ mellett az infláció elleni harcban” – írták, utalva arra, hogy a kereslet visszaesése már korábban is éles versenyt generált a láncok között (vagyis egymás alá ígérve igyekeztek akciózni vagy árazni), ezen túl azonban ők maguk is keresik a minél olcsóbb beszerzési forrásokat, aminek megvannak a korlátai.

Fazekas István

Ahogy az Árfigyelőnek is, amire viszont nemcsak a kereskedők, hanem azok beszállítói is előszeretettel felhívják a figyelmet.

Almát a körtével

Az alapvető probléma az, hogy sokszor bolti körülmények között könnyen, egy apró fotóról azonban nehezen összevethető élelmiszerek kerülnek egybe a legolcsóbb termékek listáján. A zöldségek és gyümölcsök között például egy sorban láthatjuk a másodosztályú burgonyát vagy almát – eközben az, aki ellátogat a boltba, jól láthatja, hogy ezek között méretben, érettségben, frissességben is nagy különbségek lehetnek, ami önmagában indokolja az árkülönbséget.

Ez a HVG saját, hasonló logikán működő – a legolcsóbb termékeket kutató – havi ár-összehasonlításának is hibájaként róható fel, mi azonban elsősorban nem azt keressük, hol a legolcsóbb a termék, hanem azt igyekszünk feltárni, hogyan mozog hónapról hónapra az átlagos legolcsóbb árszint. És persze nem vagyunk hatóság.

A mi listánkkal ellentétben ráadásul az Árfigyelő egymástól igencsak eltérő feldolgozott élelmiszereket is egy kalap alá vesz. A vajnál ott van az alacsonyabb zsírtartalmú variáns, a „párizsi” kategóriában épp úgy megtalálhatunk egy silányabb baromfipárizsit, mint egy jóval drágább alapanyagból készülő szürkemarha-párizsit, miközben a listán az sem látszik, hogy az adott terméknek mennyi a hústartalma. Márpedig az ár szempontjából nem mindegy, hogy az 50 vagy 70 százaléka az össztömegnek.

Bár az Árfigyelő nagy előnye a naprakészség (a kereskedőknek minden nap gyakorlatilag nyitás előtt már szolgáltatniuk kell adatot az aznapi árakról), van még egy gond a listával. Korábban a GVH azt várta el, hogy csak olyan termékekről adjanak információt a láncok, amelyek az üzletek többségében elérhetők, ez azonban a látszat ellenére nincs így. Az egyes termékeknél (a forgalmazó lánc nevére kattintva) látható, hogy hány üzletben lehet valóban megvásárolni a kedvező árú élelmiszert – ha ez töredéke a lánc üzleteinek, akkor tényleg lutri, hogy valóban hozzájutunk-e a keresés napján. (A listából legalább lekérdezhető, hogy kedvenc boltunkban elérhető-e a kiválasztott áru, vagy húsz forint spórolás kedvéért 200 kilométert kellene utaznunk.)

A legnagyobb kérdés persze mind közül az, hogy a bővítés mennyiben segíti majd az árak leszorítását.

Azt, hogy pontosan mely termékek kerülnek be a listába, nem lehet tudni – a Nemzetgazdasági Minisztérium sem méltatta válaszra ezzel kapcsolatos, a bejelentést követően feltett kérdésünket –, így megint csak egy közleményre hagyatkozhatunk, ezúttal a tárcáéra, amely a lehetséges termékköröknél a következő felsorolást adta: halak, kávé, tea, rizs, további tejtermékek (pl. tejszín), marhahús, sertés kolbászok, zsemle, édességek, kakaópor.

Reviczky Zsolt

Mindez abból a szempontból érdekes, hogy ezek között számos olyan termék van, amely a tojáshoz vagy a tejhez, vajhoz, sajthoz hasonlóan jelentős dráguláson megy át éppen. De számos olyan is bekerülhet a közlemény alapján, ahol ezt az áremelkedést legalább részben a forint gyengülésére lehet visszavezetni, ami teljesen független az adott kereskedőktől (még ha időről időre azzal is vádolja a kormány egyiküket-másikukat, hogy rossz hírét keltik).

Ilyen például a jórészt importból beszerzett rizs, amelynek kilónkénti átlagára a KSH adatait és a friss árakat figyelembe véve több mint másfélszeresére nőtt 2020 eleje óta, a csúcs, 777 forintos kilónkénti árat pedig épp 2023 elején láthattuk, amikor az árak felrobbanásának egyik fontos oka épp a forint extrém gyengülése volt.

A kávé és a kakaópor (ahol a termékek sokféleségét már nem is említjük) újabb problémát vet fel. A két termék ára az elmúlt időszakban jelentősen megnőtt a nemzetközi piacokon. Az egyik legfontosabb kávéfajta, az arabica tőzsdei ára jelenleg majdnem a duplája az egy évvel ezelőttinek, márpedig a fontonkénti 3,50 dolláros árból nem lesz ugyanannyiért kávé, mint az 1,8 dollárosból (pláne, hogy az az 1,8 dollár tavaly forintban 640 volt, a 3,5 pedig most 1365 forintnak felel meg). Arról nem is beszélve, hogy jelenleg nem látszik a drágulás vége.

Hasonló a helyzet a kakaóval is, igaz, ott a drágulás nem szépen felfelé haladó ívet ír le, hanem tavaly tavasszal volt egy gyors emelkedés, azóta pedig az azt megelőző szint több mint négyszeresét kérik az alapanyagért.

És akármennyire fenyegetőzik hatósági akciókkal a GVH, akármilyen dörgedelmesen szólal meg a Facebookon Nagy Márton, attól nem fog több eső esni Brazília kávéültetvényeire, sem a nyugat-afrikai kakaócserjékre.

De hogy mégis hogyan vadásszuk le a legjobb árakat? Erről egy podcastunkban beszélgettünk nemrégiben:

Nyitóképünk illusztráció! Fotó: Fazekas István