Tetszett a cikk?

Harmadszor hangzott el a Művészetek Palotájában Mozart Don Giovannija. Járt itt friss produkciójának koncertszerű változatával a Theater an der Wien. A Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar hazai énekesekkel szólaltatta meg a darabot. Most pedig a Vox Artis ügynökség páratlan koncertet ígért, világsztárokkal. Sztárok jöttek, az előadás tényleg páratlan volt – sajnos negatív értelemben.

Mozart: Don Giovanni – koncertszerű előadás
December 11., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Ferruccio Furlanetto
A szolga felülmúlta az uraságot
© Gramofon
Don Giovannit hallgatni mindig élmény: zseniális előadásban mennyei, és még közepes színvonalúban is jó dolog. A december 11-ei azonban meglepően keserves volt. A Magyar Állami Operaház Zenekara, amely annyiszor adta tanúbizonyságát, hogy képes eljátszani Mozart muzsikáját, ezúttal amatőr színvonalon, árnyalatlanul szólalt meg. Gikszerek, elkésett belépések okoztak kínos pillanatokat. Pedig Győriványi-Ráth György karmester igen élvezte a játékot. A baj csak az, hogy módfelett koncentrált a saját gyönyörűségére – hogyan játsszunk Mozartot alla Donizetti vagy Verdi? –, és sokkal kevésbé a hallgatóságéra. Az első felvonásban a tempóival rekordot döntött, mintha egy ismeretlen partitúra-változatra lelt volna, amiről azonban elfelejtette értesíteni az énekeseket és a nagyérdeműt.

A sietség nehéz pillanatokat szerzett például Fodor Beatrixnak, aki az országhatáron belül talán a legjobb Donna Anna. Fodor strapabíró énekesnő, határozott zenei egyéniség, akit kontár rendezők sem tudnak megingatni. Most a második felvonás végére elfogyott a levegője, igazán félő volt, hogy nem jut el a fináléig. Meláth Andrea felkérése Donna Elvira szerepére vagy szereposztási tévedés volt és/vagy a kiváló énekesnő félrevezetése. Hajlok rá, hogy az utóbbi: az előadásból az tűnt ki, hogy Mozarthoz most éppen semmi köze. (Ami mégis nehezen hihető egy olyan érzékeny muzsikus esetében, mint ő.) Egy friss produkció létrejötténél a karmesternek nem csupán annyi a felelőssége, hogy a pálcáját kellő időben fölemelje. Nem szopránokat, tenorokat, baritonokat, basszusokat kell összeválogatnia, hanem egy-egy hangfajon belül olyanokat, amelyek színe harmonikus egységet alkot. Nemcsak Meláth orgánumának tónusa, Daniil Shtoda - spinto és karakterszerepekben nyilván jól érvényesülő - hangja sem illett Don Ottavio figurájához.

A legfőbb problémát persze a címszerep okozta. A Vox Artis vezetője „gründolta” a produkciót, aki nem mellesleg énekes. Horváth Ádám sokadik kísérlete, hogy megtalálja a helyét a színpadon. Horváth színházba termett, temperamentumos és kifejező egyéniség, kevéssé behízelgő, szálkás orgánummal, ami természetesen szépíthető egy musical- vagy operettfőszerep erejéig. Don Giovanni figuráját vállalni komoly melléfogás volt. Különösképpen egy olyan hatalmas formátumú Leporello mellett, mint Ferruccio Furlanetto. A mű átalakult: a szolgáról és nem a kárhozott úrról szólt. Furlanetto fölényesen, szórakoztatóan adta Leporellót. Ha indokolt volt, recsegtette óriási vivőerejű hangját, de zeneileg mindig pontosan és stílusosan szólalt meg.

Ceterum censeo… itt kell megjegyeznünk: a hazai hangképzés csődjét egyrészt Furlanetto, másrészt Keszei Bori demonstrálta. A három éve Bécsben dolgozó, egykor ígéretes hanggal bíró énekesnő azóta megtanulta és nagyszerűen használja azt a technikát, ami a bécsi Operaházban elsajátítható, és amit tudnia is kell annak, aki a nemzetközi színtéren érvényesülni akar.

Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely

Gramofon

Búcsú a szonátától

Az utolsó három darab előadásával befejeződött Schiff András Beethoven szonáta-sorozata. Hittük, gondolván a művek létrejöttének körülményeire és ismervén az előadó személyes odaadását, végül egy ünnepi est emlékével távozhatunk a koncert végén.

Gramofon

Hűvös spanyol kertek

Kocsis Zoltán ismét színes, figyelemfelkeltő műsorral hívta a közönséget a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe. Ismervén a nagy formátumú zongoraművész-karmesternek a francia színek iránti affinitását, ezt a spanyol ihletésű koncertet is meg kellett hallgatni. A Gramofon Zenekritikai Műhely recenzense így tett.

Gramofon

A hangok dimenzióján kívül

Ránki Dezső nem kísérletező típus, néha azonban mégis kivételes érzékkel választ darabot. Legutóbbi szólóestjén két különleges képességével nyerte el (ismét) a Gramofon Zenekritikai Műhely kritikusának rokonszenvét: egy ínyenc hozzáértésével összeállított műsorával és a hangminőség tekintetében ezúttal is kérlelhetetlen zongorázásával.

Gramofon

Néhány meggyőző ütem

A Budafoki Dohnányi Zenekar puszta léte is maga a csoda, egy közgazdasági nonszensz – és egy pozitív példa Abszurdisztán kies földjén. Mindezt nem azért kell előrebocsátani, hogy mentségeket keressünk az együttes aranyvasárnapi koncertjére, ugyanis december 17-én, a Zeneakadémián semmi magyarázkodásra kényszerítő dolog nem történt. Igaz, értelmeznivalóból is csak kevés akadt.

Gramofon

Az üresség szétfröccsenő szilánkjai

Az idei Intro Fesztivál intrójaként lépett a Trafó színpadára Bugge Wesseltoft Jazzland Community-je. A norvég zongorista-műhanggenerátor csapatára igen sokan voltak kíváncsiak, és furcsa mód nagy részük felettébb boldog volt, hogy élőben láthatja-hallhatja a nu-jazz újabb kísérleti adását. A Gramofon Zenekritikai Műhely munkatársa viszont kevéssé tudott lelkesedni a produkcióért.

Megszületett Tornóczky Anita első gyereke

Megszületett Tornóczky Anita első gyereke

Angela Merkel szerint Angela Merkel mindent jól csinált

Angela Merkel szerint Angela Merkel mindent jól csinált

Egy megyés püspököt és saját igazgatóját is kitüntette a médiahatóság elnöke

Egy megyés püspököt és saját igazgatóját is kitüntette a médiahatóság elnöke

A Huawei új luxusautója már a Maybachra és a Rolls-Royce-ra támad

A Huawei új luxusautója már a Maybachra és a Rolls-Royce-ra támad